Az amerikaiak nem vártak 1000 meg még 100 évet arra, hogy saját "honfoglalásuk" történetét megénekeljék a gyöngyvásznon. Nem kellett hozzá Olaszországból importálniuk kiöregedett spagettiwestern színészt, hogy az ősmagyarokra még csak véletlenül sem jellemző égszínkék szemeivel nézzen a távolban elhaladó traktorra, vagy a fejük felett elszálló repülő kondenzcsíkjaira. Nem kellett kicsiben gondolkodniuk és 10 statisztával reprezentálniuk a telepesek vagy épp az indiánok népes csoportját. És még bölényből is több jutott nekik, mint nekünk szürkemarhából.
A vadnyugat hőskora egy két és fél órás epikus, de erősen romantizált film arról, amire az eredeti angol cím is utal: "How the West Was Won" - azaz hogyan hódították meg a vadnyugatot. Úgy, ahogy mi is a Kárpát-medencét: vér és verejték árán, nem egyszer átlépve azt a bizonyos vonalat a jó és a rossz közt. De a tengerentúlon erre is büszkék. De legalábbis nem szégyellik az igazságot: hogy köztük is voltak sz*r alakok, hogy nemcsak a bölényeket, hanem az indiánokat is halomra irtották és hogy mindent megtettek azért, hogy saját maguknak jobb legyen. Kapitalizmus, vagy mi...
Igen, az a legfurcsább az egészben, hogy látszólag őszintén beszélnek ezekről a dolgokról, mégsem érezzük úgy, hogy elhangozna közben komolyabb kritika. Nincs szégyenérzet, hanem helyette mindig találni egy hőst, aki fellép az igazságtalanság ellen a szabadság és a hazafiasság szellemében és győz. Pont. Persze 1962-ben még más szelek fújtak, a westernek reformjára még pár évet várni kellett, így ne csodálkozzunk azon, hogy ebben a mesében sok a szép és sok a jó, van szerelem és romantika, vannak hősök és vannak szenny alakok.
A sztorit öt részre osztották, ezeket egyébként egy szép festménnyel és kb. 2-3 percig szóló zenei betétekkel választották el egymástól. Az első részben egy folyón egy, a még ismeretlen nyugatra induló telepes család életébe nyerhetünk bepillantást, akiknek idősebb lánya beleszeret egy csapdázóba (James Stewart) és szülei halála után letelepszenek. A másodikban a városban előadóművészként (haha) dolgozó húga örököl egy aranybányát a nyugati parton, így egy szélhámossal (Gregory Peck) és egy csapat vándortelepessel nekivágnak a nagy útnak egy kocsival a prérin - ez egyben az "aranyláz" szekció is.
A harmadik rész a polgárháborúról szól, ahol John Wayne formál meg egy tábornokot, de a rész fő témája a kisember küzdelme és kiábrándultsága, a családok által hozott sok áldozat: az első etapban megismert csapdázó is a háborúban esik el, így fia (Zeb) úgy dönt, hogy inkább kilép a hadseregből és... a vasút szolgálatába áll - erről szól a negyedik szakasz: tárgyalások az indiánokkal, egy bölényvadász (Henry Fonda) segítségével és a vasút kapzsiságának, nagyravágyásának és elképesztő menetelésének bemutatása... Míg az utolsó részben, a törvényen kívüliekről szólóban, egy bandita (Eli Wallach) fenyegeti meg a már seriffként dolgozó Zebbet, aki aztán emiatt kénytelen konfrontálódni vele és a bandájával, hogy a családját védje...
-large-picture.jpg)
Ötöt kapunk egy áráért, de talán egyedül a polgárháborús rész az, ahol kicsit többet várna az ember, főleg azért, mert ezt az egyet rendezte John Ford, a három (plusz egy, ugyanis az átvezető történelmi részeket Richard Thorpe készítette) közül a leghíresebb westernrendező... A félszemű seriffet is jegyző Henry Hathaway három szegmensért felelt, míg George Marshallra hárult a második leggyengébb, de kétségkívül leglátványosabb és legkritikusabb szekció, a vasúttal foglalkozó.
Mindenesetre a fényképezés szép, a tájak mindig csodálatosak, a zene is egészen dallamos. A bevezetőben említett statiszták kapcsán fontos megemlíteni, hogy kb. 12 000-et látni a filmben... A sztori leírásából is kitűnhet, hogy sztárokból sincs hiány, a nagy részét pedig még meg sem említettem: ez bizony egy hatalmas vállalkozás volt, amire - minden apró hibája ellenére - méltán lehetnek büszkék az USÁban. Az akkori kor IMAX-ével, Cinerama kamerákkal forgatták, mindegyik operatőr Oscar-díjas volt és ez a igényesség meg is hozta gyümölcsét: az év legsikeresebb filmje lett a Vadnyugat hőskorából.
.jpg)
A forgatókönyvet egyébként egy cikksorozatból írták és bár egy pöttyet rasszista (gondolok itt arra, hogy az indiánokra "primitív emberekként" hivatkoznak a bevezető szövegben), komolyabb kivetnivalót nem találok benne. Ez egy mese (a jobbik fajtából) és úgy is kell kezelni. Idehaza is elférne már egy hasonló léptékű, hasonlóan gondosan és igényesen megcsinált magyar eredettörténet, amin minden ráköltött forint meglátszik. Kár, hogy ami az USÁban bő 50 éve a valóság volt, az idehaza még most is elképzelhetetlennek tűnik.
