Lisztes megmondja a tutit

The Imposter - Lisztes megmondja a tutit

2014. március 22. 15:00 - lisztes

Dokumentumfilmekkel még úgysem foglalkoztam sokat itt a blogon (a Szerelempatak volt az egyetlen), pedig az Oscar-díjas Kon-Tikit is megnéztem, de az élményt inkább a tavalyelőtt készült megegyező című, Oscarra jelölt egész estés filmről szóló kritikámba szőttem bele. De sajnos a The Imposter történetéből egyelőre nem készült még ilyen változat, pedig a sztori adja magát, annyira abszurd. A doku készítői egyébként megpróbálkoztak néhány játékfilmes elemmel, de ezek megmaradtak az interjúk szövege alatti illusztráció szintjén.

The-Imposter-Poster.jpg

A történetet érdemes NEM ismerni... Még mielőtt megnéznénk a filmet. Ugyanis a The Imposter legfőbb erénye szerintem, hogy folyamatosan adagolja a sztorit, mindig egy kicsit más megvilágításba helyezve az eseményeket, mindig egy kicsit változik az összkép, így amikor magunk fedezzük fel szép lassan a csöpögtetett információkat, olyan érzésünk támadhat, mintha mi is a nyomozás részesei lennék. A kirakóst is úgy jó játszani, hogy nem ismerjük az eredeti képet.

Az alapokat persze el kell árulnom: adott egy huszonéves, francia származású megrögzött hazudozó, aki magát folyamatosan tinédzsernek adva ki magát kerül nevelőintézetből nevelőintézetbe. Spanyolországban az egyik ilyen hazugsága olyan jól sikerül, hogy beazonosítják, mint egy 3 évvel korábban, 13 éves korában eltűnt amerikai kisgyereket, így az Államokba kerülvén szerető családra lel, akiknek nem tűnik fel még az sem, hogy a szőke, kék szemű fiúkból egy félig arab, sötét hajú, barna szemű ember lett három év alatt...

The Imposter 4.jpg

Ugye, hogy ez mennyire beteg? Pedig megtörtént. Természetesen, ahhoz, hogy a teljes kép összeálljon, lesz még pár apróság, amiből lehet sejteni, hogy mi miért történt, de azt talán még elmondhatom, hogy nincs konkrét bizonyíték semmire, csak elméletek és találgatások vannak: te is összerakhatod a saját gondolataidból azt, ami úgy hiszed, hogy megfelel a valóságnak, ugyanis voltak olyan kedvesek a készítők és nem foglaltak állást a kérdésben, mindkét (vagy mindhárom) fél véleményét hallhatjuk, kb. egyformán súlyozva.

Az interjúkat valódi személyekkel készítették, mindenki vállalta az arcát - hiszen a dolog már régen, a 90-es években történt. Ha valamit feltétlenül fel kellene rónom a The Imposternek, akkor egyértelműen a magánnyomozóval kapcsolatos szálat említeném meg: rettenetesen gagyi, tipikus discoverys valóságshow (mint pl.: Amcsi motorok és társaik...) feelingje van, különösen az utolsó, semmitmondó jelenetnek. Nagyot rondít az egyébként közel tökéletes összképen.

imposter-2.jpg

És itt most áttérnék egy kicsit más irányba. A történet nekem nagyon megtetszett és eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan nézne mindez ki egy játékfilmként. Az igazat megvallva a legjobb választás talán az lenne, ha a dokumentum és a klasszikus értelemben vett filmek sajátos egyvelege lenne a végeredmény, afféle mockumentary mondjuk, mint például a Börni, az eszelős temetős esetében, ahol Richard Linklater zsonglőrködött a különböző stílusokkal.

De klasszikus thrillerként is remekül szuperálna szerintem ez az egész, úgyhogy várom, hogy Hollywood végre lecsapjon rá. Néha az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Közhely, tudom, de ide most tökéletesen illik. Kár, hogy a nagyobb díjátadókon hanyagolták a The Impostert, mert egy Oscar-jelölés sokat dobhatna az ismertségén. Az biztos, hogy a nézése közben nem egyszer történt az, hogy tátottam a számat és nagyokat néztem a bemutatott dolgok kapcsán...

Lisztes

The Imposter az imdb-n

The Imposter előzetes

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr785770224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.03.22. 17:46:21

Örülök, hogy írtál róla, megérdemli a film, hogy többen felfedezzék. És ha már dokufilm, a Searcging for Sugar Man nagyon hasonló kategória, és legalább ilyen hihetetlen a sztorija. És legalább ennyire jó, ha nem tudsz róla semmit sem előzetesen :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.03.22. 18:09:53

A rendező szerint nagyon is hangsúlyos volt az a semmitmondó jelenet. ;)
De tényleg egy kicsit fura volt, hogy az a szál is kvázi egy reenactment volt, aztán mégsem egészen úgy tálalták.
@Santino89: Mondjuk a Searching For Sugar Man elsősorban azért ilyen hihetetlen, mert pár helyen ehhez átírták a valós történéseket.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.03.23. 00:14:23

@danialves: na erről kérlek, mesélj egy kicsit, ez érdekel.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.03.23. 00:58:10

@Santino89: Már nem emlékszem pontosan, pl. imdb-n írta egy jó pár ember, hogy Ausztráliában volt két turnéja még a 70-es években, 77-ben megjelent ott egy válogatás albuma is, szóval egyáltalán nem arról volt szó, hogy tök elfelejtette őt mindenki, és csak a dél-afrikaiak imádták. És hogy semmi pénzt nem keresett.
Viszont ezt az egész ausztrál szálat lazán kihagyták a filmből.

Meg mondjuk az egész koncepciót nem éreztem át, maguk a filmesek 0 oknyomozó munkát végeztek, ehelyett csak szépen elmondatták mindenkivel, mi volt 98-ban. Amikor a stúdiófőnök is éppen kezdett volna izzadni, hogy hova lett a pénz, hirtelen mégsem feszegették tovább a dolgot.

És akkor még a fentiekhez társult egy kis hatásvadászat, hogy ő milyen szegény meg milyen szar élete volt, már szinte vártam a Monty Python gag-et, hogy "mi egy dobozban éltünk, minden reggel ettünk egy kis hideg salakot..."

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.03.23. 10:02:42

@danialves: erről az ausztrál dologról én is hallottam valamit, amúgy ez tök érdekes, hogy miért pont ezen a két helyen tudták őt értékelni. Na mind1, Lisztesnek elspoilereztük az egészet :D

Dokumentumfilmnél szerintem nem feltétlenül szükséges az oknyomozás, a lemezkiadó vezetőjénél pedig kb eddig lehetett vinni a dolgot, ott már kicsit olyan Inside job feelingje lett.

Viszont ez, amit mondtál érdekes kérdéseket vet fel a dokumentumfilmekkel kapcsolatban. Így, ahogy elkészítették tuti hatásosabb maga a film. Viszont egy dokumentumfilmet éppen azért nézünk, elvileg azzal a céllal készül, hogy az igazságot mutassa meg. Amit nyilván nem lehet tökéletesen semmilyen film esetében, de akkor hol van az a bizonyos határ, és meddig mehetnének el a film kárára emiatt, és az vajon jó lenne-e?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.03.23. 10:47:54

@Santino89: Valószínűleg ez csak az én mániám, de szerintem egy jó dokumentumfilmhez igenis szükséges. Azt nem érzem túl nagy ötletnek, hogy van egy érdekes történet, játékfilmre nincs pénz, úgyhogy leültetem a szereplőket a kamera elé, hogy meséljék el.
Mittomén, pl. a Philomena is elég erőtlen lett volna egy ilyen verzióban.

Amúgy pont ezt írtam a kritikámban, hogy így tök jól néz ki, meg hatásos, csak ez nem igazán dokumentumfilm, hanem valami hibrid a kettő között.
A The Imposter meg hatványozottan ez, mondjuk nem az igazság megmásítása miatt, hanem mert az újrajátszások már egészen játékfilmszerűek.
süti beállítások módosítása