Bár a westernt, mint zsánert inkább helyhez és a korhoz kötik (a vadnyugat, esetleg Mexikó az 1800-as évek második felében, illetve az 1900-as évek elején), akad néhány olyan film, ami bár nem felel meg valamelyik feltételnek, mégis ebbe a műfajba soroljuk. Ez még rendben is volna, csak a Red Hill konkrétan egyik feltételnek sem tesz eleget, aztán mégis "westernebb" sok másik westernnél. A film sztorija ugyanis napjaink Ausztráliájában játszódik...
Ausztrál westernről, konkrétan Az ajánlatról már volt szó a blog hasábjain belül, ott fejtegettem is az etimológiai problémákat eleget, szóval ebbe már nem megyek most bele. Helyette nézzük azt meg, hogy miért is sorolható ez a film ebbe a zsánerbe? Egyrészt a műfaj legjellemzőbb kliséivel dolgozik és mindent megragad, hogy a mai kor modernitását elfedje. Másrészt maga a történet is egy tipikus "westerné": egy Frank Gruber nevű forgatókönyvíró hétféle western-sztorit különböztet meg, ezek közül az egy a "The revenge story", azaz a bosszúsztori, aminek leírása egy az egyben a Red Hillt juttatja az eszembe.
Egy csendes ausztrál kisvárosban, Red Hillben Shane Cooper első napját kezdi meg a szolgálatban. A frissen ideköltözött rendőrnek máris komoly feladata akad: egy elítélt bűnöző, Jimmy Conway megszökött a pár órányira lévő börtönből és több, mint valószínű, hogy Red Hillbe tart. Ennek pedig az az oka, hogy a helyi seriff csukta le pár évvel korábban, aki most meg is tesz minden óvintézkedést, hogy ne sikerüljön megbosszulnia Jimmynek a sérelmeit. Persze Jimmyt nem puhafából faragták...
A Red Hill egy alacsony költségvetésű, nagyon személyes darab, hiszen Patrick Hughes nem csak a rendezői feladatokat látta el, hanem a produceri, írói és a vágói teendők is rá maradtak. A bemutatkozás pedig egész jól sikerült, hiszen ha nem is a legjobb ajánlatot kapta, de ő rendezhette a The Expendables - A feláldozhatók harmadik részét, ami idén nyáron kerül majd a mozikba. Hirtelen ennyi sztárt irányítani néhány kevésbé ismert színész után nem lesz egyszerű feladat.
Szórakoztató másfél óra, annyi szent, érdekes már pusztán az alapkoncepció is és látszik, hogy Hughes rengeteget agyalt azon, hogy milyen jelenetekkel lehetne tökéletesre "westernesíteni" filmjét. Vannak lovak, a végére egy kis pisztolypárbaj is akad, van sötét titkokat rejtegető kisváros, kocsma, kiskirálykodó seriff és az emberei és egy veszélyes bandita, nincs viszont kommunikáció a külvilággal és nagyon kevés a modern ketyere, mint például a mobiltelefon...
Maradéktalanul azonban nem sikerült meggyőznie arról, hogy mindezek megléte vagy éppen hiánya jogos lenne: a kommunikáció elvágását egy nyamvadt adótorony lerombolásával intézik el (vezetékes telefon, internet, vagy valami?), azt pedig, hogy nem folyamodnak a közeli város, vagy más szervek segítségéhez, elég gyatra magyarázattal oldják meg, de nem szeretnék ellőni minden poént, hiszen a film tartogat meglepetéseket, amiket persze látni előre, de akkor is jobb dolog saját magunknak felfedezni őket a jelenetek nézése közben.
Kiszámítható, mivel sablonokból, klisékből építkezik, de a Red Hillnek pont ez volt a célja: ezeket a kliséket modern köntösbe helyezve elmesélni egy western-történetet. Az más kérdés, hogy a városban konkrétan egy lelket sem látni az első 10 percet leszámítva, a seriff és a csapata kivételével. Mintha mindenki jó előre bezárkózott volna a házába, amikor még nem is tudta, hogy miféle veszedelem közeleg. Már ha az egyszerű átlagemberre veszélyes-e egyáltalán ez a Jimmy, ugyebár...
Az a Jimmy, akit Tommy Lewis formál meg - ha ez a név nem mond nektek semmit, nem kell szégyenkezni, csupán két dolgot szeretnék vele kapcsolatban kiemelni. Egyrészt ő is szerepelt a már említett, Az ajánlat című filmben (Danny Huston bandájának a tagjaként), másrészt az egész film alatt teljesen szótlanul osztogatja a halálos lövéseket, csupán egy, de talán éppen emiatt nagyon hatásos sort mond a film utolsó jelenetében, igazán ütős befejezést kanyarintva a Red Hillnek.
Tommy Lewis még szavak nélkül is képes megtölteni a vásznat, jelenléte félelmetes és meggyőző, kicsit a Péntek 13 Jasonjére emlékeztetett, de persze sokkal árnyaltabb karakter ő egy szimpla gyilkológépnél. Steve Bisley Old Billként kicsit túljátssza a helyi tökös seriffet, Ryan Kwanten pedig Shane Cooperként sajnos nem a legjobb karaktert kapta (lényegében csak sodródik az árral és balf*szkodik az első 70 percben), de ezek már csak apróbb észrevételek a részemről. Közel sem hibátlan, de megéri megnézni, mert egy ritka zsáner még ritkább változatának izgalmas és érdekes képviselője, egy figyelemre méltó próbálkozás.
