Olyan könnyű lenne az egészet a rendezőre, Olivier Megatonra kenni... Az a pali az eddigi életműve alapján hasonló antitálentum, mint a jó öreg John Moore, aki a Die Hard - Drágább, mint az életed című rettenetet is elkövette. Az akciójelenetekhez "ért", ezt aláírom. Tudja az alapszabályokat: rángasd a kamerát, vedd fel harminc különböző szögből és vágd meg az egészet úgy, hogy egy snitt maximum egy másodpercig tartson, de az tényleg a teteje legyen már...
Olyan könnyű lenne rákenni... Nem túl jó rendező egy nem túl jó filmet csinál. Láttunk már ilyet, nem is egyet. De mégsem Megaton hibája az, hogy az Elrabolva folytatása finoman szólva nem ér fel a nagy elődhöz. A probléma sajnos mélyebben gyökeredzik a puszta direktori kontármunkánál. Bessonék szkriptje ugyanis ezer sebből vérzik és ezeket a lyukakat egy tehetségesebb rendező sem tudta volna elfedni. Egy tehetségesebb rendező mindössze annyit tudott volna tenni az ügyért, hogy nem vállalja el a munkát, megőrizve a becsületét.
Leszögezném azt is, hogy szó sincs arról sem, hogy az Elrabolva 2 egy utolsó mocsok lenne, mint a már említett ötödik McLane-kaland. Egy nagyon is szórakoztató filmről van szó, ami pörög ezerrel, ahogy kell. A sztori egyes részeit külön-külön vizsgálva sem találhatunk különösebb kivetni valót, de az egészet egyben nézve azért már nem annyira rózsás a helyzet. A színészekben most sem kell csalatkoznunk, még úgy sem, hogy a szájukba adott szövegek némelyike már okod adhat a falkaparásra is.
Bryan Mills boldogabb mint valaha. A lányával jó a kapcsolata, ex-felesége sem utálja már annyira, sőt, újra kialakulóban van köztük valami. A munka azonban Isztambulba szólítja, ahová a megbízatása lejártával a csajokat is meghívja. Pechükre, hiszen az első részben legyilkolt albán maffiózók rokonsága bosszúra szomjazik. Ezért - mivel nem tanultak az előző bagázs hibájából - elrabolják Millst és feleségét, sőt, még majdnem a lányát is, hogy az egyszerű orvgyilkosság helyett hosszas és fájdalmas kínzásokban részesítsék főhősünket.
Az Elrabolva franchise egy kicsit a Másnaposok trilógiát juttatja eszembe. Az első rész hatalmas siker, újszerűnek hat, jól van elkészítve és tökéletesen működik. A második hősiesen próbálja utánozni az elődöt, a hasonló sztorit más helyszínre helyezve és egy picit csavarintva a dolgokon, de annyira azért mégsem, hogy ne úton útfélen az első részt juttassa eszünkbe. A harmadik pedig (már ha az eddigi hírek igazak) pofánsz*rja az egész koncepciót úgy, ahogy van: a Másnaposok 3-ban senki nem volt másnapos, az Elrabolva 3-ban pedig senkit nem fognak elrabolni...
És mivel a Másnaposok 3 ugyan szerintem a második résznél valamennyivel jobb volt, de messze nem érte el az első résszel felállított mércét, félek, az Elrabolva 3 is hasonló sorsra fog jutni, főleg úgy, hogy ismét Olivier Megatont ültették abba az ominózus székbe. De egyúttal, mint örök optimista, bizakodom is, hogy talán most egy kicsit más lesz és a két rész közt eltelt három év elegendő idő egy normális forgatókönyv összeeszkábálásához (bár az első és a második közt eltelt négy nem volt az). Egy olyanéhoz, amivel Liam Neeson nem rombolja le a gondosan felépített imidzsét.
Rade Serbedzija egy baromi jó karakterszínész. Kedvelem, jól illenek hozzá a szerepei (ami nemcsak a Balkánról származó bűnözőket takarja) és igazából most is odatette magát. Nem játssza túl a gonoszt, igaz közel áll hozzá és azt is elnéztem neki, hogy a karaktere motivációi finoman szólva is bugyuták (nem konkrétan a bosszú, inkább annak "amatőr" kivitelezése zavart). Van szokásos motivációleleplező-beszéde a tehetetlen Mills számára (furcsa mód a film közepén), bár dramaturgiailag semmi sem indokolja, azaz redundáns, mivel a temetést bemutató nyitóképsoroknál is felmondatták már vele korábban.
Jobban rágyúrtak az apa-lánya kapcsolatra, van egy jól kivitelezett autósüldözés, amiben annyi csak a bökkenő, hogy elég gagyin erőltették bele hőseinket a szituációba (mert ugye mindenképpen az épp a jogsival szenvedő Kimnek kell vezetnie). Az ezt követő berontás az amerikai követségre elképesztően gyér, nem is értem, hogy hogyan gondolták... Bizonyára rögtön visszaengednék Bryant az utcára, miután leamortizálta fél Isztambult és kinyírt egy rakás embert - köztük rendőröket is, hogy továbbra is egymaga eredhessen felesége elrablóinak nyomába...
Szóval akad bőven az "érdekes" megoldásokból - az előbb taglaltakon kívül még érdemes megemlíteni a gránátok robbanásának hangjával tájékozódó főhőseinket, ami látszólag a zsúfolt Isztambulban a rendőröknek, sőt igazából egy nyamvadt járókelőnek sem kelti fel az érdeklődését. Tudom, ez már nagyon Kelet-Európa, meg Balkán, meg némi Ázsia is, de könyörgöm... Ezek a szemmeresztgetésre kényszerítő megmozdulások sokat rontanak a végeredményen, ami így csak egy erős közepes. Ez mindenképpen hatalmas visszaesés az első részhez képest.
