Dán westernekkel nincs tele a padlás, konkrétan 20 találatot dob ki az imdb keresője ezzel a két kikötéssel, de ezek java része rövidfilm vagy sorozatepizód, az egyedüli említésre méltó film a Pistoleros 2007-ből, de az sem az hagyományos értelemben véve, hiszen azon felül, hogy akcióvígjátéknak szánták, a jelenkorban játszódik. Szóval a The Salvation ezzel a csillagozással kiegészítve az első egész estés dán, klasszikus értelemben vett western. Vajon hogy sikerült?
Amikor legutóbb Európa hozzányúlt ehhez az ízig-vérig amerikai zsánerhez, abból nagyon jó dolgok sültek ki (spagettiwesternek, és a többi), így joggal reménykedhetünk egy újbóli virágzásban, ha ehhez a dánok nemzeti kincse, Mads Mikkelsen asszisztál. Az előzetes klasszikus hangulatot és sok badass-séget ígért az első vélemények is pozitívak voltak, de őszintén meg kell mondanom, hiába ültem már-már rajongással neki a filmnek, végül csalódnom kellett.
Magában a történetben semmi rendkívüli sincs, sokszor lehetett már hasonlót látni: nyugodt, de képzett főhősünk Dániából frissen érkező családját megölik, ő pedig megbosszulja őket. A bibi csak annyi, hogy a helyi kiskirály frissen szabadult öccse volt az egyik tettes, így a beszari városka inkább feldobja Jont, a dán farmert, csak hogy mentse a bőrét. Persze ehhez Jonnak is van egy-két szava, meg tölténye, úgyhogy jöhet is a jól megérdemelt végső leszámolósdi...
A filmet Dél-Afrikában forgatták, ami egy egész korrekt helyszín a texasi kietlen tájat pótolandó, csak arra kellett vigyáznia a készítőknek, hogy a háttérbe ne sétáljanak be az elefántok... Az egyedüli probléma az, hogy a szórt fény ritkán jön össze arrafelé, így az éjszakainak szánt, de valójában nappal felvett jeleneteken az utómunka sem segített annyit, hogy ne ordítson 20 méterről a szereplők árnyéka, és a tűző napsütés. Nagyon kiábrándító volt, hogy ennyire az utómunkára támaszkodtak a felvételek során.
Ehhez kapcsolódóan kell megemlíteni az egyébként bűnrossz CGI-t, amit sajnos a kelleténél (ami egy western esetében zéró) többször használtak. Egyszerűen nem illik ehhez a műfajhoz semmilyen formában sem. A díszletek olcsók, de korrektek, sajnos az operatőri munka semmi kiemelkedővel nem szolgál. Tisztességesen van megrendezve és megírva is, ami azt jelenti, hogy árnyalt karakterek, érdekes párbeszédek és ügyesen levezényelt akciójelenetek csak elvétve akadnak benne.
Tekinthető erénynek, de akár ötlettelenségnek is, hogy a történet és a történések sok klasszikust megidéznek. Az alapkonfliktus mögött meghúzódó érdekek egy híres Polanski-film előtt tisztelegnek (spoilerveszély miatt inkább nem mondom el, melyikről van szó), de a néma karakter egy is csavarral A halál csöndje főhősét idézi. A legyilkolt családjáért bosszút álló hős Josey Walest juttathatja eszünkbe - többek között, mert ez azért egy viszonylag gyakori elem a zsáneren belül. De eszünkbe juthat a filmről a Délidő, a Fegyvertársak, vagy az Idegen a vadnyugaton is.
Jó westernhez mérten nincs sok szöveg benne: egy csúnya/szomorkás/merengő nézés többet mesél a karakterekről, mint három oldalnyi párbeszéd. Szerencsére a dialógokat ügyesen használják, viszont a forgatókönyvről ennél több pozitívumot nem tudok elmondani. Túl sok a sablontörténés, a főgonosz nagyon egysíkú, a főszereplőt pedig hiába játssza baromi jól Mads Mikkelsen, egyszerűen nem sikerül megszeretni. Túlságosan is "kívülálló" marad a róla szóló filmben, és ez nagy baj.
Ez most kevés volt, de nem szabad egy próbálkozás után leírni a műfaj felvirágoztatásának legújabb képviselőjét. A western szerelmesei bőven találhatnak benne nekik tetsző elemeket, maga a sztori is összeáll, tehát a The Salvation filmként azért működik. Leginkább a digitális technika túlzott használatáért kár, mert hiába mocskosak az emberek és maga a város is, az egész valahogy mégis sterilnek hat, és ez nagyon durván belerondít az összképbe. Az idei évre tehát jutott egy jó (The Homesman), egy rossz (Hogyan rohanj a vesztedbe), és egy csúf western is - jövőre remélem jobb lesz az arány...
