2013-ban fesztiválozott, 2014-ben pedig szélesebb körben is el kezdték vetíteni a mozik ezt az ausztrál életrajzi filmet, ami úgy tűnik, hogy a Reese Witherspoon nevével fémjelzett Wild című baktatósmozi kistestvére. Azért "kistestvére", mert Jean-Marc Vallée filmjével ellentétben a Tracks körül nincsen szinte semmi buzz így a díjszezon kezdete felé, és efölött a tény fölött én döbbenten állok. Merthogy szerintem ez egy baromira erős alkotás.
Persze értem én, hogy nem Oscar-kedvenc rendezője van, meg hogy Ausztráliából érkezik, ami azért egy alapvetően amerikai díjnál hátrány, noha az utóbbi időben az angolok uralják az Oscart. De hogy ekkora legyen a kuss körülötte, az azért meglepő. Az igaz történeteket komálni szokták, a főhős ráadásul nőnemű, ami ismét csak jó pont a filmnek, hiszen az Akadémia görcsösen igyekszik adni a látszatra, úgyhogy ki kell rakni mutiba minden erős nőről/feketéről/elnyomottról szóló darabot.
Robyn Davidson a 70-es évek vége felé azt találta ki, hogy átdzsal az ausztrál sivatagon, ami potom 1700 mérföldes távolságot jelent Ausztrália déli partjától egészen az északiig. Persze nem egyedül... Nem! Vele tartott fekete kutyája, valamint 3 felnőtt teve és egy borjú. Utazását pedig saját maga kétkezi munkája, valamint a National Geographic finanszírozta, cserébe az exkluzív fotókért és a sztoriért. Robyn Davidson tehát nekiindult, és több, mint fél évvel később...
Igaz történetről lévén szó, ráadásul bő 30 évvel ezelőttről, szóval elárulhatom, hogy az út sikerült. Erről szólna ez a film tehát, közel két órában elmesélve azokat a megpróbáltatásokat, amin főhősnőnk a trappolás során átesett. Leszámítva az elviselhetetlen hőséget, az étel-, és vízhiányt, Robynt az út nem is fizikailag, inkább lelkileg vette igénybe - legalábbis ezt sugallja a nő önéletrajzi könyvéből készült filmváltozat kb. minden egyes perce. Ez ugyebár szívás a készítőknek, mert az ilyesmit nehezebb képekkel bemutatni.
De a Tracks mégsem vérzik el. Sőt, kifejezetten szimpatikus volt az, hogy nem csináltak minden 5 percben valami felfújt műdrámát, pl.: az eltűnt tevék utáni keresgélés is megmaradt az "aggódóan nézünk, közben össze-vissza bolyongunk" szintjén. A legfőbb konfliktusforrással a főhősnő meglehetősen mizantróp énje vs a túlontúl is barátságos fotóriporter nyomulása szolgált. Egyébként is viszonylag (persze kinek mi a "viszonylag") simán sikerült legyalogolni ezt a hatalmas távolságot.
Az egyedüli komoly drámai pillanatnál a film vége felé szintén nem fizikai akadályt görgetnek a főhősnő útjába, hanem egy teljes mértékben átérezhető lelki traumával "ajándékozzák" meg. Igaz, hogy ehhez meg kellett szegni a filmkészítés egyik legfőbb alapszabályát (SPOILER Sose ölj kutyát a vásznon! SPOILER VÉGE), de mivel sajnos ez a valóságban is megtörtént, teljesen joggal nyúltak ehhez a már az elejétől kézenfekvő megoldásnak tűnő csavarhoz a Tracks alkotói.
A film szerkesztése ügyes. Pont amikor már elkezdenénk unni a felvezetést, beindul a buli. Pont, amikor már elkezdenénk unni a végeláthatatlan gyaloglást, vesz egy fordulatot a sztori. Egyedül a flashbackek azok, amik nem hiányoztak volna nekem. A rendező szerelmes lehetett az ausztrál tájba, mert a kamera elég sokat időzött az egyébként csodálatos vidéken. Csodálatos, annak ellenére, hogy egy baszott nagy sivatag az egész. De tényleg: kedvem támadt elmenni oda, pedig nem kifejezetten emberbarát környék, úgy hírlik.
-large-picture.jpg)
Azonban az operatőri munkánál is jobban tetszett a két főszereplő játéka: Adam Drivert mintha tényleg a 70-es évekből szalajtották volna, hiteles volt, jól is állt neki a figura, és ő most már egy ideje a megbízható színészek szűk elit táborába tartozik, úgyhogy ehhez mérten nincs rá panasz. Mia Wasikowska azonban még rajta is simán túltesz: egyszerűen lehengerlő alakítást nyújt. Nem játssza túl, de az arca valamennyi apró rezdülése árulkodik nekünk a karaktere lelkében lezajló folyamatokról.
Na meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy abban a dög melegben hónapokig flangált a kamerák előtt, és megtanult bánni a tevékkel is. Szép teljesítmény, igazi alázatos munka, és igazi átlényegülés a karakterbe. Mi ez, ha nem Oscar-szagú alakítás? Engem ez a film levett a lábamról, és kívánom mindenkinek, hogy hasonló élményben legyen része a Tracks nézése közben. Mert ugye megnézitek, ha szépen kérem? Van benne cuki kutya, meg cuki tevék, meg minden!
