Volt idő, amikor Renny Harlin még jó akciórendezőnek számított Hollywoodban. Én speciel ezt az álláspontot soha nem osztottam, szerintem ő a legrosszabb dolog, ami a Még drágább az életeddel történhetett, de szerencsére az a film volt olyan erős, hogy ne érződjék meg rajta kedvenc finn antitálentumom keze nyoma. A mostanában ilyen Herkules legendája kaliberű okádékokkal nyomolú Harlin tett róla, hogy ne tekintsék jó üzletnek a producerek az ő filmjeit. És ennek Geena Davis is rendesen megitta a levét.
Ebben az időben ugyanis Harlin és Davis együtt voltak éppen, és előbbi eltökélt szándéka volt, hogy akció-kalandsztárt (erős női főhőst) farag szíve választottjából. De az olyan méretes bukták, mint a Kincsessziget kalózai, vagy jelen filmünk, hamar eltántorították ettől a tervétől (beszédes, hogy a Háborgó mélységben SPOILER az utolsó pillanatban végzi ki a főhősnőt SPOILER VÉGE). Geena Davis meg konkrétan ezt követően a TV-be, meg a Stuart Little kisegér trilógiába menekült.
Pedig az Utánunk a tűzözön ígéretes projektnek tűnt. A forgatókönyvért ugyanis annak a Shane Blacknek fizettek rekordösszegű, 3 milliós gázsit, akinek a Halálos fegyvert, vagy Az utolsó cserkészt köszönhetjük. De a 90-es évek második felére a buddy cop filmek ideje is kezdett lejárni, és úgy tűnik a nő+néger párosítás, a krimivígjáték vonal akció(vígjáték) felé való eltolása, és a sok robbantás a robbantások hátán betett a bulinak. Pedig Blackben most sem kellett csalódni.
A sztori szerint Geena Davis karaktere boldog anyuka, aki semmit sem tud a múltjáról: 8 évvel korábban amnéziásan húzták ki a tengerből. Egy autóbaleset után azonban kezdi visszanyerni emlékezetét, és csakhamar kiderül: profi bérgyilkosként dolgozott a kormánynak. Mindeközben az egykori likvidálói is rátalálnak egy TV közvetítésnek hála, szóval ott folytatódik a macska-egér párharc, ahol 8 éve abbamaradt. Azzal a különbséggel, hogy főhősnőnkhöz egy csóró magánnyomozó is csatlakozik ezúttal, akit Samuel L. Jackson formál meg.
Ebben a filmben olyan zseniális dumák vannak, amit sajnos egyrészt a magyar változat egyszerűen nem képes visszaadni, másrészt pedig a rendező úr hihetetlenül pocsék időzítéseinek köszönhetően egyszerűen szinte észre sem vesszük őket, de legalábbis fel sem fogjuk, hogy itt most valami vicces beszólás, vagy hasonló volt. De egy a lényeg: robbantás, meg gagyin megkoreagrafált jelenet legyen benne dögivel, úgyis arra megy a nép! Hát most nem nagyon jöttek a nézők, így végül csúnyát hasalt anno a mozikban hazájában a film...
És valóban nem is működik a film úgy, ahogy annak papíron működnie kellene: a fontos jelenetek súlytalanok, valahol túl sokat tökölünk, valahol meg túl keveset, a technikai megoldások nem túl jók, legalább 4-5 évet késtek, és igaz, ami igaz, maga a sztori is egy kicsit 80-as évek legvége feeling, semmint a 90-es évek második fele, de ezért még nem tudom hibáztatni Shane Blacket. A tervrajzból dolgoztak szarul a kivitelezők, ez már az első fél óra után világossá vált.
Dehogy necsak szapuljam: amikor működik, akkor nagyon működik. A rejtély-szál tartogat egy-két meglepetést, és hozza a szokásos Shane Black-színvonalat, azaz kellően összetett, és egyáltalán nem elcsépelt. A karakterek is első osztályúan vannak megírva, és eljátszva is. Sam Jackson és Geena Davis is tökéletes választás volt a szerepre, bár utóbbinál el tudtam volna képzelni kevésbé karakteresen mosolygós arcú színésznőt is, de maga a játéka tökéletesen rendben volt: jól hozta a kvázi személyiséghasadásos figuráját.
A kettejük közötti kémia is működik, ami tulajdonképpen magát a filmet is megmenti a totális katasztrófától. Így, egy kis nosztalgiafaktorral felvértezve magát egész jóféle néznivaló, aminek egyes megoldásai a mai szemnek már persze megmosolyogtatóak, de azért el-elszórakozhatunk rajta ennek ellenére is. Karácsonyi programnak is kiváló, lévén ennek is, mint ahogy szinte minden Shane Black-filmnek, ezen a szép ünnepen játszódik a sztorija :)
U.I.: A magyar változat tele van aranyos, és néhol brutális félrefordításokkal is, úgyhogy én inkább egy feliratos verziót javasolnék, már csak azért is, mert a Samuel L. Jackson - Csuja Imre párosítás jó-jó, de nem az igazi.
