Tavaly az oroszok egy blockbusterrel próbálkoztak (Sztálingrád) az Oscar-versenyben helytállni, de hamar rá kellett jönniük, hogy egyrészt a termékük sz*r, másrészt sok víznek kell még lefolynia a Volgán, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategóriájába bekerüljön egy közönségkedvenc is a szerzői filmek mellett. Hiszen a tendencia a főbb kategóriákban is pont a fordítottja: eredetileg azért bővítették ki a legjobb filmet 5-ről max. 10-re, hogy legyen esélye az igényesebb blockbustereknek (amiknek rajongótáborára számítanának az Oscar-show producerei), de ennek az lett a vége, hogy csak még több független film kaphat egy évben legjobb film jelölést...
Na, már megint elkalandoztam... Szóval Oroszország ezúttal egy igazi népmesébe illő témáról, a kisember vs nagyhatalom szembenállásáról készített filmet, tipikus európai filmes stílusjegyekkel átitatva. És bár az imdb tanúsága szerint a forgatókönyv Jób könyvének modern átirata, én valamiért egy-két apróságot leszámítva nem vettem észre a hasonlóságokat. Igen, szenved a kisember itt is, és egyre rosszabb lesz neki, meg a politikus és a főpap beszélgetései is rokoníthatóak Isten és a sátán fogadásaival, de a mű üzenete szerintem teljesen más.
Főhősünk Nikolaj, akinek tök jó helyen van a háza - legalábbis a polgármester szerint, aki minden befolyását beveti, hogy megszerezze a birtokot. Szerencsére még a seregből Nikolajnak van egy ügyvéd ismerőse, aki segít felvenni a harcot a korrupt városvezetéssel, de a kezdeti sikerek után még rosszabb lesz a helyzet, mint amilyen volt: Nikolaj felesége és az ügyvéd haverja összeszűrik a levet, és a polgármester is durvább eszközökhöz nyúl a helyi egyházi vezető tanácsára...
Több helyről is olvastam, hogy durva, hogy ezt a filmet le tudták forgatni Oroszországban. Értem én, hogy putyinlandiának rossz a sajtója, de miután a hazai viszonyokat is hasonlóan "derűsen" látja az online média, és ehhez képest a filmgyártásunk Vajna óta sem jelentkezett a narancsszínű propaganda-filmekkel, talán annyira mégsem meglepő a dolog. Igen, a Leviatán rendszerkritikus film, igen, a hazai sajtó alapján Oroszország a diktatúra hazája, de mégha sokáig nem is engedték bemutatni, anno nálunk is leforgatták A tanut, akkor meg azért állítólag sokkal rosszabb volt a helyzet.
Közel 2,5 óra a játékidő, és hát nem áltatok semmit, akciózásra ne nagyon számítsatok, de talán egy klasszik drámánál ez nem ér váratlanul senkit sem. Itt a hangsúly az igazságtalanságok, és szerencsétlenségek sorozatán van, valamint azon, hogy ez ellen hogy küzd, illetve ezt hogyan viseli a főhősünk. Lelövöm a poént: vodkával. Komolyan, mintha csak külföldiek csináltak volna egy orosz sztereotípiáktól hemzsegő filmet: itt mindenki vodkát iszik vodkával, méghozzá nem 2, meg 4 centis adagokban...
Az egyszerű kisember ábrázolása rendkívül hiteles. Falun nőttem fel, mifelénk is megvoltak (javarészt) azok a karakterek, akikkel a film során találkozunk. A korrupt politikus/üzletember karaktere is nagyon ismerősnek hat, noha ilyen típusú emberekkel szerencsére nem sokszor találkoztam, mégis minden apró megmozdulás, minden reakció annyira életszerűnek tűnt, hogy bámulatos. És persze egyben elszomorító is, hogy ezt a szláv mentalitást mi is elsajátítottuk a II. világháborút követően.
Maga a sztori is nagyon jól indul, a nézőt hamar megfogják ennek az igazságtalanság ellen küzdő embernek a történetével, de ahogy haladunk előre, úgy lesz látszólag egyre inkább ad-hoc jellegű a sztorivezetés: a film második felében teljesen háttérbe szorul a birtokkisajátítós szál, és a megcsalásra, és annak következményeire koncentrálnak. És bár a kettő végül összeér, szerintem túl sok időt csesznek el az utóbbira, és ráadásul ez sokkal kevésbé érdekes rész, mint maga a küzdelem.
Így aztán az amúgy is komótos tempó még jobban belassul a második etapra, de csak azért, hogy a végén még jobban odacsapjon a képmutató világnak. Persze akadnak unalomig ismert motívumok (mint az egyház rossz színben való feltüntetése), de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy ebben a tálalásban a feldolgozott történetelemek mégis frissnek hatnak. Lassú, de érdemes darab, aminek bár nem szurkolok az Oscaron, de nem fogom bánni, ha elviszi a díjat (főleg, ha az Ida elől marja el).
