Valójában egyébként LV-426.

Egy feltörekvő rendezőtől egy másik feltörekvő vette át a stafétát. Állítólag sok botrány és nézeteltérés övezte a film elkészültét, és valószínűleg csak Cameron zsenialitása miatt nem érződik ez a paprikás hangulat a végeredményen. A Terminátorral egycsapásra népszerűvé váló filmes a rövid idő alatt kultfilmmé váló Alien folytatásának terhét vette a nyakába, de hát ugye nem véletlenül nevezik Jimmy fiút a folytatások királyának. Vagyis izé... Ekkoriban még nem nevezték úgy, hiszen a pár évvel később elkészülő Terminátor 2. mellett ez a film volt az, aminek ezt a megtisztelő jelzőt köszönhette.

A lecke fel volt adva: folytatni kellene egy tulajdonképpen megfelelően elvarrt történetet, ami egyébként egy klausztrofób űrhorror volt egy furcsa lénnyel a fejszét szorongató gyilkos helyett. Mit lehet tenni? Mi mást, mint egy kiszabott akciófilmet csinálni ebből az egészből! A vietnami háború napalmjának szaga még mindig a levegőben volt (lásd A szakaszt, vagy az ezzel a filmmel kb. párhuzamosan forgó Acéllövedéket), meg egyébként is hálás téma vérprofi katonákat az ismeretlenbe küldve borzongtatni.

Szóval persze a horrorelemek valamilyen szinten megmaradtak, de a síri kussban pásztázó kamera mozgását a gyengén megvilágított helyeken fel-felvillanó torkolattüzek ütemére vágott akciószekvenciák követhetetlensége váltotta. És ha már szóba került, megragadnám az alkalmat, és levonnám az egyetlen komolyabb negatív jellegű következtetést, így, harmadszorra újranézve a filmet: Cameron nem tudott még akciót rendezni. A vágó derekasan helyt állt, de nyilván az ellenfélként feltűnő alienek mozgatási, és egyéb problémáiból adódóan csak érzetet kapunk, konkrét, szemmel látható szekvenciákat nem sokat... Pedig az sem ártott volna.

Ripley szunyókálása kicsit elhúzódott, szóval mire roncsvadászok felfedezik az űrben sodródó mentőkabinját, már annyi idő eltelt, hogy még a lánya is megmurdert. De ami még ennél is fontosabb: az LV-426-ra közben egy rakás telepes költözött, akik elkezdték terraformálni a bolygót. Ripley beszámolója alapján a társaság keresőcsapatokat küld a lények fészkeként szolgáló űrhajó után, ám ahogy az sejthető, hamar elszabadul a pokol. A gondok megfékezésére egy csapat kommandóst küldenek, és persze Ripleyt, mert hogy ő már látott ilyen rohadékot korábban...

Ezúttal a hosszabb, "rendezői" változat került terítékre, amit egyébként Cameron eredetileg is a mozikba szánt, csak akkoriban kezdett divatossá válni a profitmaximalizálás érdekében belőtt kb. 2 órás limit, ezért több kevésbé fontos jelenettel rövidült meg az eredeti verzió. Amit egyébként 1-2 kivételtől eltekintve nem is bánok, hiszen hasonlóan az első részhez, itt is az "inciting incident" került csak hátrébb, és hátrébb, és igazából egy-két valóban értelmes karakterexpozíció, meg háttér adalékanyagtól eltekintve sok tényleg csak töltelékként szolgált.

És ezt ennél a filmnél már indokolt kihagyni, hiszen más a tempó, és már a hangulatteremtésen sem kell annyit ügyködni, de legalábbis nem olyan formában, mint ahogyan azt pár évvel korábban Ridley Scott tette. Durva, hogy ez mindig is egy mozgalmas, akciódús filmként maradt meg az emlékeimben, noha az első komolyabb csihi-puhira több, mint 1 órát kell várni, és utána sem egy másfél órás acélemberi zúzda veszi kezdetét, hanem érdekes és izgalmas jelenetek tökéletes egyvelege.

Cameron tovább bővítette az alien-mitológiát. A Scott által eredetileg tervezett verzió, miszerint az idegen az elkapott emberekből gyártja a tojásait is (lásd az első rész egy fontos kimaradt jelenetét) kukázódott, és helyette az idegenek, mint valamiféle rovarkolónia került bemutatásra. Noha hozzáteszem a kettő valójában nem zárja ki egymást, más állatfajoknál is előfordul két különböző szaporodási ciklus, mindig az adott körülményekhez alkalmazkodva, természetesen.

Szóval megjelent a tojásrakó királynő (az eredeti tervek szerint lett volna még sürgő-forgó albínó alien-kaszt is), az előző film veszélyes, szinte elpusztíthatatlan gyilkológépéből pedig egy halomra lőhető szörnyeteg lett. Ez utóbbi be kell valljam, annak ellenére, hogy minden lépést indokoltnak, és jól átgondoltnak tartok a változtatásokkal kapcsolatban, kifejezetten zavart, hiszen ezzel egy kicsit kevesebb lett az előző rész monsztere. A minőség helyett tehát a mennyiségre gyúrtak rá, ami általában rossz csere, de itt mégis működött.

Köszönhetően az ügyesen megírt karaktereknek, és az összetett, de mégis érthetően megvalósított történetnek. Műfajváltással, és továbbterjesztett mitológiával sikerült az, ami nagyon ritkán sikerül: jobb filmet alkottak az elődnél. Persze ez már csak személyes vélemény a részemről, de azzal már tényleg nagyon kevesen vitatkoznak, hogy Cameron jó irányba vitte ezt az egész franchise-t, és csinált belőle egy könnyebben fogyasztható, ám mégis igényes darabot.

Részletesebben is értekeztünk a filmről nem is olyan régen a Tutimegmondó podcastben. Ide kattintok, mert rettentő módon kíváncsi vagyok rá.