Amikor anno kijöttem a moziteremből, végtelenül csalódott voltam Ridley Scottban. Azt vártam, mint ahogy rajtam kívül még rengetegen, hogy az öreg majd most jól megmagyarázza az eddig csak a levegőben lógó kérdéseket, amiket a méltán híres Alien franchise, különösen annak legelső része, A nyolcadik utas: a Halál feltett. Vagy feltetetett a nézőben (hú, de szép, magyaros kifejezés lett ez). Elvégre is egy előzményfilmnek általában ez a dolga, vagy nem?
No de az alapfelállás ott hibádzik, hogy a Prometheust nem klasszikus előzményfilmnek szánták. Nem, ez bizony, mint ahogyan azt a nemsokára készülő második rész is jelzi, egy önálló széria kezdete volt, ami történetesen ugyanabban az univerzumban játszódik, mint Scott tavaly 35 éves űrhorrorja. Az összehasonlítás persze elkerülhetetlen, hiszen mégiscsak ott az a híres Space Jockey, aki most végre teljes valójában megjelenik a filmben, és ott van az a nyálkás cumó is, ami az Alien-széria védjegyévé vált.
Meg ott a robot, a gonosz vállalat, a női főhős, és az elszabaduló pokol, hogy csak pár apróságot említsek. És igen, pont emiatt haragszom Scottra. Hogy a rengeteg hasonlóság ellenére sem akart érdemben foglalkozni a korábbi munkájával, szándékosan ignorált minden ahhoz kötődő dolgot, és megannyi új kérdést vetett fel a Prometheusszal kapcsolatban. Kicsit úgy jártam a moziban, mint a hajó legénysége: kérdésekkel mentem oda, de válaszokat nem, vagy nem nekem tetszőket találtam csak.
Miután két tudós a világ több pontján is ugyanazokat a jeleket véli felfedezni, amik egymástól teljesen elzárt kultúráktól származnak (ajjaj, tiszta AvP), az a kósza ötletük támad, hogy ezek a pontok egy csillagrendszert jelölnek, ahová meginvitáltak minket a "tervezőink", azok a lények, akik értelemmel ruháztak fel minket (sőt, a film odáig megy, hogy belőlük származunk). El is indul a Prometheus az útjára, hogy meglátogassa az emberiség szüleit, azonban a lakhatónak tűnő bolygón valami egészen mást találnak, mint amire számítottak.
Kezdjük az egyszerűbb, és kevésbé kényes dolgokkal: technikailag a film több, mint rendben van, egyszerűen pazar a CGI, az effektek, és persze a Scottnál megszokott hatalmas épített díszlet is. Nem véletlen az sem, hogy egyetlen Oscar-jelölését is a vizuális effektjeiért kapta a film, ezen nincs mit rugózni, egyszerűen mesés az összes képkocka. Ugyan már nem sok köze van az Alienből megismert, és elméletileg modernebb Nostromóhoz, de oda se neki, ez így sokkal jobb.
A sztori is szimpatikus alapjaiban: a teremtésünk történetét indulunk el kutatni, de valami félresiklik... Jól hangzik. A kidolgozása már más tészta, azt meg kell mondanom, nem az én szám íze szerint csinálták, és talán pont emiatt nem tudtam vele annak idején kibékülni. Most újranézve, tudatában annak, hogy mire számítsak, és figyelve a legapróbb részletekre is, meg kell mondjam, hogy valamennyire megenyhült a szívem, ami annyit tesz lefordítva az átlag olvasó nyelvére, hogy most több pontot adnék rá a 10-ből, mint kb. 3 évvel ezelőtt.
Sok a f*szság még mindig, és ezek gyanítom ott is maradnak, akárhányszor is nézzem meg, de másodjára jobban átjött az egész történet erős vallásos jellege, és az apróbb utalások is értelmüket nyerték. Most például egy kis utánaolvasás után (azaz hogy volt olyan terv, hogy Krisztust is tervezőként ábrázolják) sikeresen összeraktam a kb. 2000 éves hulla segítségével, hogy SPOILER valószínűleg azért haragszanak az emberiségre, mert nem sikerült szép szóval megváltoztatni őket. Elindultak volna kiirtani minket, csak egy baki közbeszólt, és egy kivételével mind odavesztek. SPOILER VÉGE
Továbbra sem értek egyet Scott azon munkamódszerével, hogy forgatás alatt íratja át a forgatókönyvet, mert többek között ennek köszönhető, hogy a Prometheus is egy kicsit zagyvának érződik. Szó se róla, gyorsan eltelt az a 2 óra, van néhány kifejezetten erős karakter (főleg a kiismerhetetlen Davidre céloznék itt) de feldob rengeteg kérdést, és csak nagyon keveset válaszol meg közülük. Mintha maguk az alkotók sem tudták volna pontosan, hogy mit is akarnak mondani. Remélem, hogy a folytatás nem lesz ennyire öncélú, és végre legalább mi, nézők kapunk néhány választ...
Részletesebben is értekeztünk a filmről nem is olyan régen a Tutimegmondó podcastben. Ide kattintok, mert rettentő módon kíváncsi vagyok rá.