Ez a kedvenc Pixar-filmem. Ez a felismerés csak nemrégiben ért el engem, egészen pontosan az Agymanókat megnézve, amikor is előkotorásztam az elmém legsötétebb bugyraiból az eddigi Pixar-élményeimet. Mert szintén a semmiből jött a ráeszmélés, hogy hát én ezeket mind láttam már. Az ember meg ugye imád toplistázni, szereti sorba rakni a filmélményeit is, szóval én is így tettem. Nem tartozom a Pixar rajongói közé, de azt elismerem, jó néhányszor megríkattak már.
Szóval pont az Agymanók volt az a film, aminél elgondolkoztam, hogy vajon ez-e az eddigi legjobb Pixar alkotás, úgyhogy gyorsan újra kellett néznem a Némó nyomábant, hogy megnyugodjak, ez a mese még mindig az animációsok non plus ultrája. Azért azt be kell látni, nem sok gyerekeknek szóló darab kezd úgy, hogy a főhősnek lemészárolják a családját, és csak egy valakije marad életben, akit aztán szintén elrabolnak még kiskorában... Muhahha, de beteg!
Pizsi tehát egy ilyen tragédiával az emlékezetében neveli a víztől is óvva fiát, Némót, aki aztán fellázadván mégis kiúszik a nyílt vízre... Vesztére. Egy ausztrál fogorvos elkapja, és hazaviszi szadista kis unokahúgának ajándékba. De Pizsi nem adja fel, és mindent megtesz azért, hogy megtalálja egyetlen fiát. Útnak ered a motorcsónak után, majd találkozik Szenillával, a rövidtávú memóriazavarban szenvedő hallal. Kettejük közt különös barátság alakul ki a rengeteg kaland során, miközben Némó sem tétlenkedik, és megpróbál megszökni ideiglenes börtönéből.
Nemsokára érkezik a folytatás is, Szenilla nyomában címmel (2017-re van betervezve), és talán ez pont egy olyan Pixar-mese, aminek ez nem is nagyon árthat, mert rengeteg potenciál van a vízi életben. Nem véletlen, hogy a Némó nyomábanra válaszul érkezett a konkurens rajzfilmgyárosoktól a Cápamese is (az ilyesmi egyébként meglehetősen gyakori dolog a filmstúdióknál (pl.: A rettenthetetlen - Rob Roy, Armageddon - Deep Impact, A tökéletes trükk - A mágus)).
Na de miért is olyan jó a Némó nyomában? Bátor. Már a bevezetőben is említettem, hogy az alkotók nem féltek bemocskolni a kezüket a szükséges drámai töltetért, és noha mindezt a lehető leggyerekbarátabb módon tették, azért így is kemény dolgokkal kezd a film. Az egyik főhős mentális problémákkal küzd, a másik testi fogyatékos... Szóval értitek. Még ha a tenger alatt játszódik is, tudat alatt felkészíti a gyerekeket a rideg valóságra - és teszi mindezt szórakoztató módon.
Kreatív. Ezt a billogot persze a legtöbb Pixar-mesére rá lehetne sütni, mégis azt kell mondjam, hogy a Némó nyomában ilyen téren is különösen erős (mondjuk itt az Agymanók azért egy kört ráver, de ez most mellékes). Vegetáriánus cápák, Minigolf áramlat, zseniálisan megalkotott korallzátonyi élővilág, fondorlatos szökési tervek... És ismét csak ide kell citálnom Szenillát, akinek a feledékenységéből rengeteg jó pillanatot és még több jó poént tudtak kreálni.
Vicces és érzelmes, valamint egyaránt szól kicsiknek és nagyoknak. A tökéletes animációs film receptje is valami ilyesmi (legalábbis számomra). Kifinomult humora van, a szereplőkhöz még epizódszerepekben is könnyen tudunk kötődni, ráadásul szinte egytől egyig VALÓDI karakterek, azaz kifejezetten nagy bravúr, hogy pár ecsetvonással sikerült őket ilyen jól felskiccelni. Ehhez persze az animátorok, és nem utolsósorban a szinkronszínészek is kellettek.
És ez utóbbiban egy kicsit csalni kényszerülök, mert be kell vallanom, eddig csak magyar szinkronnal láttam (ami szintén remek), de ilyen szereposztással biztos vagyok benne, hogy az eredeti gárda is eszméletlen munkát végzett. Nem véletlenül lett ez a film az első olyan animáció, ami sikeresen letaszította a trónjáról az akkor már közel 20 éve azon csücsülő Az oroszlánkirályt. Én meg erre csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy a gagyi folytatások (Madagaszkár, Jégkorszak, stb.) mellett azért még eredeti ötletek is labdába rúgtak/rúgnak néha.
