Sokan "egy sima, egy fordított" sormintát emlegetnek az újjáélesztett Bond-franchise kapcsán, de szerintem már a 2012-es Skyfall is gyenge volt - mindenesetre az egyszerűség kedvéért a továbbiakban általam csak Spectreként hivatkozott folytatás még sikeresen alul is múlta azt. James Bond nincs jó kezekben Sam Mendesnél - pedig a rendező úr eddigi karrierje alapján ennek pont az ellenkezőjét gondolhatnánk. De a Spectre inkább altatóként, mint filmélményként szolgál...

Amikor megtudtam, hogy 2,5 órás lett a végső vágás, és hogy egy legendás Bond-gonosz tér vissza ismét, megörültem. Bíztam benne, hogy Mendes kijavítja a Skyfall hibáit, és egy átgondolt, gondosan felépített filmet tesz le az asztalra. Már-már A sötét lovag-szintű élményre számítottam, és az impozáns szereplőgárda ebben a hitemben csak megerősített. A már több emlékezetes főgonoszt is megformáló Christoph Waltz jelenléte különösen erős bizakodásra adott okot.

De sikerült ezt is elcseszni. Sikerült egy teljesen fantáziátlan főgonosszal előállni, akiben az a félelmetes, hogy mindenhová elér a keze, és eddig minden Bond-főgonosz mögött ő állt. Állítólag. De ezt csak most találták ki a készítők. Sajnos. Mert azon felül, hogy ezt így felmondják, és pár képet is kiragasztanak a korábbi ellenfelekről, semmi sem indokolja, vagy támasztja alá azt, hogy ezek között a főgonoszok között tényleg valamiféle kapcsolat van. Ez az utólagos ragasztó meg sajnos harmatgyenge.

Na de kezdjük az elején! Akárcsak a Skyfall, ez is egy hihetetlenül látványos akciójelenettel kezd - ezúttal Mexikóvárosban, egy látszólag vágatlan jelenetsorral (azért elég könnyen ki lehet szúrni azokat a pontokat, ahol turpiskodtak a készítők). Ám akárcsak a vonatos kaland esetében, úgy most is teljesen hidegen hagyta az akciójelenetek kiötlőit a környezet: Halottak napján a belvárosban felrobban egy épület, és leomlik minden, az ünneplő tömeg egy utcával arrébb mégis vígan flangál tovább - mintha mi se történt volna.

Ezt főleg a felfokozott terror-hangulatban esik nehez... a lóf*szt! Ezt minden körülmények között nehéz elhinni, de persze baromi jól néz ki, ahogy a hatalmas tömegben fogócskázik a főhős, meg valami csicska, aki beakasztotta Monica Beluccit feleségként. Az ilyen öncélú akciózgatások miatt gondolom azt Sam Mendesről, hogy jobban tenné, ha a Bond-filmeket másra bízná, mert láthatóan jobban ért a drámához, mint az üldözős jelenetekhez. Sajnos azonban azt kell mondjam, hogy még így is ez az egyik legjobb rész az új filmben.

Mert ami ez után jön, az maga a dögunalom. Három főgonoszt is kapunk, de igazából egymást oltják ki: a már említett legendás ellenség afféle bábmesterként, megállás nélkül önelégült tekintettel, de alig szerepelve próbál emlékezetes lenni, de sajnos nem sok sikerrel, az ő beépített befolyásos emberéről kb. az első perctől kezdve lerí, hogy nem egy csapatban játszik Bondékkal, az izomerőt pedig ezúttal a mindössze kb. egyszer megszólaló David Bautista szolgáltatná, ha nem abból állna a szerepe, hogy megállás nélkül Bond UTÁN lohol.

Ja, mert persze Bond a Craig-éra alatt negyedszerre is a szervezet kötelékein kívül kénytelen tevékenykedni (kicsit már kezd uncsivá válni, nem?), és természetesen magára maradt, meg nagyon sz*r neki, meg mindenki őt akarja, de mégsincs egy olyan jelenet sem, amikor komoly veszélybe kerülne. Oké, van egy kínzásos rész, de ennél már láttunk sokkal kreatívabbakat és feszültebbeket, arról nem is beszélve, hogy nincs megmagyarázva, hogy miért is nem érte főhősünket maradandó károsodás ezt követően?

Mindenki fikázza az új Bond-lányt, azaz Léa Seydoux-ot, és teljesen joggal: egy törött botban több szexualitás bújik meg, mint ebben a karakterben, és a francia hölgy arcberendezése sem segít sokat az ügyön. Vele mind az írók, mind a castingosok nagy hibát vétettek sajnos. Monica Belucci szerepeltetése Bond-asszonyként jó húzás volt, csak kár, hogy neki is mindössze két jelenet jutott. Ami már csak a játékidő extrém hossza miatt is döbbenetes...

A Spectre olyan, mint valaki, aki épp most zabálta tele magát, és szétterpeszkedik a buszon, mert a mellette lévő hely is szabad (legszebb hasonlat ever). Túl sok minden van benne, alig mozog, és közben végtelenül terjengős. Néha böffent egyet, de egyébként rossz ránézni, mert szánalommal tölti el az embert. Úgyhogy kifejezetten nem örülök, hogy Mendes rendezheti a 25. részt is, amikor Christopher Nolan egyik nagy álma is az, hogy készíthessen egy Bond-kalandot...