Jim Carrey leghíresebb szerepe mind a mai napig, pedig a film folytatása óta is eltelt már 20 év (és most ne számoljuk ide a Carrey-filmekből készült nem hivatalos folytatások (A maszk fia, Dumb és Dumberer) egy újabb lófosását, az Ace Ventura: Állati nyomozoo juniort 2009-ből). A hideg is kirázott, miközben ezt írtam, pedig még a filmeket sem láttam - és úgy érzem, jobb is ez így. Sajnálom, hogy ilyesmikkel szennyezik be Carrey örökségét, de azért még bízok benne, hogy a szerintem jól sikerült Dumb és Dumber kettyó mellé bekúszik hamarosan az Ace Ventura 3. is, mert ez a karakter is megérdemli a saját trilógiáját.
Nagyszerű év volt 1994, hiszen Carrey ekkor véste be a nevét kitörölhetetlenül a filmvilágba: ugyanebben az évben mutatták be A maszkot, és a Dumb és Dumbert is. Ez a kanadai stand upos pedig mindenkit letaglózott, amiben nem csak a viccesre megírt figurák játszottak nagy szerepet, hanem az a fajta élettel teli, excentrikus játék is, amit Jim az utóbbi években valahogy rendre kifelejt alakításaiból. Persze eltelt már 20 év, és egy humorista nem tud egy egész életen át vicces lenni - sajnos. Hozzáteszem Carrey mind a mai napig képes megvillanni, de érezni már, hogy ő sem a régi.
Na de: Ace Ventura! A sztori szerint a Miami Delfinek nevű focicsapat kabalaállatát, Hópihét, a delfint elrabolják, és hát sajnos a rendőrség tehetetlennek tűnik az ügyben. Szerencsére épp e csodás városban dolgozik Ace Ventura, aki... nos, mondjuk úgy, hogy nem mindennapi detektív. A meglehetősen unortodox módszerekkel dolgozó, durván excentrikus, és eléggé flúgos figura szinte rögtön szagot fog: olyan nyomra lel a delfinmedencében, ami arra enged következtetni, hogy az elkövető egykoron ennél a csapatnál focizott...
Nos, hát én nem is tudom, hányszor láttam már ezt a filmet, de az biztos, hogy rengetegszer. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így - ez is bizonyítja, hogy megunhatatlan vígjáték, amiben az ember mindig fel tud fedezni valami újat. Persze megértem azokat, akiknek Jim Carrey harsány stílusa visszataszítóan hat - a humor mindig is olyasvalami volt, ami mindenkinek mást jelentett, nincs konszenzus atekintetben, hogy mi vicces, és mi nem. De ez a műfaj pont ettől szép.
Személy szerint én a humornak egy nagyon széles skáláját vagyok képes szeretni, bár való igaz, én is észrevettem már magamon olyasmit, hogy hiába röhög rajta sok ember, nekem az istennek sem sikerül azt viccesnek találnom (és nem azért, mert nem érteném). Az Ace Ventura esetében sem a szofisztikált humora adja el a címszereplőt - nem a helyzetkomikum, és csak nagy ritkán a viccesre megírt szövegek. A kulcsa a, hogy Ace miként reagál a teljesen hétköznapi dolgokra.
Ráadásul a feltűnés-keltősködésén túl vannak nagyon finoman elejtett és elrejtett társadalomkritikus poénok is (elég csak Ron Camp fényűző partyjára gondolni - ott kb. mindenből gúnyt űz Carrey, amiből csak lehet). Sőt, tovább megyek: maga a film alapüzenete, hogy szeressük az állatokat, talán még sosem ért ennyire hatékonyan célba egyetlen sok millió dollárba kerülő kampánynak köszönhetően sem. Egyszerű üzenet a megfelelő csomagolópapírral bevonva.
A film felfogható egyfajta krimiparódiaként is, hiszen egy látszólag (sőt, inkább úgy mondom, hogy a rendőrség által) bagatellnek tartott ügyet állít a középpontba, miközben végigmegy a krimik klasszikus sablonpaneljein. Sőt, bár a képi világ ennél nagyobb kontrasztban nem is állhatna vele, a sztoriban néhol még a noirt is meg lehet csípni (pénzügyi gondok, végzet asszonya, "káros" szenvedély (cigi helyett szotyi és rágó)), de ez tényleg csak nagyon halovány, és egyáltalán nem biztos, hogy szándékos húzás - lehet, hogy csak a krimi elemek hozadéka.
Én a vígjátékok egyik alapvetésének tartom a filmet, és nem szégyellem bevallani, hogy sokadszorra is mennyire jól, önfeledten szórakoztam. Nyilván vannak hibái (minden filmben lehet találni), de az Ace Ventura nézése közben sosem tudtam másra figyelni, csak magára a filmre. Amit Carrey produkál, az huszadszorra is vicces, és néha már előre vinnyogok, amikor tudom, hogy épp mi fog következni. Azt hiszem, hogy ezt nagyon kevés film képes kihozni az emberből.
