1951-es film, alig 6 hónappal a koreai háború kitörése után készült, és mindössze 10 nap alatt forgatták. Különlegessége abban rejlik, hogy ez volt az első film a témában. Másik különlegessége pedig az, hogy az író-rendező, valamint a főszereplő is megjárta katonaként a II. világháborút, ezért pontosan tudták, hogy milyen miliőt készülnek bemutatni. És bár rettentően alacsony volt a költségvetése (ezért is siettek a forgatással, és végeztek másfél hét alatt), azért ezt a minőségén nem érezni.
Samuel Fullerről már volt szó a blogon, méghozzá A nagy vörös egyes című filmje kapcsán, amiben lényegében végigjárta a II. világháború fontosabb frontjait a mindent túlélő főszereplőivel (köztük a Star Warssal épp befutni látszó Mark Hamill-lel). Már akkor is kiemeltem, hogy azért mégiscsak jó dolog, ha olyasvalaki ül a kamera mögött, illetve írja meg a forgatókönyvet, aki tényleg részese volt annak a pokolnak, amit be szeretnének mutatni. Nyilván az Acélsisak esetében annyi csalás van, hogy a koreai háborúnak akkor még nem igazán voltak veteránjai...
De azért így is meglehetősen felkészültek voltak a készítők, hiszen olyan, a későbbi filmekben is rendre megjelenő trükköket, hadicseleket mutattak be, amik ezt a háborút, a koreaiak leleményességét jellemezték leginkább. A láthatatlan mesterlövészek, a holttest alá rejtett bomba, vagy a szintén láthatatlanul mozgó, késsel gyilkoló katona mind-mind visszatérő elemei a témával foglalkozó filmeknek. Na de azért olyasmit is kapunk, ami ebben a korban egyáltalán nem volt megszokott.
Mint például a tényleg kelet-ázsiai színészekkel eljátszott kelet-ázsiai karakterek (japán, koreai), köztük egy dél-koreai kisfiúval, akinek meglehetősen nagy szerep is jutott. Vagy például egy színesbőrű katona, aki csodák csodájára nem az elsők egyikeként harap fűbe (ha fűbe harap egyáltalán - ezt inkább most nem árulnám el). Ráadásul ezek a karakterek - kapaszkodjatok meg - abszolút pozitív figurákként jelennek meg (még a japán is), ami ebben a korban szintén nem volt triviális.
Sőt, a japán karakter kapcsán (Japánnal 5 évvel korábban még háborúban állt az USA) meg merték azt lépni, hogy a párbeszédek egyikében megemlíti, az ő szüleit különválasztották, és koncentrációs táborokba rakták. Akkoriban meg épp akkora volt a demokrácia az USÁ-ban, hogy a kommunistáktól való félelem miatt e jelenet kapcsán Samuel Fuller is rögtön gyanúba keveredett, és az FBI nyomozott is utána. Hiába no, csak egy sima háborús hős volt, aki az életét kockáztatta Normandiában.
Na, de vissza a filmre: a sztori szerint Zack nevű főhősünk csodával határos módon túlél egy mészárlást, és elindul... valamerre. Kíséretéül pedig először egy dél-koreai fiú, majd egy afroamerikai szanitéc szegődik, és együtt bújják tovább a dzsungelt, míg nem újabb amerikaiakkal találkoznak. Velük aztán kénytelen-kelletlen összefognak, és egy buddhista templomba fészkelik be magukat, amit nem sokkal később egy elég komoly észak-koreai sereg támad meg...
A játékidő gyorsan telik, a jelenetek zöme feszültséggel teli és a sztori is jól építkezik. A karakterek lassan nyílnak meg, nem párbeszédekkel, hanem tettekkel van bemutatva, ki milyen ember, és természetesen a végén a tűzijáték a lehető legjobbkor gyullad be. Persze lehet némi hiányérzetünk, de a kor+költségvetés tengelyen elhelyezve a film szórakoztatóértéke több, mint fantasztikus. A főszereplőnek pedig remekül áll a mogorva karakter, kár, hogy inkább a TV-nek szentelte az életművét.
Az Acélsisak egy olcsón kivitelezett, de egyáltalán nem "olcsó" film a koreai háborúról. Érdemes megnézni, mert korához képest meglehetősen szokatlan karakterekkel dolgozik, és nem fektet annyi hangsúlyt a kommunisták gyűlöletére - csak simán van egy ellenség, akikkel harcolni kell, és akik rohadt ravaszok (még az is lehet, hogy imádkozó nőkként álcázzák magukat). Furcsa módon nem éreztem azt, mint más, egy háború idején készült filmek esetében: az Acélsisak nem próbál a katonaságba csábítani...
