Már megint ezek a spanyolok... Már megint angol nyelven forgatnak, hollywoodi színészekkel, de spanyol pénzből, spanyol író-rendezővel. Az A lehetetlen című film kapcsán már áradoztam erről az örvendetes merészségről eleget, számomra nem kérdéses, hogy ez a jövő, ha a külföldi el akarja adni munkáját a legnagyobb piacon, az Egyesült Államokban. Az más kérdés, hogy míg az A lehetetlen egy nagyon magas szintű családi dráma volt, addig az A gyilkos médium egy középszerű M. Night Sejehujahajj-szerű thriller.
Pedig potenciál az volt benne és a film első felét tanítani kellene, mert bizony megfogja, beszippantja a nézőt, de utána sajnos szétesik minden. Amiért nagy kár, mert Robert de Niro ekkor melegedik bele igazán és hát őtet szeressük a mai napig... A második fele a filmnek már csak és kizárólag a filmvégi csavarra épül fel - ami szó se róla, meglepett, csak éppen akkora tátongó lyukakat hagyott maga után, ami a poén függvényében nem fér bele. Arról nem is beszélve, hogy a rejtélyes halálesetekre sem kapunk semmi magyarázatot, pedig ha valami, hát az érdekelt volna...
A történet középpontjában a Mythbusters, vagyis... egy egyetem pszichológia tanszékének két doktora áll (Sigourney Weaver és Cillian Murphy) akik azzal múlatják az idejüket, hogy kamu médiumokat és paranormanokat lepleznek le a tudomány előző évezredből visszamaradt fegyvereivel (komolyan magnószalagra rögzítenek 2011-ben?). Szkepticizmusuk határtalan, pénzük viszont fogytán. Az állóvizet egy egykori híres médium, Simon Silver (Robert de Niro) 30 év utáni visszatérése kavarja fel... Margaret (Weaver) nem szeretné beleártani magát, mert veszélyesnek tartja az öreget, Tom (Murphy) viszont pikk-pakk a megszállottjává válik a témának...
A forgatókönyv azzal nagyon jól eljátszik, hogy az első órában abszolút magabiztos és tévedhetetlen mítoszirtók egyszerűen összeomlanak Silver visszatérésekor: Margaretet először egy tvshowban alázzák le, majd egy sokkal komolyabb dolog is történik vele, Tom pedig egyszerűen elveszti az addig rendíthetetlen hitét abban, amit csinál. Az más kérdés, hogy a csavar miatt nehezebb megmagyarázni ezt a fajta viselkedését, de az alapgondolat emögött nekem nagyon megtetszett. A végén sajnos túl sok kérdés marad nyitva, ami sokat rontott az összképen...
[spoiler] Mert bizony nem tudjuk meg, hogy mitől halt meg 30 évvel ezelőtt a legnagyobb kritikusa Simonnak, sőt azt se, mitől halt meg Margaret (talán pont Tom okozta a halálát?), vagy én még azt is vártam, hogy kiderüljön, hogy Margaret fiát is direkt tették azzá, amilyen. Ha már a magyar cím ilyesmire utalt... Vártam, hogy kiderüljön, hogy valami spéci mérget használt, vagy tudom is én. Nem kapunk magyarázatot, hogy hogyan sikerült szellemképeket csinálnia, hogyan hajlította el a vízsugarat... De még azt is rosszul oldják meg, amikor kiderül az órás turpisság (honnan lett olyan jó felbontású a kép hirtelen?)... Hogyan sikerült halkan feldúlnia telekinetikus képességeivel a saját lakását Tomnak? Mert ugye a barátnője ott ült az ajtóban (ami meg azért kellett, hogy biztosítsa, hogy ne gondoljunk arra, hogy puszta kézzel csinálta valaki)... És még folytathatnám a sort.[spoiler vége]
A forgatókönyv lényegében befejezetlen, a második felét egyáltalán nem tervezték meg, csak a végkifejletet tudták, ennek megfelelően a rendezés sem tud mit kezdeni a helyzettel, bár próbálja menteni a menthetőt, de sajnos akkora a kontraszt a film első és második fele között, hogy azt semmivel nem lehet árnyalni. Az effekteket sem használják túl szerencsére, szóval egész sokáig tudunk azonosulni a szkeptikusokkal és emiatt a Simon körüli rejtélyek kifejezetten izgalmasak (nekem a Mágussal az volt a legnagyobb bajom, hogy ott számítógéppel csinálták azokat a dolgokat, amiket elvileg a főszereplő a valóságban megépített).
A színészek hozzák a tőlük elvárhatót, akad itt 5 olyan név, aki ritkán nyúl mellé: a Sigourney Weaver és Cillian Murphy páros mester és tanítvány viszonya működőképes, de Niro és az ő titokzatos magabiztossága elhitet bármit a nézővel, Toby Jones szerencsétlenkedő paranormális jelenségek után kutató doktorbácsija pont annyira esetlen, amennyire kell. Az egyetlen hiba a gépezetben a Murphy és Elizabeth Olsen közti kapcsolat, ez ugyanis nincs túl szépen bemutatva, de ezt sem a színészek számlájára írom, mindenesetre Tom barátnő nélkül egy fokkal talán jobb karakter lett volna...
Vegyesek tehát az érzelmeim a film kapcsán, mert habár a téma izgalmas, a végén lévő csavarra sem számítottam, de túl sok a nyitott kérdés és túlságosan esetlen a második félidő. Ebben az ötletben több volt, mint amit kihoztak belőle, ennek ellenére nem bántam meg és nem is unatkoztam a filmen, szóval egy kellemes délutáni/esti kikapcsolódáshoz tökéletes. Vannak jó pillanatai, de az utolsó 45 percben többségben vannak a rosszak - igaz még ezek ellenére sem kell messziről elkerülni. Ez a szereposztás többet sejtetett.
