Sok filmet készítettek már, aminek a témája egy börtönből való szökés volt, így talán első blikkre nem várhatnánk túl sokat "egy újabb" ilyen darabtól. Ami a Menekülőket megkülönbözteti a többi hasonszőrű produkciótól, az az, hogy az utolsó percekben csavarnak egy nagyot a dolgon és teljesen más megvilágításba helyezik az addig látottakat. Ez pedig sokat dob az összképen és a szép lassan hihetetlenbe átmenő sztorinak is új értelmet ad. No de nem akarok spoilerezni...
2008-ban kezdett a Sundance filmfesztiválon, aztán ír produkció lévén elindították Dublinban is, míg végül a brit szigetek mozis debütálása után szétküldték DVD-n a világban. Nálunk is bő másfél évvel a Sundance után jelent meg a polcokon, szóval igen... Itthon be se merték mutatni moziban, holott a hazai közönség az én meglátásom szerint csipázza a börtönös filmeket. Ez meg ráadásul nem is egy sztívönszegál-féle szutyok, hanem egy jó minőségű darab.
Ki kéne jutni abból a fránya börtönből... Főszereplőnk, Frank Perry (Brian Cox) bár már megszokta a benti életet, most mégis sürgős lesz neki a kijutás, mivel azt a hírt kapja a külvilágból, hogy a huszonéves kislánya drogfüggő és már kétszer leállt a szíve az anyagtól. Szóval a mély depressziójában egyszer csak megvilágosodik és összeverbuvál egy egyre bővülő csapatot, hogy megpattanjanak szeretett intézményükből. De persze feltűnik egy köcsög a rabok közt, aki keresztülhúzhatja a számításokat.
Az egész ütősre sikeredett Majmok bolygója: Lázadás rendezője, Rupert Wyatt jegyzi a filmet, mint első komolyabb munkáját. A csávónak beindulni látszik a szekér, mert bár a rohamtempó miatt az említett franchise folytatásából kiszállt, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Star Trek 3. részét rá fogják bízni és ez mindenképpen egy jó hír a trekkerek számára az eddigi munkássága alapján. Nem, a Menekülők nem kiemelkedő, de európai, láthatóan (mivel számadatot sajnos nem találtam) kisebb költségvetésű produkcióként egész pofásra sikeredett.
Kicsit ugyan nehéz belerázódni a filmbe, mivel két szálat fontak egybe és ezek közt össze-vissza ugrálnak, de ha elkaptuk a fonalat, már könnyen követhetővé válik az egész. Magát a szökést már a kezdetektől láthatjuk, közben meg egy pár nappal korábbi eseménysort is megismertetnek velünk, ahol a "menekülést" (ej, ez a magyar cím...) megtervezik. Az egyes vágások pedig általában úgy vannak beidőzítve, hogy a két idővonalat valamilyen szinten összefésüljék egymással.
Így ha egy furcsa tárgyat használnak a szökés közben, a következő jelenetben megláthatjuk, hogy hogyan szerezték azt meg, hogyan készítették el a rendelkezésükre álló alapanyagokból. Sajnos a szökés egy idő után átmegy hiteltelenbe, hogy a végső csavarnak megalapozzanak, amiért nagy kár. Ahogy azért is nagy kár, hogy nem jutott elég idő kifejteni Frank karakterét, így kicsit furcsállni fogjuk, hogy miért is dönt úgy, ahogy, amikor az egész megszökősdi az ő ötlete és érdeke volt.
Brian Coxot ritkán látni főszerepben, egyrészt azért, mert világ életében inkább karakterszínész volt, másrészt azért, mert kevés normális forgatókönyv születik 60 feletti főhőssel (igen, de Niro és Pacino is ezért szerepel ritkán ma már jó filmekben). A többiek pedig ismerősek innen-onnan (Isten városa, Trónok harca, Amerika kapitány), de egyikük sem nagy sztár, lévén ez egy ír film. Joseph Fiennes (Ralph öccse) kicsit azért erős választás volt egy izomagyú betörő szerepére...
A CGI háttér néha botrányosan gyenge, a történet egyes elemeit szinte mind láttuk már valahol (a betonfal körülásása például Az odú című francia remekművet idézi), mégis, a film végeztével nem fogjuk megbánni azt a másfél órát, mert a rendezői stílus, a csavar és a hangulata is sokat dob az összképen, így csinálva tucatmoziból egy egész jó börtönös filmet. Első nagyjátékfilmnek, különösen Írországból egyáltalán nem volt rossz, sőt...
