Szokásos = most először csinálok ilyesmit, hiszen a blog még nincs egy éves sem.
Nézegettem egy kicsit az imdb-n fenntartott watchlistemet (amit én watchEDlist-nek használok) és ismét találtam egy jó érvet a pontozósdi ("tízperiksz") ellen. Sosem szerettem, szándékosan nem pontozok a cikkek alatt sem és most is rá kellett jönnöm, hogy eléggé fura képet fest arról, miket is gondoltam az év folyamán a legjobbnak. Mindenesetre összeállítottam ez alapján a szubjektív listámat, kerülve a sznobizmust, a kritikusokra oly' jellemző elitizmust és természetesen a botulizmust is. A díjszezon vége felé, február környékén az idei évhez hasonlóan ismét át szeretném majd adni az Oszkárt, a blog saját díját, úgyhogy a finomságokra majd ott kerül sor.
Zsáner-toplisták
A cikksorozat első részében az idei évre (szerintem) legjellemzőbb 4 zsánert vettem kicsit jobban górcső alá, önkényesen kihagyva az eléggé tág "dráma és thriller" kategóriákat, mert azok krémjével a 10 legjobb idei filmet bemutató listán úgyis találkozhattok. Persze átfedés itt is előfordul...
Az 5 legjobb vígjáték
(tök véletlenül kifelejtve az ún. "Coming of Age" filmeket)
5. Starbuck / Starbuck (2011) (kritikám)
Idén kétszer is bemutatták ezt a filmet nálunk a mozik (tavasszal csak felirattal, ősszel már szinkronnal is), sőt, ha hihetünk a híreszteléseknek, a Vince Vaughn nevével fémjelzett Elpuskázva is szolgaian az eredetit lekövető remake lett. Mivel azt nem láttam és a tendenciákból leszűrhető, hogy a hollywoodi gépezet pont azt a bájt öli ki az ilyen filmekből, ami miatt az originált megszerettük, a nyakamat tenném rá, hogy ez a viccesebb a kettő közül. Kár, hogy itthon nem sok embert érdekelt.
4. Itt a vége / This is the End (2013) (kritikám)
Bár a tömött moziteremből egy rakás ember kisétált a vetítés közben, ezt inkább annak tudom be, hogy itthon kevésbé ismertek a filmben szereplő színészek és a sok belső poén nagy részét nem értette a magyar közönség. No meg az sem tett túl jót neki, hogy sok ideig várt a forgalmazó, mire behozta és akkor sem szinkronnal küldték a mozikba, ami vígjátékoknál szinte elengedhetetlen. Mindenesetre szerintem szórakoztató marhulás Hollywood egyik legviccesebb társaságával...
3. Női szervek / The Heat (2013) (kritikám)
Nem sok jó nézett ki ebből a filmből az előzetesek alapján, aztán végül egy nagyon jól kivitelezett, nagyon szórakoztató buddy cop movie kerekedett ki belőle, amin rengeteget tudtam röhögni. A Bullock-McCarthy páros nagyszerűen passzolta egymásnak oda-vissza a labdát, sőt még a magyar szinkron is jól sikerült hozzá... Annak viszont nem örülök túlságosan, hogy készül a folytatás, mert félek, hogy nem fogja megütni az eredeti színvonalát és csak ártani fog ennek a filmnek is.
2. Világvége / The World's End (2013) (kritikám)
Egy-két alkalommal a szemfülesek elcsíphették ezt a filmet a magyar mozikban (mivel hivatalosan nem került forgalmazásba), nekem is csak az utolsó pillanatban sikerült. Jövőre kiadják DVD-n, bár szerintem a trilógia rajongóinak nagy többsége nem bírta kivárni és kalózkodott egyet. Az Edgar Wright - Simon Pegg - Nick Frost trió harmadszorra sem okozott csalódást, még úgy sem, ha abban a nagy többség egyetért, hogy a Világvége a leggyengébb az eddigi munkáik közül. És szerintem sokat elmond, hogy a "leggyengébb" tőlük elég volt a második helyre...
1. Családi üzelmek / We're the Millers (2013) (kritikám)
Már akkor kihirdettem, hogy ez az év vígjátéka, amikor először láttam. Persze akkor még hátra volt két erősnek ígérkező kihívó, de végül nem sikerült nekik a trónfosztás. A Családi üzelmeket mintha csak direkt az én ízlésemre szabták volna a készítői. Régen röhögtem ennyit egy filmen, pláne második megnézésre, pedig a Családi üzelmekre rövid időn belül kétszer is sort kerítettem. Betonbiztos első hely az övé és mindenkinek bátran ajánlom, aki esetleg lemaradt volna róla (bár a hazai mozis bevételi adatok nem ezt mutatják).
Az 5 legjobb sci-fi
(kihagyva a szuperhősfilmeket, a Star Trek: Sötétségbent, mert azt sajnos nem láttam, no meg a Gravitációt (kritikám), mert az nem is igazi "sci-fi")
5. Végjáték / Ender's Game (2013) (kritikám)
2013-at hamar kikiáltották a sci-fi évének (ezért is került ez a zsáner a toplistáim közé), aztán sorra csalódnia kellett az egyszerű moziba járó embereknek. Az 5. helyre tulajdonképpen nem is sikerült igazán jó filmet találnom (az a fránya Star Trek: Sötétségben biztos változtatott volna az erőviszonyokon), így pár rosszabb közül a legkevésbé rosszat választottam. Az Elysium (kritikám) végül elhasalt, mert azt sokkal nagyobb csalódásnak éltem meg, mint a Végjátékot, aminek nézése közben minden amatőr hibája ellenére nem jött rám a falatkaparhatnék. Minden esetre én furcsállom a legjobban, hogy bekerült a TOP5-be.
Found-footage sci-fiből ugyan készült már korábban is minimum egy (Apollo 18), de ez a szubzsáner még eléggé újszerűnek számít szerintem. Érdekes mix, hiszen a sci-fi általában a nagyobb költségvetést követeli meg, míg a found footage tipikusan a minimális pénzből dolgozó filmesek sajátja. Természetesen a millió dolláros effektek hiányát ijesztgetésekkel és sejtetéssel oldják meg, így van némi horror-beütése is, de ettől függetlenül Az Europa-rejtély kiváló szórakozást nyújt ebben a felemás idei felhozatalban.
3. Riddick / Riddick (2013) (kritikám)
Közutálat övezi, pedig szerintem érdekes "kvázi remake" Richard B. Riddick legújabb kalandja egy újabb csúnya szörnyektől hemzsegő bolygón. A kis költségvetést sötétséggel leplezik, de ez amúgy is a széria védjegyévé vált, szóval még jól is áll neki. Az első kb. fél óra "túlélősdije" számomra valahogy nem volt az igazi, de amint belelendültek a fejvadászok egymás b*szogatásába, máris beindult a nyálelválasztásom. Csak a főhőst nem kellett volna ekkora kanként ábrázolni, mert az nem hiányzott ennek a szériának...
2. Feledés / Oblivion (2013) (kritikám)
Tom Cruise vs Tom Cruise egy csomó más sci-fiben megtalálható elemeket összeollózó, de mégis remekül működő moziban, a Tron: Örökség rendezőjének új filmjében. A Whiter Shade of Pale-ért külön piros pont jár, de az igazi nagy ász a sajátos látványvilág, ami bőven feledteti az emberrel azt, hogy szinte mindent látott már, amit ebben a sci-fiben felsorakoztatnak. Tom Cruise jó szokásához híven most is remek, Morgan Freeman pedig nem tud hibázni.
1. Tűzgyűrű / Pacific Rim (2013) (kritikám)
Az idei év egyik legnagyobb durranása volt számomra Guillermo del Toro látványorgiája (nem véletlenül lett a Tűzgyűrű kritikám a leghosszabb az összes közül). Nem tökéletes, bőven nem az. Mégsem tudok rá haragudni, sőt egy kicsit meg is sajnáltam, amiért rongyos 400 milliót kapart össze világszerte, amikor majdnem 200-ból készült. Van benne egy-két jól eltalált karakter, bár még így is ezen a ponton a leggyengébb a forgatókönyv. Ellenben benne van minden, amivel a bennünk szunnyadó 5 éves kisgyereket jól lehet lakatni...
Az 5 legjobb romantikus film
(innen meg az Időről időre (kritikám) hiányzik, mert az inkább az apa-fia kapcsolatról és a családról szól)
5. A nagy Gatsby / The Great Gatsby (2013) (kritikám)
A nők idei nagy kedvence Baz Luhrman... hmmm... giccsparádéja. Bár ez inkább csak az első fél órára áll, onnantól visszafogta magát a Moulin Rouge-zsal elhíresült direktor és a férfiember számára is vállalható képsorokat kreált a játékidő további részére. Sokan a 3D újszerű kihasználását dicsérik, de én ezt nem látom indokoltnak, szerintem nem sokat adott hozzá az élményhez a plusz dimenzió. Ellenben DiCaprio játékára most sem lehet panasz és úgy összességében is egy meglehetősen szépen kivitelezett szerelmi történettel van dolgunk. Mindenképpen ezen a listán van a helye.
4. Don Jon / Don Jon (2013) (kritikám)
Hogy trollkodjak egy kicsit... A miskolci Cinefesten láttam, méghozzá a kínálatból elsőnek és rögtön meg is tetszett. Igen, ez egy nagyon szép romantikus film, nyakon öntve egy hordónyi pornóval. A boldogság kereséséről szól, viccesen, remek színészi alakításokkal tálalva. Joseph Gordon-Levitt bebizonyította, hogy egy gyerekszínészből nem lesz feltétlenül lepukkant drogos 21 éves korára, hanem a mesterséget csúcsra járatva, a kapcsolati rendszerét kihasználva igen is tovább lehet lépni felfelé: a Don Jont nem csak főszereplőként, hanem íróként és rendezőként is jegyzi. Nagyszerű bemutatkozás egy elsőfilmestől.
3. Mielőtt éjfélt üt az óra / Before Midnight (2013) (kritikám)
Szánom bánom, azóta sem kerítettem még sort az első két részre, de minimális háttérismeretem is elegendő volt ahhoz, hogy felvegyem a fonalat és ámulva bámuljam a Richard Linklater - Julie Delpy - Ethan Hawke trió harmadik közös akcióját. Hosszú snittek és végtelenbe nyúló beszélgetések... Egy szerelmespár életének újabb fontos korszakából, a házasság éveiből kapunk egy szeletet a nagyszerűen megírt párbeszédeknek köszönhetően. A forgatókönyvért minimum egy Oscar-jelölés kijár az alkotóknak, de Julie Delpy alakítását is mindenképpen ki kell emelnem.
2. Napos oldal / Silver Linings Playbook (2012) (kritikám)
Jennifer Lawrence és Bradley Cooper filmje az idei díjszezonban volt érdekelt, de mivel nálunk csak januárban mutatták be, erre a listára is felkerülhetett. Remélhetőleg már sokan látták, de azoknak, akiknek még kimaradt, csak ajánlani tudom. Igazi dramedy két elcseszett emberről és az egymásra találásukról, rengeteg nagyszerű karakterrel és jól megírt párbeszédekkel. David O. Russell most már az Amerikai botránnyal ostromolja az Akadémiát, szintén nagyszerűnek, bár nem éppen romantikusnak kinéző legújabb filmjében.
1. Dal Marionnak / Unfinished Song (2012) (kritikám)
A romantika nem csak a fiatalság kiváltsága, az idősebb generáció is ugyanúgy, ha nem jobban képes szeretni a társát. Erről szól a Dal Marionnak - lehet, hogy kicsit hatásvadász, de nálam nagyon betalált. Az idei év egyik legkellemesebb meglepetése, amiben Terence Stamp (az egykori Zod tábornok) énekel egy gyönyörű dalt az idő közben elhunyt feleségének egy nyugdíjas kórusban. Nem hangzik túl jól? Pedig hidd el nekem: az.
Az 5 legjobb animációs film
(no, innen nem hiányzik semmi? A The Wind Rises-t még nem mutatták be itthon, A Dinoszauruszok - A föld uraira pedig még nem jutottam el a moziba. Bár sajnos nem jó a visszhangja, nekem dínó-őrültnek biztos tetszene)
5. A zöld urai / Epic (2013) (kritikám vers formájában)
A lista ötödik helyén szereplő cím megint csak amolyan a "rosszabbak közül a legkevésbé rossz" filmet takar, de végül e mellett és nem a Pulykaland (kritikám), Az öt legenda (kritikám) vagy a Turbó (kritikám) mellett tettem le a voksomat, mert itt voltak a legviccesebbek a mellékszereplők. Noha a koncepcióból több is kitelt volna, még így is egy elég kellemes Avatar-utánérzéssel van dolgunk, úgyhogy bátran merem ajánlani a Blue Sky idei versenyzőjét (a 2011-es Rio azért jobb volt).
4. Croodék / The Croods (2013) (kritikám)
Az első három helyezett betonbiztos helyen trónol, az ötödik helyre esélyesek közül azonban jócskán kiemelkedik, így nem volt kérdéses az idei negyedik hely az ősember-família kalandjainak. Nem annyira kreatív, mint amennyire lehetne, de kellemes szórakozás és akad benne jócskán a poénokból is. És persze az üzenete, miszerint a család egy fontos intézmény, valamint hogy ne féljünk kipróbálni az újat, mert akár még jól is elsülhet, igen csak megszívlelendő jó tanács.
3. Szörny Egyetem / Monsters University (2013) (kritikám)
A Pixarnál már évek óta nincs rendben valami: Verdák 2? Merida, a bátor (kritikám)? És most a Szörny Rt. (kritikám) folytatása? Mindegyik elmarad a jól ismert minőségtől, igaz utóbbi azért még így is megállja a helyét. Az egyetemi vígjátékok kliséiből építkező underdog sztoriban azt tudhatjuk meg, hogy hogyan lett Sullyból és Mikeból az egyik legjobb rémisztőpáros a világon... A poénok jók, de a történet elcsépelt. Idén ez a 3. helyre volt elég.
2. Gru 2 / Despicable Me 2 (2013) (kritikám)
Pár éve váratlan sikert tudhatott magáénak az első rész, ami az animációs fronton kicsinek számító költségvetésével valószínűleg a jó marketingnek (és persze a kiváló sztorinak) hála hatalmasat tarolt. Az idén megérkezett folytatás pedig méltó utódnak bizonyult. Persze nagyobb, több, látványosabb, ahogy az íratlan szabály szerint lennie kell és pont emiatt nem is szól akkorát, mint az első rész, ellenben mégis remek szórakozást nyújt. Az biztos, hogy a Szörny Egyetemet kenterbe veri...
1. Jégvarázs / Frozen (2013) (kritikám)
...de nem a Jégvarázst! Az idei év legjobb animációs filmje, ami a klasszikus Disney mesék hangulatát idézi a hercegnős szállal és a sok dalolással, ugyanakkor egyszerre kritizálja is azokat. A legviccesebb mellékszereplőt is ebben a mesében találni: Olafon, a nyár után sóvárgó hóemberen többet nevettem, mint az összes többi viccesnek szánt mellékszereplőn az idén. Kicsiknek egy nagyoknak is kielégíti az igényét és az elcsépeltnek tűnő üzeneténél sem találni jobbat ebben az évben: a szeretet a legfontosabb. Egy óvodásnak ennél többet nem kell tudnia a világról.
Egyet értesz? Nem? Helyes! Kommentben várom az ellenvéleményeket :) Hogy le ne maradj a további listákról, dobj egy lájkot a blogom facebookos oldalára!
Lisztes
