A négyből a harmadik western, amit Clint Eastwood rendezett (a Bronco Billy nem ér). Sajnos a négyből a leggyengébb - ha így mondom, biza nem hangzik olyan jól. De ha felsorolom a maradék hármat, akkor talán sokan tisztában lesznek a minőséget jelölő léc magasságával: Fennsíkok csavargója, A törvényen kívüli Josey Wales és természetesen a Nincs bocsánat. Egytől egyig kötelező darabok, ellentétben a Fakó lovassal. Pedig ennél a filmnél sem hiányzott túl sok...
Az ok egyébként nem technikai, inkább csak arról van szó, hogy a Fakó lovas kis túlzással "felesleges". A sztorija ugyanis egy ordas nagy koppintás, bár ezt a forgatókönyvírói kreditek kiírásánál nem közlik. Az Idegen a vadnyugaton (eredeti nyelven a Shane) című film átiratáról van ugyanis szó: olyasfajta remake ez, mint a Star Wars esetén az Új reménynek A Jedi visszatér, vagy a 22 évente sötétségnek a tavaly megjelent Riddick. Csakhogy az Idegen a vadnyugaton még így, 30 évvel a Fakó lovas megjelenése után is egy teljesen vállalható western, a Fakó lovas pedig semmi újat nem mond a témában.
Szóval a sztori ismerős lehet: aranyásók egy csoportját el szeretné üldözni a helyi kiskirály, aki meg akarja kaparintani az általuk használt völgyet és sajnos jogi úton nem járt sikerrel. De az erőszak kezd beválni, amikor egy rejtélyes idegen érkezik a városba - egy prédikátor, aki nem csak a szavak, hanem a tettek embere is. Az ő megjelenése összefogásra készteti a külön-külön gyenge és bátortalan aranyásókat, ami természetesen főgonoszkánknak nem esik túl jól, ezért meghívja egy pénzért bármire rávehető békebírót és csapatát a városba, hogy segítsenek pontot tenni az ügy végére...
A Shaneben ugyebár telepesek fogtak össze a marhatenyésztő nagybirtokos ellen a rejtélyes címszereplő felbukkanását követően. Itt ugyanúgy megtalálható az eddigi szerelmében elbizonytalanodó asszony, aki a frissen érkező "igazi" férfiba ~beleszeret, ugyanúgy van fiatal csodáló is, csak a kisgyereket tinilányra cserélték, hogy vigyenek bele egy kis kellemetlen plusz romantikát is. Ugyanúgy van egy nagy "összefogós" jelenet, csak most nem egy fa gyökerét kell kivágni, hanem egy nagy sziklát felaprítani és ugyanúgy lelövik a városban az egyik gyámoltalan embert a gonoszak, hogy ezen felbuzdulva az idegen rendet tegyen végre...
Eastwood megtoldotta mindezt legelső westernrendezése, a Fennsíkok csavargója kicsit misztikus vonalával: a prédikátor, csakúgy mint a csavargó a több, mint 10 évvel korábbi filmben a halálból tér vissza és végig névtelenségbe burkolózik... Valójában egy szellem, ahogy Eastwood ezt egy interjúban ki is jelentette, hiszen gyakran eltűnik/feltűnik valahonnan/valahol és a hátán látható sebhelyek (amelyekkel megegyező mintázatút varázsol végül a rosszfiú hátába is) nagy valószínűséggel halálosak voltak...
-large-picture.jpg)
A Fennsíkok csavargójára utal még az ellenlábasok foglalkozása is: itt is egy pénzért mindenre hajlandó bányatársaság húz ujjat Eastwooddal... De tulajdonképpen a Dollár-trilógiát is meg lehet említeni, hiszen azokban a filmekben is legismertebb western-védjegyét, egy név nélküli titokzatos idegent formál meg. Most sem viszi túlzásba a színészkedést, a jól ismert manírokkal dolgozik (ferdén álló száj, nonstop mérges tekintet), de ezek a karakterek sokkal többet nem is követelnek meg...
A többi színész is csak a kötelezőt hozza, igazából ismert arc nem nagyon akad, bár ez Eastwood korábbi westernjeire sem volt jellemző. Michael Moriarty gyámoltalan, de kitartó aranyásóként csak árnyéka Van Heflin karakterének a Shaneből. Carrie Snodgress karakteréből viszont erős vonásainak és színészi tehetségének köszönhetően lényegesen emlékezetesebb figura válik, mint amilyennek megírták... Feltűnik egy korai szerepében a néhai Chris Penn, aki a kétszeres Oscar díjas Sean Penn öccse (egyik díját pont Eastwoodnak köszönheti).
A végső párharc egyoldalú természetesen, de ennek ellenére izgalmas, jól összerakott. A szerelmes tizenéves kislány száláért nagy kár volt, no meg az sem esett túl jól, hogy millió meg egy jelenetet szenteltek arra, hogy bemutassák, mennyire is fontos az összetartás. Nem egy bonyolult üzenet, felesleges volt ennyire kihangsúlyozni. De ennek ellenére is egy nézhető, szórakoztató film, csak sokat ront az összképen, ha az emberi ismeri az Idegen a vadnyugaton történetét, mert úgy a Fakó lovas már valahogy nem az igazi...
