Amikor először láttam, teljesen beleszerelmesedtem. De rég volt az már, úgyhogy ideje volt feleleveníteni az élményt, főleg azután, hogy nemrégiben bepótoltam a film eredetijét is, a Ben Wade és a farmert. Utóbbi is egy zseniális alkotás, ehhez nem férhet semmi kétség, mégis azt mondom, hogy a Börtönvonat Yumába egy olyan remake, amit érdemes volt elkészíteni, mivel teljesen más dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit felturbózták akciókkal, új szereplőket raktak a képletbe, míg másokat eltüntettek és még a lezárása is jelentősen különbözik.
Persze azért mélyen elrejtve akadnak hasonló motívumok, de James Mangold rendező (akinek sajnos ez volt az utolsó jó filmje) tisztában volt azzal, hogy ami az 50-es években működőképes volt, az az új évezred moziközönségének kevés lenne. Így kerültek bele a Pinkertonok (kvázi pre FBI-ügynökök), az apacsok, a vasút bosszúszomjas emberei és egy forgótáras gépfegyver is a filmjébe és emiatt lett a happy endből egy sokkal darkosabb lezárás.
Ben Wade (Russell Crowe) és a bandája kirabolnak egy pénzszállító postakocsit. Az akció után annak célállomásába, egy közeli kisvárosba mennek, ahol szólnak a seriffnek, hogy mi történt, mire minden valamire való pisztolyforgató a nyomukba ered. Ők pedig vígan betérnek a kocsmába, ahol elosztják a pénzt és szétszélednek. De Wade egy kicsit tovább marad városban, mert csajozni támadt kedve, így a pénzszűkében lévő és ezért bármire hajlandó Dan Evans (Christian Bale) segítségével elkapják. A cél pedig a 2 napi útra lévő Contention városa, ahol a 3:10-kor induló yumai vonatra szeretnék felrakni frissen szerzett foglyukat.
Szóval az akciók... Már a nyitójelenet is sokkal keményebbre sikeredett, mint az eredeti verzióban volt - kicsit talán Wade figuráját (és bandáját) a kelleténél kegyetlenebbnek ábrázolták, de szerencsére utána mindent megtettek, hogy antagonistánk egy sokkal félelmetesebb (=intelligensebb) oldalát mutassák meg. Russell Crowe pedig ügyesen formálja meg a velejéig romlottnak tűnő, de valójában nagyon is eszes és emiatt aztán mindenki másnál veszélyesebb banditát, aki két mondattal képes egy nőt az ujjai köré csavarni.
Ezt az eredetiben is nagyon jó bemutatták már és most sem voltak restek a készítők. Szerintem az egyik legjobb jelenet a filmben (ami Dannek minden földi jó ígéreténél jobb motivációként szolgál), amikor Wade Evansék házában vacsorázik és udvarol főhősünk bájos nejének, aki nem is tud, de nem is nagyon akar ellenállni neki. Dan karaktere pedig talán még az eredeti verzióban látottnál is jobban ki lett dolgozva (pl.: a sántításának háttértörténetét is még "szánalmasabbnak" alkották meg).
A Ben Wade és a farmerben a fő hangsúlyt a "pszichológiai thriller" szál kapta. Az idő múlása, a veszély (és a vonat) közeledte, a komoly választás előtt álló főhős kálváriája. Itt ezt a részt megnyirbálták ugyan, de csak annyira, hogy továbbra is fontos része maradjon még a filmnek. A Börtönvonat Yumába készítői a road movie-elemekre gyúrtak rá, magára az utazásra, azaz a fogoly A-ból B-be juttatása, amit az eredetiben 2-3 jelenettel intéztek el. Jól érezték Mangoldék, hogy ez bizony anno kihagyott ziccer volt.
Bár a zenei aláfestést jelölték Oscarra, nyomába sem ér a Ben Wade és a farmer csodálatos dallamainak. A Crowe által énekelt kis dalocska sem közelíti meg az Glenn Ford (az '57-es verzió Ben Wade-je) által fütyült szólamokat. Ezen kívül a szokásos hangkeverésért járó Oscar-jelöléssel szúrták ki a készítők szemét: erre valahogy mindig olyan filmeket jelölnek, ahol sok a lövöldözés és mindenfelé golyók süvítenek (lásd idén A túlélő esetében).
A főszereplőkről már volt szó, most - ha már A túlélő szóba került - emlékezzünk meg a film egyik legnagyobb "felfedezettjéről", az azóta is a hollywoodi élvonalba tartozó karakterszínészről, Ben Fosterről, aki az eredetiben szintén kiaknázatlanul hagyott Charlie Prince (Ben Wade jobbkeze) karakterét formálja meg. Sajátos járást és stílust "fejlesztett ki" és kimondom bátran: egy k*rva menő cowboyt sikerült megalkotnia, aki minden jelenetében ellopja a showt. Zárójeles megjegyzésként (ha már A túlélő ugye...) eredetileg Eric Bana kapta volna meg az egyik főszerepet Tom Cruise mellett - de ez nem hangzik olyan jól, mint a Crowe-Bale páros...
A Tarantino rajongók zokon fogják ezt venni, de szerintem ebben az évezredben eddig csupán három darab ütős, közel hibátlan (95% feletti, hogy számszerűsítsem, bármit is jelentsen ez a százalék) film született a western zsánerében. A sort Kevin Costner Fegyvertársak című munkája nyitotta, őt követte ennek a bejegyzésnek a témája és végül Coenék A félszeműje zárta a sort 4 éve. A sortmintát követve (2003-2007-2010) idén kellene kapnunk a következő örökbecsűt, de sajnos eddig csak Seth MacFarlane vígjátékáról tudni, ami bizonyára vicces lesz, de egy lapon szinte biztosan nem lehet majd ezekkel a filmekkel emlegetni...
