Liam Neeson karrierjére érdemes egy pillantást vetni: a 80-as években apróbb mellékszerepekkel kezdte, aztán a 90-es évek első felében kapott néhány nagyobb lehetőséget is, de úgy tűnt, hogy elszalasztotta. Az új évezredben visszatért ismét a kisebb szerepekhez - elsősorban mentorként, apafiguraként láthattuk a vásznon (Baljós árnyak, New York bandái, Mennyei királyság, Igazából szerelem, Narnia krónikái és a Batman: Kezdődik). Eközben persze akadt pár nem túl jelentős főszerep is, szóval úgy tűnt, hogy elsősorban karakterszínészként lehet rá számítani.
Aztán 2008-ban mindez egycsapásra megváltozott. Luc Besson a Besson-istálló egy viszonylag tehetséges növendékének a kezébe nyomta az Elrabolva forgatókönyvét és mellé leszerződtették ezt a nyalka, búgó hangú korosodó férfit, akiről addig senkinek sem az akciófilmek jutottak az eszébe. Merész választás, de működött. Nagyon is. Azóta Neeson karrierje (amit felesége halála sem tört meg) új erőre kapott, az egyik legmegbízhatóbb akciósztárrá vált (A szupercsapat, Az ismeretlen férfi, Elrabolva 2, Fehér pokol, Non-stop - és a sor még nem ért véget).
Azt még fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek a népszerűségnek nincs köze az időközben újra berobbanó idős akciósztárok retro akciófilmjeinek sikereihez, hiszen Neeson fiatalkorában nem vállalt ilyen szerepeket és ő 60 felett is hitelesen játszik, nem egykori önmaga paródiáját hozza. Érdekesség, hogy Kevin Costner épp mostanában próbálkozik hasonlóval, azaz mentorszerepek (Hullámtörők, Az acélember, Jack Ryan) után Luc Besson-féle akciófilm (3 nap a halálig) - kár, hogy ez utóbbiból nem jött ki olyan jól.
Bryan Mills biztonsági szakemberként dolgozott, de már visszavonult - most a lányával szeretne kicsit több időt eltölteni, mivel eddig a családját csúnyán elhanyagolta és ezt többek közt a házassága bánta. A 17 éves Kim azonban tipikus kamaszként éli az életét, barátnőjével épp Párizsba készül, amire szüksége van édesapja írásos engedélyére is. Bryan aggódik, de végül is kötélnek áll, hogy bevágódjon nála. Párizsba érvén Kimet és barátnőjét még aznap elrabolják az egyedül utazó tinikre specializálódott emberkereskedők, akik csak azzal nem számoltak, hogy főhősünket még csak nem is kemény fából, hanem inkább vasbetonból faragták...
Nem mondhatni, hogy Besson ezzel a filmmel feltalálta volna a spanyol viaszt, de az biztos, hogy a lehető legjobb módon nyúlt a témához. A sztori nyílegyenesen halad előre, végig következetes, a főhőssel együtt lehet érezni, sőt, annak ellenére, hogy legyilkolja Párizs bűnözőinek a felét, megmarad embernek. Nem egy terminátort látni a vásznon, hanem egy kétségbeesett apát, aki azt csinálja, amihez ért: nyomoz, vallat és ha kell (meg néha akkor is, ha nem) gyilkol.
Fontos tulajdonsága Millsnek, hogy - akárcsak Ducard a Batman: Kezdődikben - ő is önjelölt igazságosztó, a saját törvényei és értékrendje alapján mérlegel. Ebbe pedig a hidegvérű gyilkosság is belefér, persze csak ha rosszfiúkról van szó. Ha egy közeli barát feleségét kényszerül bántani, megelégszik a nem halálos lövéssel is, hogy megszerezze a szükséges információkat. Igen, Bryan Mills egy igazi vadállat, de ezeket a cselekedeteit a megfelelő kontextusba helyezve mégsem válik a néző szemében rossz emberré.
Mert ő egy jó szülő, egy olyan szülő, akit mindenki szeretne magának, aki átmegy tűzön-vízen azért, hogy a gyerekének ne eshessen baja. Még ha a munkája miatt el is hanyagolta egy ideig a családját, tudjuk, hogy jár neki egy második esély. És az Elrabolva másfél órájában bizonyítja is, hogy megérdemli. Persze Neeson alapvetően barátságos fizimiskája és korábbi szerepei is segítenek abban, hogy hiteles maradjon, azért ez még így is elképesztő színészi teljesítmény volt.
Kultikusságát jól jelzi, hogy a film egyik jelenete hamar mémmé vált, a neten azóta is gyakran találkozni a telefonon komoly arccal beszélő Neeson fényképével, alatta pedig valami vicces dumával (pizzarendelés meg hasonlók). Lényegében erre a szövegre épült utólag a marketingje is, a plakátra sem voltak restek ráírni a forgalmazónál: "I don't know who you are. I don't know what you want, but if you don't let my daughter go I will find you and I will kill you". Badass, azt meg kell hagyni.
Bessonék ezzel egy régi-új akcióhős figurát teremtettek, egy olyan korban, ahol a hihető akciósztárokra jobban kíváncsi a közönség, mint a konditeremben gondosan kigyúrt, egysorosokat és forgótáras gépfegyvereket puffogtató izomagyakra. A számításaik bejöttek, hiszen nemrégiben jelentették be, hogy trilógiává bővülnek az Elrabolva filmek. És bár a második rész minősége nem ér fel a nagy elődhöz, azt meg kell hagyni, hogy a rengeteg hibája ellenére is szórakoztató tudott maradni, így úgy vagyok vele, hogy részemről rendben van egy újabb kaland Bryan Mills-szel.
