Annyira zseniális cím lett volna a "The Maze Runner"-nek a "Szárnyas fejtörővadász"...
Amennyire nem érdekelt engem ez a film, annyira jó lett. És engem nagyon nem érdekelt. Meg is mondom, miért: a túltelített young adult piacra annyi szemetet gyártanak, hogy már egyszerűen nem sikerül egyiknek sem megugrania az ingerküszöbömet. Ugye voltak az Alkonyat-féle mítikus kreatúrákkal teletűzdelt romantikus vackok, amik egytől egyig megbuktak, aztán jöttek Az éhezők viadala mintájára készült disztópiák (Végjáték, A beavatott), amik egy fokkal jobbak, de még mindig sz*rok. Tudjátok, ha a kutyasz*r tetejére porcukrot szórunk, kicsit javít az ízén, de attól az még kutyasz*r marad.
Az útvesztő is ezt a hullámot lovagolja meg, teszi mindezt egy elsőfilmes rendezővel, aki a látványtervezés/vizuális trükk oldalról próbál betörni... Ezekben pediglen én már régen nem bízok. Ugye nemrég a Demóna esetében is érezni lehetett, hogy inkább egymás után pakolt jeleneteket látni, mintsem egy egységes filmet. Vagy ott a kedvenc példám, az Aliens vs Predator 2 és a Strause tesók, akik őrült nagy rajongói az alapmatériának, és egy ütős trailerre való anyagot össze is raktak rendesen, de film helyett egy irdatlan nagy f*szságot sikerült csak kiokádniuk magukból.
A sztori szerint van ez az útvesztő nevű dolog, közepén egy tisztással, ahol egy csupa fiatal srácból álló közösség épült ki a három év alatt fokozatosan. Minden hónapban új, a memóriáját teljesen elvesztett jövevény érkezik egy lift segítségével a mélyből. Főhősünk, Thomas is így kerül a közösségbe, ahol hamar tanubizonyságot tesz rátermettségéről, miután egy éjszakára bentragad két társával az útvesztőben, és túléli. Mert hogy ez még eddig a 3 év alatt senkinek sem sikerült...
Gyorsan átfutok a negatívumokon, hogy aztán agyba-főbe dicsérhessem: van a sztoriban néhány baki, de legalábbis minimum furcsaság (pl.: a szakadó eső, vagy a szemléltető videóbevágásokkal felturbózott búcsúüzenet), de ezek csak kisebb apróságok, maximum a mozizás után jut eszedbe, hogy "hé, ez így egy kicsit fura", de az élményen biztos nem ront. Az már inkább, hogy kb. 10 perc után meg lehet mondani 95%-os biztonsággal, hogy kik azok, akik végül elhaláloznak. Az az 5% is csak azért van a képben, mert Az útvesztő elején még bízol benne, hogy "majd most máshogy lesz". Nem lesz.
A pozitívumok hosszú sorát kezdjük talán a látvánnyal: egy erről a területről átváltó emberkétől naná, hogy első osztályú munkát kapunk. A hab a tortán azonban az, hogy mindezt 34 millió dollárból hozta ki, ami elképesztően alacsonynak számít egy olyan filmnél, ahol grandiózus díszletek között futkároznak főhőseink a számítógéppel animált szörnyek elől. Nem csak a kivitelezés minősége volt magas (magasabb, mint a sokszor ennyibe kerülő Szellemzsaruk pl.), hanem viszonylag sokat is használták a CGI-t a játékidő során.
A színészek is kitettek magukért, noha a castinggal a már említett kiszámíthatóság miatt nem lehetek maradéktalanul megelégedve. A főszereplő Dylan O'Brienen már most látszik, hogy szép karrier áll előtte férfi főszereplőként romantikus filmekben (lásd a The First Time-ot), és ha veszi a fáradtságot, lehet belőle akár még egy DiCaprio-kaliberű valaki is. Abszolút hiteles főhős volt, mégha nem is ő volt a gárda legemlékezetesebb figurája. Az ugyanis a még 24 évesen is 14-nek kinéző Thomas Brodi-Sangster volt még úgy is, hogy totálisan félrecastingolták.
Newt ugyanis eredetileg egy más típusú (magas, izmosabb, egykori futó, de lesérült) karakter volt, és az őt alakító színészről egyébként is nehéz elhinni pusztán a testi adottságai miatt, hogy ő a főnökhelyettes. Will Poulter viszont kifejezetten jó választás volt. Erős a kontraszt a tavalyi Családi üzelmek nyomi fiúja, és a mostani erőszakos izomagy között, de pont ettől működik csak igazán. Egyedül szegény Kaya Scodelario nem járt jól, az egyetlen lány, Teresa karaktere teljesen háttérbe szorul, egyáltalán nem lesz érdekes figurája a sztorinak.
A legnagyobb pozitívum azonban a rendezésben rejlik - ez az, amire a legkevésbé sem számítottam előzetesen. Baromi izgalmas és félelmetes (asszony végig belém kapaszkodott a film közben), pont annyit mutat, amennyit kell, frankón megteremti a feszültséget, remekül bontja ki az egész helyet övező rejtélyt és jól adagolja az információkat (nincs semmi sem túlmagyarázva, épp ellenkezőleg). Szóval igen, várjuk a folytatást (mert úgy zárták le), hiszen ott van még két rész a regénysorozatból, plusz egy kész és egy készülő előzménysztori is... Mivel nem csak kritikailag, hanem pénzügyileg is sikeres lett, útvesztő-ügyileg pár évig most nem fogunk unatkozni. De ha ez a színvonal marad, akkor kifejezetten örülök neki.
U.I.: A magyar feliratot igazán átnézhették volna mégegyszer, mert már rögtön az első jelenetben sikerült félrefordítaniuk a "We've got a runner!"-t.
U.I.2.: Igen, ilyenkor mindig nagy királynak érzem magam, ha találok egy hibát a fordításban.
