A Liam Neeson-reneszánsz még javában tart, hiszen alig, hogy kasszasiker lett az Elrabolva 3.-ból, máris elkezdtek susmogni a folytatásról, no meg jön az Ismeretlen férfi és a Non-Stop után a Run all night is Jaume Collet-Serra rendezővel közösen, szóval hiába a 60 év feletti életkor, még mindig lehet számítani az öregre, ha egy kis akciózásról van szó. Sőt, továbbmegyek: ha Liam főszerepre szerződik, akkor egy gyors vágásokkal, sok-sok verekedéssel tarkított akcióbombára számít az átlagnéző.
És pont ezért fog csalódni a Sírok közöttben. Mert ez nem az. Nagyon nem az. Sokkal inkább egy nyomozós thriller, nagyon enyhe noiros beütéssel. Ez a Liam Neeson előbb kérdez, és csak aztán lő, és csak akkor, ha már nincs más választása. Scott Frank író-rendező ugyanis Lawrence Block sok-sok kalandot megélt főhősét keltette életre (ismét, hiszen korábban, közel 30 évvel ezelőtt Jeff Bridges is Matt Scudder magáNYNYomozó bőrébe bújt már), méghozzá 1992-es könyve alapján.
A sztori pedig a 90-es években játszódik, egészen pontosan az évtized végén, amikor is az Y2K téboly kezd úrrá lenni az embereken (bár ez nem fontos eleme a sztorinak, inkább a háttért színesíti). A gonoszak pedig ezúttal egyszerű pszichopaták, akik nagymenő drogdílerek nőit rabolják el, és darabolják fel, miután tekintélyes váltságdíjat sajtoltak ki segítségükkel. Úgyhogy Liam Neeson jön, szétnéz, és gondolkozik, közben pedig, mivel technikai analfabéta, segítséget is kap egy árva kissráctól, amolyan Ötvös Csöpisen.
A Sírok között jó film, és a főszerepre is megtalálták a tökéletes embert... Azaz csak majdnem. Liam Neeson színészi kvalitásai alapján ez a szerep neki nem kihívás, az alkata is megfelelő, csak a múltjával van gond. És ez egy újabb hülye példa arra, hogy mennyire fontos az a fránya casting: ha az Elrabolva-filmek előtt készült volna el a Sírok között, mindenki oda, meg vissza lenne tőle, így viszont félúton elalszik a jónép, mert ennél már magasabbra állítódik az ingerküszöb Liam Neesonnal a vásznon.
Sőt, ha az Elrabolva-filmek előtt készült volna el, azzal duplán jobban jártunk volna, ugyanis nemcsak a közeg idézi meg a 90-es éveket, hanem maga a film is. A cselekményvezetés, a fordulatok, az operatőri megoldások... Egyszerűen nem sikerült túllépni a 90-es évek elején készült alapanyagon, nem sikerült kigazolni a mára már elavultnak tűnő dolgokat. Csúnyábban megfogalmazva: ez a film bő 15 évet késett, de mivel szerencsére jól sikerült, inkább örüljünk neki, hogy végre megszületett!
Liam Neeson ex-alkoholista piti magánnyomozóként is elképesztően keménynek tűnik a vásznon, egyszerűen olyan magabiztosságot sugároz ez a pali, hogy 2 jelenet után elhisszük róla, hogy ő a legprofibb ebben a szakmában (is). És bár karaktere jóval több emberi, gyarló vonást kapott, mint úgy általában szokott, valahogy most is tévedhetetlennek tűnik. Az pedig kifejezetten örömteli, hogy a valószínűleg csak koloncként a sztorin lógó Ruth Wilsonos női szálat végül egy az egyben elhagyták. Így is elég lassan csordogált a film, képzelhetitek, mi lett volna akkor.
A készítők szerencsére nem fukarkodtak a vérrel, és a betegebb jelenetekkel sem, úgyhogy aki a mocskos városi krimiket szereti, annak a Sírok között kielégíti minden igényét. És bár meglepő fordulatokra nem kell számítani, sőt, van egy-két kifejezetten ostoba lépés a szereplők részéről, amiről már az első pillanatban tudjuk, hogy mire fog kifutni, azért odaragasztja a vászonra a tekintetet a sztori... Még akkor is, ha a 2010-es években ezt, ebben a formában már tucatfilmnek is lehet bélyegezni.
Mivel meglehetősen mérsékelt volt a siker, még a Neesont kifejezetten komáló országokban (pl.: Magyarország) is, nem hinném, hogy a 17 eddig elkészült kötetből hozzányúlnának egy újabbhoz is. Sajnos manapság már nincs ilyesmire igény, pedig annak idején olyan klasszikusok születtek meg hasonló nyomozgatósdival, mint pl.: a Hetedik, vagy a Szigorúan bizalmas. És ha a Sírok között ezekhez a remekbe szabott darabokhoz nem is ér fel, érdemes rászánni azt a két órát, én úgy gondolom.
