Tudom, bunkóság elítélni egy TVfilmet (mert ez a magyar címével ellentétben az) a TVfilmes jellege miatt, ezért megpróbálom egy kicsit más megvilágításba helyezni a dolgokat: igénytelen. Igen, ez a film egyszerűen igénytelen. No de ne szaladjunk ennyire előre. Stephen Merchant neve feltételezhetően a hazai közönség számára nem mond sokat (még). A fizimiskája ismerős lehet, hiszen pár vígjátékban már felbukkant, általában mellékszerepekben, és annyira jellegzetes az alkata, no meg az arca, hogy senkivel nem lehet összetéveszteni.
Én például kifejezetten kedveltem az Az a bizonyos első év című film idegesítő legjobb haverjaként. Meg úgy tudom, hogy ő a való életben is egy kifejezetten vicces figura, hiszen egy csomó TVshowt, meg vígjátéksorozatot kreált már pályafutása során. Utóbbiak táborát egyébként a Hello Ladies is gyarapítja, ami 8 részt élt meg, mielőtt elkaszálták. No, ennek az egésznek a lezárására készült a "The Movie", ami lényegében olyan, mintha 3 részt összegyúrtak volna a sorozatból, és emiatt aztán gyanús is, hiszen 8+3=11, ami pont egy fél évad szokott lenni egy csomó esetben...
Na de nem akarok én senkit sem meggyanúsítani ilyen olcsó trükkök bevetésével, mert nem igazán érződött a filmen a megtekintése közben az epizodikus szerkezet (noha most így visszagondolva... áh, hess innen!). Szóval afféle történetlezáró nagyepizóddal van dolgunk, aminek két fő funkciója van: az egyik az, hogy a rajongók elégedetten hagyhassák ott a sorozatot, azaz minden szálat elvarrjanak benne gondosan. A másik pedig az, hogy ha már filmet csináltak belőle, működjön önállóan is, az előzmények ismerete nélkül.
Ez utóbbival egyébként különösebb gond nem volt, noha érződött azért a filmen valami olyasmi, hogy... nincs igazából eleje, nincs karakterexpozíció, de közben szerencsére viszonylag hamar összeállt a kép, így ezt Merchant jól megoldotta. A gond sokkal mélyebben gyökeredzik. Említettem már, hogy mennyire igénytelen egy mocsok ez? Merchant vigyorogva szív el másfél értékes órát az életedből, miközben te egy viccesnek szánt, de koránt sem vicces mexikói szappanopera-szerűséget bámulsz, és csak azért nem nyomod ki, mert mire erre ráeszmélsz, már csak 20-30 perc van hátra a filmből, azt meg fél lábon is...
Nehéz lenne sztoriról beszélni, mert kb. annyiról van szó, hogy a Merchant által alakított mérsékelten sikeres számteches ürge minden áron olyan életet akar magának, mint a filmsztárok (de legalábbis azt szeretné, ha exnőjének fel tudna vágni ezzel), így modellvadászatra indul egy gazdag faszi yachtján... és össze is jön neki (nem, ez nem egy sci-fi). A probléma akkor kezdődik, hogy amikor a nagy találkozásra kerülne a sor, és a modellnek jelenése van, telibeszarja azt, így főhősünk a 10 éve színészkedő albérlőjét kénytelen megkérni, hogy játssza el a modellcsajt. Bumm, beépített szépség!
Romantikus elemekkel átszőtt vígjátékról, vagy miről volna szó itt, de 1 poén nem sok, annyit sem sikerült beleszuszakolni ebbe a 90 percbe. Jó, most egy kicsit túloztam, hiszen van benne egy egész jó Nicole Kidman cameo, ami azért valamennyire vicces, igaz az sem a megírt szöveg és/vagy rögtönzött hülyeségek, hanem pusztán az ötlet, és Nicole Kidman miatt. De ehhez nem kell végigszenvednetek másfél órát, remélhetőleg nemsokára felrakja valaki valamelyik videómegosztóra, megmentve sok ezer gyanútlan ember estéjét.
Merchant is tipikusan az a színész, aki nagyjából egy karaktert hoz, de azt nagyon jól. Nagyon jól, ha mellékszerepre van kárhoztatva, és nem kell 90 percen keresztül neki szurkolni. Mert az nem fog menni. Az ő figurája önző és pöcs, ugyanakkor tipikus lúzer, akiből néha pár percre van szükség, hogy feldobja az egyébként átlagos filmeket. De így, megállás nélkül az arcunkba tolva azt a sejtelmes lúzer-szatír mosolyt, hát... Japán horrorban is hamarabb ütne, mint egy romantikus sztori főhőseként.
Akárcsak főszereplője, a film is elképesztően sekélyes. És azért lehet a legjobban haragudni rá, mert ennél több potenciál volt benne. Nem, nem kezdek el itt nyavajogni, hogy mekkora zseniális alapötletet sikerült elbaszniuk a kivitelezéskor, mert nem igaz. Azonban egy kellemes péntek esti vígjáték lehetősége simán benne volt. Én pedig sajnos végignéztem, mert azon a ponton realizáltam, hogy hibát vétettem, amikor már túl sok időt eltöltöttem a filmmel. No meg így legalább tudok figyelmeztetni másokat, hogy inkább kerüljék el. Ennél szinte csak jobbat találni.
