A forgalmazók nem csak maguknak okoznak gondot idehaza azzal, hogy egy türökfordítható filmcímbe visznek egy csavart, szópoént, kettős jelentést, amitől sokan a falra másznak. Vannak bizony olyan esetek, ahol az eredeti cím szinte lefordíthatatlan. Ilyen volt a Stand up guys is: a nagyobb portálokon a halandók segítségét kérték, hogy támogassák meg őket egy-két filmcím ötlettel, természetesen egy cseppnyi jutalomért cserébe. Én a többieknek segítve elborult, idióta szójáték címeket adományoztam az ügy érdekében (Rataták, Maffiúk, A feláll-dozhatók ill. Showderklubbos fiúk), hogy ezektől elszörnyülködve minden más épeszű címet kicsit jobbnak lássanak...
A született gengszterek még egy istenes választás tehát, kár hogy olyan sokat nem mond a történetről, és túl semilyen ahhoz, hogy megjegyezzük. Pláne, hogy maga a film egész kis kellemes alkotás, vicces, nosztalgikus és összességében szerethető. A 70-es, 80-as és 90-es évek színészóriásai a retrohullámot meglovagolva kapnak még főszerepeket is, ami mindenképpen pozitívum az elsősorban tizenévesekre specializálódott (hú, de rosszul hangzik ez) moziipartól. Mert azért lássuk be: egy tinédzsernek már nem sok mindent mond az a név, hogy Al Pacino (és igen, vannak mindig kivételek), sőt még az sem biztos, hogy felismernék az öreget, ha szembe menne velük az utcán.
Szóval Val (Pacino) most szabadul a börtönből, és a kijáratnál régi jó barátja, a Doki (Walken) várja. Amíg bent volt, csak vele tartotta a kapcsolatot, és most, hogy nincs semmije nála húzná meg magát egy időre. Hamar kiderül azonban, hogy a Doki feladatot kapott az egykori maffiafőnöktől, akinek fia Val miatt halt meg: meg kell ölnie legjobb barátját, aki eddig is csak azért maradt életben, hogy mind a 28 évet lehúzza, mielőtt végeznek vele, hadd szenvedjen. Másnap 10-ig kapnak haladékot, így aztán minden perc számít: egy kis bulizás, nőzés és a régi idők felidézése még pont belefér... És csatlakozik a bandához egy újabb régi jó barát, Hirsch (Arkin) is. A 3 öregre egy utolsó, izgalmas éjszaka vár...
A filmet Fischer Stevens jegyzi, aki egyébként egy amolyan B kategóriás aktor féleség: főleg sorozatokban láthattuk, de egy-két film is összejött neki az évek során. Ugyan ez az első mozirendezése, de rövidfilmekkel eddig is foglalkozott, sőt, Oscar-díjat is kapott már az egyik dokumentum filmjéért. Noah Haidle szkriptjét vitte vászonra, akinek szintén ez az első komolyabb munkája (eddig ő is csak rövidfilmeket írt). A rendezés hangulatos, úgy hiszem minden a helyén volt, talán volt pár laposabb szakasz, de végig pörgősnek és élvezetesnek találtam. A forgatókönyv pár logikai buktatót leszámítva egész jó, a párbeszédek a helyükön vannak és nem mellesleg az egyik legviccesebb jelenetet is ez a film szállította a tavalyi évben: Val és a Doki betörnek a gyógyszertárba... És míg ez általában kábítószer-származékok miatt történik, az öregek egészen más miatt teszik mindezt: viagra(szerű) gyógyszer, vérnyomáscsökkentő, valami a fekélyre... Ilyesmik...
[spoiler]Az autósüldözéses jelenet izgalmas, de nagyon kilóg a sorból: csak azért kellett, hogy bemutassák, hogy milyen jó sofőr volt egykor Hirsch, viszont ahhoz túl ötlettelen. A rendőrök ezután teljesen felszívódnak, és többé nem is keresik őket, és ez kicsit fura. De az igazi nagy gond Arkin karakterének a halála: a dráma-faktor kedvéért kell, meg hogy a két öreg eltemesse, de több kérdést vet fel, mint amennyit hozzáad a filmhez: honnan szereztek például koporsót? A lánya miért megy bele mindebbe olyan könnyen? Nem kellene orvosnak is látni a halottat? Stb, stb... Személyes véleményként sokkal jobb megoldás lett volna, ha mondjuk rosszul lesz: és haldoklik, amiért a kórházba kell vinniük a többieknek: monológozni, érzelgőzni ott is lehet, a lány ugyanúgy megjelenhet, szomorú is lenne, hiszen kiderühetne, hogy alig vannak órái hátra, stb. Lényegesen jobb lett volna ezzel a változtatással a sztori.[spoiler vége]
A színészi játék jó, de szerintem nem Pacino a legjobb, ő valahogy túlságosan furcsán mozog. Nagyon öregesen, nem olyan elegáns "maffiózó", mint például Walken. Arkin rövid szerepében lubickol, és a poénjaik is jól találnak be. Hozzáteszem rögtön: van egy-két túlzottan idióta poén, ami túlságosan "vígjátéki", azaz nem illik a film hangulatába. Ilyen a merevedési zavaros kórházi jelenet, ahová egyenesen a Vészhelyzet című sorozatból lízingelték a nővérkét Julianna Margulies személyében. A film egyébként 2 személyes show, és most valahogy Walken visszafogottabb játéka jobban bejött, mint Pacino kicsit kicsapongó bűnözője. A többi mellékszereplő elveszik a "nagyok" közt, Addison Timlin karaktere hoz még kellemes pillanatokat és némi érzelmet a történetbe.
Összességében azt mondhatom, hogy kedves film a Született gengszterek, és minden hibája ellenére hamar meg lehet szeretni. Sok kis apró mellékszál van, és mindenki megkapja a maga boldogságát és drámáját, tehát elégedetten távozhatunk a moziból. Érdekes pillanat volt a film végső jelenete, ahol ennyit mondtam magamban: na MOST kell befejezni - és 2 másodpercre rá elsötétült a kép, és megjelent a The End felirat. Tehát számomra kétségkívül tökéletesre sikerült a befejezés, így ez nagyban feldobta a film "értékét". Megnézésre mindenképp ajánlom, fiatalok és idősek is jól fognak szórakozni rajta. Sajnos Al Pacino már nem a régi, de még nem adtam fel a reményt. Úgy tűnik, hogy Robert de Niro is kezd magára találni (Napos oldal, a következő Luc Besson film), így Pacinoban is bízok.
