A film, aminek megjelenése kapcsán belevágtam a blog eddigi legnagyobb projektjébe: a börtönös mozik TOP50-es listájának elkészítésébe. Az előző bejegyzéssel az utolsó cikken, a 10 legjobb filmen is túl vagyunk, szóval már csak az van hátra, hogy szemügyre vegyük kicsit közelebbről Stallone és Arnie legújabb közös produkcióját, ami sajnos ismételten bukott egy nagyot a kasszáknál. Külön-külön is zakóztak egy ordasat már ebben az évben, most közösen sem sikerült a léc megugrása, szóval ideje kicsit elgondolkodni gyerekkorunk akciósztárjainak további sorsán.
Annyi már bizonyos, hogy az oldschool akciómókára moziban nem nagyon vevő a közönség. Ha a két izomtata továbbra is a vásznon szeretne tündökölni két választásuk van: mint minden korukbéli színésznek, nekik is el kell kezdeni a jobbféle mellékszerepek közt válogatni... Vaaagy... Levinni a költségvetést a béka segge alá, hogy tutira megtérüljön a beléjük feccölt pénz, de még ne rögtön a DVD árusítók polcán végezzék. És ha azt hinnéd, hogy börtönös filmként a Szupercella olcsó mulatság volt, akkor tévedsz: az 50 milliós büdzsé egy javarészt zárt térben játszódó mozihoz képest elég nagy.
Ray Breslin (Sly) azzal keresi a kenyerét, hogy kiemelt biztonságú börtönökbe csukatja be magát és szabadul ki belőlük, rávilágítva a rendszer hiányosságaira. Legújabb projektjére maga a CIA kéri fel, de balul sülnek el a dolgok és végül akarata ellenére egy szuperbiztonságos, titkos börtönbe kerül, amit az ő könyve alapján terveztek. A szökés lehetetlennek tűnik, de szerencsére főhősünk társra lel Emil Rottmayer (Arnie) személyében, akivel együttműködve talán mégis sikerülhet kijutni...
Hát gyerekek, ez azért pöttyet gyengusz lett. Egy nagyon drága B filmhez van szerencsénk, amiből első ránézésre hiányzik a szerethetőség. Ezt a pluszt pedig az otromba CGI gátlástalan használata és a néha eléggé lapos párbeszédek ölték ki belőle. Mert ha a rendező úr kicsit kisebben gondolkozott volna, ha egy kicsit közelebbről is megismerjük a két főszereplőt, ha nem húzta volna el értelmetlenül hosszan a felvezetést, akkor egy telivigyort kiváltó bűnös élvezet is lehetett volna.
De túl steril. Túl steril a díszlet, túl sterilek a beszélgetések, noha 16-os karikát céloztak be velük és túl sterilek az akciójelenetek is. Persze ez utóbbitól nem is várhat az ember sokat, hiszen egy börtönös filmnél meglehetősen ritka az ilyesmi, de a fináléra természetesen telitáras gépfegyverekkel készültek az alkotók, hasonlóan, mint mondjuk anno a Fortresshez. De nem csak a báj hiányzik belőle, hanem a koreográfia is, mert az nagyjából így néz ki: közeli Arnieról, ahogy tüzel a gépfegyverrel, majd egy másik kameraállásból látjuk, ahogy pár rosszfiúk elterül a lövésektől. Majd ismétlődik mindez elölről.
A szökéssel kapcsolatban is csalódott vagyok egy kicsit. Ha már az előzetesben megszellőztették, hogy milyen okos trükköket* szokott Ray használni a kijutáshoz, joggal várhattam, hogy a szuperbörtönnél is hasonlóképpen ravasz technikákat alkalmaz majd. De nem: javarészt inkább izomból oldják meg az egészet. Ha meg mégis valami trükkös dolgot csinálnak, az inkább megmosolyogtat, semmint elámít (mint amikor Ray egy szemüvegből készít szögpercre pontos szextánst, amivel belövik, hogy melyik szélességi fokon vannak).
* "Okos trükk": az egy perc alatt 4x3x2x1, azaz 24 különböző kombinációt a cellán kívül tapogatva kipróbáló Ray csak azokat tudja ezzel az ócskasággal megetetni, akik nem tudnak számolni. Vagy gondolkodni. De hasonlóan problémás dolog belegondolni, hogy miért jó az alvilágnak, ha riválisaikra havonta súlyos összegekért vigyáznak egy titkos létesítményben? Nem volna egyszerűbb megölni és elkaparni őket?
A legnagyobb melléfogás azonban a casting. És az egyik a két rossz választásból maga Stallone. Ray karaktere abszolút nem passzol hozzá, még ha Dolph Lundgrenről tudvalevő, hogy kigyúrt teste ellenére magas IQ-ja és vegyész végzettsége van, Sly akkor sem képes velem elhitetni, hogy rafkós ex-ügyész. A másik totális félrecastingolást pedig 50 Centtel követték el, aki hiába rak fel egy szemüveget, hogy okosnak tűnjön, hiteltelen az amúgy is tök felesleges computerhacker szerepében.
Aki viszont telitalálat, az az Osztrák Tölgy Ray bentlakótársaként. Megkockáztatom rég nem volt ennyire jól eltalált szerepe, ahol mind a forgatókönyves rész, mind az alakítása rendben volt. Rottmayer karaktere vicces és tökös és Schwarzi játéka még rá is dob egy lapáttal. De igaz ami igaz: a verekedős jeleneteknél nagyon látszik, hogy a vágónak több dolga volt, mint a színészeknek. Néha kifejezetten olcsón, látványosan bénán van összerakva egy-egy bunyó... Hiába, a csontritkulással nem szabad szarozni. Stallone még így is csúnyán megsérült a forgatáson. Respekt érte, hogy a mai napig bevállal néhány veszélyesebb mutatványt is.
A rosszfiús arca ellenére csak második ilyen szerepében tetszelgő Jim Caviezellel pedig a "halálosan nyugodt és magabiztos, ezért félelmetes" klisét lövetik el. A szerepre jó, de a szerep rossz. Finoman megidézik az egyik legnagyobb klasszikust a témában, a Pillangót - ezt legalább tényleg ügyesen teszik, nem konkrét jelenetet emelnek át, csak azt a bizonyos kék jószágot, ami Steve McQueen mellkasára volt varrva és amik után szaladgáltak a film egyik jelenetében a rabok... Itt árnyalni próbálják vele a Caviezel által alakított gonosz börtönigazgató személyiségét. Klisés, mint az állat, de az egész Szupercella az, ez még legalább működőképes elem benne.
Ha már szóba jött a magyar cím: rémes. Sőt, több, mint rémes. Katasztrofális. Én már azt is nagyon sajnáltam, amikor az eredetit The Tomb-ról megváltoztatták Escape Plan-re, de amikor meghallottam a magyar keresztségben ráaggatott meteorológusok körében ismert kifejezést, majdnem kifutottam a világból... Mindent egybevetve: minden hibája ellenére a Szupercella bőven a nézhető kategórián belül van és remekül idézi meg a két főszereplő egykori filmjeit. Csak kár, hogy sz*rabbakat.
