Szerintem roppant mód érdekes, hogy a felkelő nap országának filmgyártása már a 60-as években is milyen nagy hatást gyakorolt az amerikai filmkészítőkre. Ráadásul pont a "legamerikaibb" zsánerbe, a westernbe vettek át több japán alkotást. Az erőszak című film például A vihar kapujában (meg amúgy a Piroska-mese) remakeje, a dollár-trilógia első része, az Egy maroknyi dollárért A testőré (aminek az alapja egyébként egy amerikai regény Dashiell Hammett-től) és persze jelen bejegyzés témája, A hét mesterlövész Kurosawa legjobbjának, A hét szamurájnak a hollywoodiasított változata...
Manapság egyébként ott tartunk, hogy a japánok majmolják az amerikai westerneket - hogy mást ne mondjak, nemrég készült el a Nincs bocsánat szigetországi verziója Ken Watanabe főszereplésével. De addig nem kell félni, amíg érkeznek a Godzillát és rokonságát bemutató blockbusterek a piacra - a világ változik, de remakeek mindig lesznek. És adná az ég, hogy mind hasonlóan jól sikerüljön, mint A hét mesterlövész. Mert ugyan vannak hiányosságai, de ennyi szereplőt mozgatni 2 órában bizony nem kis teljesítmény.
Egy mexikói falut rettegésben tart egy Calvera nevű bandita: elviszi a termés nagy részét, a lakók nem tudnak egyről a kettőre jutni. A parasztok útnak indulnak segítséget szerezni azzal a kevés pénzükkel, amijük van. Szerencsére megtalálják a világ összes (szám szerint 2) liberális beállítottságú cowboyát, akik aprópénzért (mivel hát válság van) hajlandóak az életüket kockáztatni a hatalmas túlerővel szemben egy faluért, akiknek lakóit még csak nem is ismerik. Némi toborzósdi után a különítmény 6+1 főre duzzad, így hát kezdetét veheti a felkészülés a harcra...
Ez is heist movie. Ugyan nem egy jól kitervelt rablásra gyűjtik össze a csapatot, hanem csoportos öngyilkosságra, de a lényeg változatlan. Különböző beállítottságú emberek vannak a csapatban, akiknek az ismertetőjegyük mindössze annyi, hogy valamiben nagyon jók. Mivel westernről van szó, a legtöbben természetesen a fegyverforgatásban, de akad olyan, aki a késsel (James Coburn karaktere), vagy épp a nőkkel (Steve McQueen a közönség soraiban ülőkkel, Horst Buchholz a filmben szereplőkkel) bánik jól. John Sturges rendező pár évvel később, három szereplőt is újracastingolva forgatott hasonló "heist" koncepcióra épülő hadifogolytáboros filmet - ez volt A nagy szökés.
A nyitójelenet fenomenális. Eli Wallach főgonosza pont annyira ripacskodik, amennyit megkövetel tőle a szerepe, hozzá pedig elképesztően jól passzoló magyar hangot is kapott - hibátlan képsorok. Ezt követően a "jók" bemutatkozása viszont eléggé erőltetettre sikeredett (egy halott indiánt visznek fel a kisvárosi cowboyok kereszttüzében a dombon lévő temetőbe), persze jól tudjuk: "save the cat!" - azaz a főhőseidnek mindig kell valami olyan dolgot csinálnia (pl.: mentsen meg egy kiscicát), ami miatt a közönség hamar megkedveli őket.
De mivel még a kivitelezés is elég gyatrára sikeredett (miért várakoztak például a cowboyok a temetőnél?), messze ezt tartom a film leggyengébb részének. Ezt aztán a toborzás követi, ahol minden mellékkarakter megkapja a maga egy tulajdonságát és sajnos a későbbiekben sincs idő olyan apróságokra, hogy kiszínesítsék őket, hiszen észbe sem kapunk és némi felkészülős és felkészítős montázs után máris beindul a lövöldözősdi két felvonásban. Ezek a jelenetek viszont a film legjobb részét is képezik egyben, hiába lett kissé egyoldalú az első küzdelem.
Eli Wallach minden megvillanása zseniális, lazán ellopja a showt, kár, hogy sokáig nem is látni a nyitójelenet után. Yul Brynner és Steve McQueen kettősét George Clooney és Brad Pitt duójához hasonlítanám az Ocean's-filmekből: valamiért hiába övék a főszerep, a mellékkarakterek sokkal látványosabban játszanak, némelyikük (pl.: Charles Bronson) kifejezetten hatásosan sziporkázik. Horst Buchholz európai színészként rettentően színpadias, erősen túljátssza a "kölyök" figuráját. Ez az Egy, kettő, háromban annak harsánysága miatt teljesen rendben volt, de egy western esetében - hiába alakít forrófejű, bizonyítási vágyban szenvedő kezdőt - valahogy túl sok.
A filmzene erős, sokáig dúdolgatja az ember, egyetlen Oscar-jelölését ezért kapta A hét mesterlövész. Minden apróbb hibája ellenére ez a film is egyike azoknak a western-klasszikusoknak, amiket vétek kihagyni még akkor is, ha csak felületesen szeretné megismerni az ember ezt a zsánert. De mint említettem, itt inkább a heist-elemek dominálnak, maga a vadnyugati környezet most csak díszlet, csak csomagolás, amivel a történelmükre oly' büszke amerikaiaknak el tudták adni ezt a remek kis sztorit.
