A mai napig bármikor képes vagyok visszanézni az első részt a sorozatból, annyira jól sikerült. A Wayans fivéreknek nagyon összejött, de azóta sajnos ők is egyre lejjebb csúsznak a lejtőn. A Scary Movie folytatása már meglehetősen gyengére sikeredett, minek nyomán át is adták a stafétát a szintén bő 20 éve minőségi mélyrepülésben tengődő Zuckeréknek. A harmadik részt tehát David Zucker dirigálta és bár jobban sikerült, mint az azt megelőző, a sorozat végleg kifújt. A negyedik installáció már tényleg gyengusz volt, amit csak most, ez a film volt képes alulmúlni. De ez nem éppen dicső tett ugyebár (még Anna Faris sem tért vissza).
A filmparódiák napjai meg vannak számlálva. Amit a Jason Friedberg-Aaron Seltzer duó művel ezzel a zsánerrel, az felér egy disznóvágással. Az egyéb próbálkozások a bármilyen "movie" cím hallatán görcsbe ránduló jó ízlésű embereket már meg sem találják, pedig a Superhero movie speciel még kifejezetten vállalható volt. Igazság szerint a műfaj is elfáradt (hiszen Zuckerék tudnak, ha akarnak), nem csak a tehetségtelen senkiháziak miatt otromba ennyire a felhozatal... Mondjuk az ezt a részt jegyző Malcolm D. Lee utóbbi kategóriába simán beleillik.
Bármennyire is ellentmondásos, ezek a filmek mégsem fognak sosem kiveszni, aminek az az egyszerű oka van, hogy fillérekből össze lehet kalapálni őket és mindig lesz annyi mozinéző, vagy DVD-t kölcsönző ember, akinek ez a színvonal is bőven megfelel. Így lehetséges az, hogy ugyanabban a témában (Paranormal activity paródia) két hasonló film is szinte egy időben látta meg a napvilágot. Ami a dolog pikantériáját adja, az az, hogy a másikért, az A Haunted House-ért az a Marlon Wayans felel, aki annak idején a most vetélytárssá avanzsáló Scary Movie sorozatot is megalkotta...
Miután Charlie Sheen megdöngette Lindsey Lohant, meghalt (megint). Három gyereket hagyott hátra, akikre két füves egy erdőben érintetlenül hagyott faházban talált rá. A korábban Georgeként tevékenykedő, de most Dan Sanders (Simon Rex) névre hallgató férfi és felesége, Jody (Ashley Tisdale) veszik magukhoz a kölyköket, de azzal a feltétellel lehetnek a gyámjaik, ha egy pszichológiai kísérlet keretein belül egy bekamerázott házba költöznek. De a három kisgyerekre egy Mama nevű titokzatos szellem is igényt tart...
Az alapgondolat tök jó. De komolyan. A megvalósítás persze más tészta, de az, hogy a Mamát, a Paranormal Activityt és a Gonosz halottat összegyúrják, még akár egy teljesen vállalható filmet is eredményezhetne, mert tényleg van benne ráció és tényleg, viszonylag egyszerű magyarázatokkal össze lehet kapcsolni ezt a három markánsan különböző horrorsztorit. Persze ahhoz nem voltak elég kreatívak, hogy "csak" ennyiből dolgozzanak, így aztán csomó más, javarészt kínos mellékszállal is találkozhatunk.
A főszereplők két munkahelye, a Majmok bolygója újrázás és a Fekete hattyú paródiája kifejezetten kínos, semmi jóval nem szolgáltat és ezekre amúgy sem lehet azt mondani, hogy horrorok. Az egyéb kisebb humorforrások (Eredet, a Szürke ötven árnyalata, Tyler Perry-stílus, Snoop Dogg és ahogy Mike Tyson - kapaszkodjatok meg, ez nagyon eredeti poén lesz - kiüt valakit) pedig egyáltalán nem hiányoztak bele. Persze ez Malcolm D. Lee-t nem igazán zavarta.
Nem egyszer éreztem úgy, hogy a Benny Hill showt nézem (attól meg ments meg Uram minket). Felgyorsított jelenetek (persze a gyorsítás nincs összhangban a kameraképeken mutatott idővel), közben gagyi zene és még gagyibb poénok. Ezerszer látott frázisok, a legtöbb jelenet teljesen ötlettelen, így még azokat sem tudom igazán nyugodt szívvel értékelni, amik tényleg viccesek voltak (a kocsikázás megoldása játékautóval, az úszómedence tisztítók bulija, vagy a démonidézés felolvasására elszabaduló pokol a faházban, amiből főhőseink semmit sem érzékelnek például kifejezetten szórakoztató volt, még a gáz effektek ellenére is).
A film 74 perces is épp, hogy csak megvan, utána még bő 10 percben bámulhatjuk az "oltárian viccesre" sikeredett bakiparádét, amiben a főszereplőink legtöbbször minden ok nélkül elröhögik magukat a felvétel közben. Tényleg oltári. Sőt, ha ez nem lenne elég, még stáblista utáni jelenet is van Charlie Sheenékkel. Őket legalább van miért dicsérnem, mert volt annyi önkritikájuk, hogy a rájuk nézve nem éppen jó színt vető jeleneteiket elvállalták. Persze tudjuk, van az a pénz... A 20 milliós büdzsé tetemes része valószínűleg az ő zsebükben landolt.
