Most, hogy a második rész megérkezett a mozikba, ideje volt, hogy leporoljam az emlékeimet és újranézzem az előzményt, mint ahogyan ezt tavaly A vasember 3, illetve a Thor: Sötét világ kapcsán is tettem. Nem akarnék én panaszkodni, de te jó ég, ez még mindig gyenge*... Reméltem, hogy csupán én emlékeztem rosszul és csak az első benyomásaim voltak csalókák, vagy hogy csak épp rossz passzban voltam, amikor néztem, de nem. Joe Johnston rendezése még mindig a legalja az újgenerációs Marvel filmek közül.
Pedig nem mondhatni, hogy ne lenne benne potenciál, meg hogy ezt is ugyanarra a kaptafára húzták volna rá, mert a sztori első ránézésre tök jó. Második világháborús, németek ellen harcolós, kalandos, retro élmény. Valami olyasmi, amit az Indiana Jones filmek is kínálnak, kiegészítve persze a szuperhős vonallal és némi (mit némi?!) patriotizmussal. Poénokból akad azért, még ha nem is mérik bő kanállal, vannak akciók is, meg korrekt az a fránya "eredettörténet" is, a film utolsó harmada azonban totális káoszba torkollik.
A történet szerint Steve Rogers egy nyeszlett, de nem nyámnyila valaki, aki mindenáron a harcmezőn kívánja szolgálni a hazát. A sorozásokon a nem megfelelő fizikuma miatt azonban folyton elutasítják, míg végül egy német tudós esélyt nem ad neki és meghívja a legújabb szuperkatona-programjának válogatására. Ugyanis Rogersben megvan az alázat, a hazafiasság és az önfeláldozás is, ami a kísérlet első alanyában, Johann Schmidtben még nem volt meg... És mivel akkor még a szuperkatona szérum sem volt tökéletes, Schmidt szervezete nem viselte túl jól a dolgot: ő lett a Vörös koponya, aki a Hydra nevű náci okkultista szervezet vezetőjeként természetesen világuralomra tör...
Három óriási probléma van ezzel a filmmel:
1, Logikátlan rendezés. Joe Johnstont minden jogom meglenne utálni, hiszen a Jurassic Park harmadik részével mérgezett kést döfött a szívembe, én mégsem tartom őt egy rossz rendezőnek. A Hidalgot kifejezetten szeretem tőle és bár nem ő az egykori Spielberg istálló legtehetségesebb tagja, azért letett már egyet s mást az asztalra. De komolyan mondom... Itt a jelenetek néha a semmiből tűnnek fel, az egyik pillanatban még a zöld fák közt futkároznak a katonák, a bázis másik oldalán lévő kifutópálya végén pedig a hófedte Alpok csúcsait látni, mert ugye az sokkal jobban néz ki. Aztán ott van az, amikor a Kapitány gond nélkül, észrevétlenül eljut a túszokig a legbiztonságosabb náci bázison egy szimpla vágással elintézve... Oh, c'mon!
2, Összecsapott forgatókönyv. A film tele van jó momentumokkal, amik külön-külön eszméletlen jól működnek. A kiképzés része ötletes, a szerelmi szál sem béna, mert nincs túlromantikázva és a Kapitány korai szereplése a médiában (reklámok, filmek, fellépések) is remek ötletek szerintem. De az almissziók, mint például az utolsó Hydra bázisra történő bejutás azzal, hogy Rogers látványos akciójelenetek után elfogatja magát, miközben a többiek egy határozott kötélen lecsúszással megoldják ugyanezt... Most ez komoly?
3, Ultragagyi főgonosz. Vörös koponya? Most ez komoly? Minden tiszteletem Hugo Weavingé, hogy nem röhögte halálra magát a forgatás közben. A náci főellenség természetesen a sajátjai közt is angolul, német akcentussal beszél (ez mondjuk mehetne a 2-es ponthoz) és a világuralmi tervének első állomása... Na mi? Természetesen New York lebombázása. Jó, alternatív világ, meg minden, de az oroszok picit nagyobb problémát jelentettek anno azért a németek számára.
Nem elég, hogy béna tervei vannak, gáz akcentussal beszél és iszonyatosan hülyén néz ki, ráadásul próbálják minél badassebbnek lefesteni (magabiztosság, magas intelligencia), de semmi olyat nem csinál, amitől ezt el is hinnénk róla. Ő a tipikus, rossz értelemben vett képregénygonosz, pont olyanfajta, ami egyáltalán nem hiányzik már a mozivászonról. Ráadásul a hosszútávú tervek miatt természetesen nem nyírták ki, csak elteleportálták valami más dimenzióba, szóval valószínűleg sajnos még vissza fog térni...
Na de elég a gyalázkodásból, mert a végén még azt hiszitek, hogy valami Asylum produkcióról van szó... Szóval ami a színészeket illeti: Chris Evans nem rossz, de itt még szerintem nem nőtt fel a szerephez, a játéka csak akkor működik igazán, amikor még nem változott át Kapitánnyá. A nagy öregek közül Stanley Tucci ügyes, bár a karaktere csak egy tipikus képregényes tudós, aki számokkal és tudományos halandzsával dobálózik. Tommy Lee Jones marcona tekintete kifejezetten jól jött Chester Phillips ezredes megformálásához - ők ketten a kevés játékidejükből is kihozzák a maximumot.
Tetszetős az is, hogy a főhőst nem degradálják le egy szimpla nácigyűlölővé - őt nem érdekli, kik a rosszfiúk, csak harcol ellenük, mert így tartja helyesnek. Önmaga érdekeit háttérbe helyezi, ha a közjó úgy kívánja - megértem, hogy Amerikának egy ilyen hősre van szüksége, hiszen a kapitalizmus szép lassan kiöli mindenkiből az emberséget, a farkastörvények kegyetlensége miatt, a saját jólétünk hajkurászása közben jól esik egy olyan embert bámulni, aki naivan ugyan, de próbálja jobbá tenni a világot.
De ez sajnos még nem elég... A retro hangulatot a nácik lézerfegyverei vágják haza, a "kalandok" közt nincs semmi átvezetés, csupán annyi a feladat, hogy az összes Hydra fegyvergyárat el kell pusztítani, amit hőseink egy kb. 2 perces montázs segítségével abszolválnak. És még sorolhatnám, sorolhatnám... De abbahagyom. Maradjunk annyiban, hogy ez a mozi bár nézhető, de sajnos ezer sebből vérzik.
*Azt azért szeretném kihangsúlyozni, hogy végig Marvel-viszonylatban mérlegeltem a film kevés erényét és annál több hibáját. Átlag szuperhősfilmként simán vállalható, de még a Thor, A hihetetlen Hulk és A vasember 2 is jobb nála szerintem.
