Ha igazi Star Wars fan vagy, bizonyára hallottál már erről a filmről. És ha még nem láttad, akkor itt az ideje, hogy bepótold! Nem, A gátrobbantók nem egy sci-fi, hanem egy háborús film, aminek a klimaxából George Lucas elég sok inspirációt merített (és akkor még finoman fogalmaztam). Ugye a Star Warsban folyamatos "légvédelemi ágyúzás" közepette egy szűk vájatban lehet csak repülni a Halálcsillag felületén, hogy egy kicsi lyukba bejuttatva a bombákat belülről elpusztíthassák azt a lázadók. No, itt is valami hasonlóról van szó.
A helyszín és a kor azonban nem réges-régen egy messzi-messzi galaxis, hanem az 1940-es évek Angliája. A történelemben kevésbé járatosak is sejtik talán, hogy ez a II. világháború időszaka - és itt most visszakanyarodnék egy gondolat erejéig még Lucashoz: magát a Birodalmat is Hitler Németországáról mintázta az öreg (a rohamosztagosok a német katonák megfelelői...), szóval egyáltalán nem meglepő, hogy A gátrobbantókhoz hasonló háborús filmekből inspirálódott.
A sztori egy zseniális koponyáról, és az általa kitalált lehetetlen bevetésről szól. Dr. B.N. Wallis ugyanis meg szeretné nyerni a háborút, és úgy gondolja, hogy a legjobban úgy tudnának ártani a németeknek, ha felrobbantanák (dobpergés) pár fontos duzzasztógátjukat a Rajna-menti iparvidéken, ezzel megbénítva hadiiparukat, és árvizeket okozva a térségben. Igen ám, de azokat a gátakat nem papírból hajtogatták, a megrepesztésükhöz pedig olyan nehéz bombák kellenének egy klasszikus bombázásnál, amikkel a gépek nem tudnának felszállni. Ezért aztán Wallis a fizikát hívva segítségül egy eléggé eszelős tervet eszel ki...
A főszerepben Vanessa Redgrave apukáját, Michael Redgrave-et láthatjuk, aki remekül hozza a munkamániás tudós karakterét. A másik fontos szerep (akinek köszönhetően kicsit háttérbe is kerül Dr. Wallis karaktere) természetesen magát a kitervelt akciót vezető Guy Gibsont játszó Richard Toddé, aki rettenetesen halovány. Bár nem is ez a legjobb szó rá: üres karakter, egy amolyan tucatember, kirakatbábu, aki jól mutat egy csapat élén, mert jóképű fickó, és van tartása is, de nincs semmi a játékában, ami emlékezetessé tenné a figurát.
Van viszont egy aranyos fekete kutyája - Nigger (a magyar feliratozó PC volt, és Kormosnak fordította). Úgy gondolom, erről külön meg kell emlékezni, lévén ez a kifejezés ma már eléggé durva szónak számít. Nos, valóban így hívták Gibson (és részben az alakulat) kutyáját, és egy kis utánaolvasással kideríthető, hogy egészen a 60-as évekig (kb. a fekete polgárjogi mozgalmakig) egészen népszerű kutyanév volt a szigetországban, és egyáltalán nem volt olyan súlyos jelentése, mint manapság. Azért biztos, ami biztos, az amcsi piacra készült változatban Triggernek hívják...
A film nagy hangsúlyt fektet a támadás előkészítésére: a kísérletezgetésekre, a bürokrácia útvesztőiben való bolyongásra, magára a komoly tesztekre és a gyakorlatokra. Ráadásul mindezt kifejezetten érdekfeszítően mutatják be, még úgy is, hogy sok helyen szükségszerűen egyszerűsítéseket kellett elkövetniük. A végső támadás (amit a bevezetőben is említettem) ugyanakkor sajnos nem olyan izgalmas, és egy kicsit nehezebben is követhető - de legalábbis nincs nagyon összhangban az előtte felvázolt tervvel.
És ha már szóba került ez a támadás: meglehetősen furcsa volt látni a korabeli effekteket: a légvédelmi lövegek, és gépfegyverek golyóit például utólag rajzolták rá a képkockákra, ami egyrészt nyilván nagyon pepecs munka lehetett, másrészt meg még ennek ellenére is borzalmasan néz ki... Oké, nyilván nem szabad mai szemmel nézni, de egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni. Ugyanez igaz a ledobott (vízen pattogó) bombára és a gátak tövébe odabizgerált robbanásra.
Nem kiemelkedő, de érdemes a megtekintésre. Az első felét Cumberbatch Kódjátszmájához hasonlítanám a filmnek, a második rész már jóval zavarosabb, de még így is elég jó képet ad a bombázórepülősök bevetéseinek körülményeiről. És persze nem utolsósorban egy remek tiszteletadás azoknak a bátor katonáknak, akik végrehajtották a feladatot, illetve természetesen azoknak is, akik a küldetés közben elestek. Mert nem semmi dolgot hajtottak végre.
U.I.: Fun fact: egy árva ellenséget nem mutatnak az egész filmben, csak a lövegeiket látni az éjszakában, ahogyan a bombázók felé szállnak. Lám, így is lehet háborús filmet csinálni...