Ne kérdezzétek, hogy ezt a magyar címet milyen megfontolásból adták a filmnek, mert konkrétan semmiféle támadásról sincs szó benne. Illetve az elején menekülni kell, mert *majd* jönnek a németek, de azt azért mégiscsak túlzás lenne állítani, hogy ez egy fontos momentum a filmben, amiről érdemes lenne elnevezni. Az eredeti angol cím első pillantásra okozhat némi fejtörést, de segítek a megfejtésében: az "Alex" Alexandria városának rövidítése, az Ice Cold pedig arra a jéghideg sörre utal, amit a több napos Szahara-kaland után főhőseink jóízűen elfogyasztanak.
Talán nem spoiler ez, lévén a plakátok többségén is ez az ominózus jelenet szerepel - itt ugyanis nem azon van a hangsúly, hogy eljutnak-e Alexandriába, hanem azon, hogy mindezt hogyan teszik. De visszatérve még egy pillanatra erre az ominózus sörözésre: jól sejtitek, később még nagy karriert futott be különböző sörreklámokban, állítólag az alkotók szép summát akasztottak le a jogok eladásával. Ez majdnem olyan jó megoldás, mint amit a Jurassic Parkban csináltak a merchandising termékekkel...
A történet tehát annyi, hogy valahol a Szahara északi részén a német előrenyomulás miatt kiürítenek egy brit bázist. A százados és segédje két nővérrel indulnak útnak a biztonságosnak hitt helyre a sivatagon keresztül. Út közben felvesznek még egy búr katonát is. A sivatag és a németek azonban a vártnál cudarabbul bánnak főhőseinkkel, akik mást sem akarnak, mint kijutni a harapófogóból, és meginni egy jéghideg, fincsi sört egy alexandriai bárban pihenés gyanánt.
Ez a film a szó legklasszikusabb értelmében vett road movie. Leginkább a franciák pár évvel korábbi A félelem bére című filmjéhez tudnám hasonlítani, csak itt nem a robbanékony szállítmány, hanem a sivatagi, háborús környezet adja a sztorihoz a szükséges thriller elemeket. Itt is van forróság, elakadás, mocsaras vidék, és más nehéz terep, itt is megjelenik a kilátástalanság, és a kocsival is akadnak problémák. Egy nagyon fontos dologban viszont különbözik: szinte egyből belecsapnak a lecsóba.
A játékidő viszont hasonló hosszúságú, és ebből már ki is lehet következtetni, hogy a Sivatagi támadás utazós szála egy kicsivel gazdagabb sztorielemekben. Bár mindkettő filmben 4 fontosabb karakter van (az egyik nővér elég hamar kikerül a képletből), itt ezek egy autóban kénytelenek kocsikázni, ami lényegesen több lehetőséget biztosít párbeszédekre, karakterek közti interakciókra. Nem mellesleg sokkal hosszabb utazásról van szó (időben és térben is) jelen film esetében, ami megint csak több érdekes szituációt enged meg.
A Sivatagi támadás több, mint két órás, mégis sokkal hamarabb eltelt vele az idő, mint A félelem bérével - noha azt sem tartottam rossz filmnek. Egyszerűen könnyebben fogyasztható, ezért ha valakinek utóbbi nem tetszett, ezzel nyugodtan tehet azért még egy próbát. Nem mellesleg nagyon szépen fényképezett filmről van szó - én legalábbis teljesen beleszerettem a fekete-fehér sivatagba (úgyhogy nyálcsorgatva várom a Mad Max: A harag útja monokróm kiadását...)
Amit kifejezetten szerettem a filmben, hogy ha már A félelem bérét annyit citáltam: egy pillanatig sem érződött egy ócska copynak. Pedig benne volt a pakliban, mert a franciák anno nagyon jól kitaláltak a kocsi útjába gördülő akadályokat, de szerencsére a sivatagos, háborús terep teljesen más problémákkal tudott szolgálni - az aknamezőn gyökkettővel haladás hasonlóan izgalmas volt, mint a nitroglicerines szállítmány miatti 10 km/h-ás száguldozások A félelem bérében.
Amivel pedig feltették a koronát az egészre: nagyon szimpatikus az üzenete. Ez viszont már egy komolyabb spoiler lenne, hiába lesz lassan 60 éves a film, így megpróbálok homályosan utalni rá. A lényeg annyi, hogy nem számít, melyik oldalon harcolsz, ha jó ember vagy. Az összetartás, csapatmunka, a másik hibáinak elfogadása, és a törekvés arra, hogy egymás életét jobbá tegyük nagyon szépen jelent meg ebben a háborús filmben, úgyhogy ha másért nem is, ezért mindenképp érdemes megnézni.
U.I.: A szerelmi szál nagyon suta, de azzal a cenzorok bántak el, nem a film készítői...
