Aki egy veterán színészekből összeszalajtott össznépi háborúzgatásra vágyik, az csalódni fog. Ezek nem úgy voltak Expendable-k, mint ahogyan Stallone és társai. Vagyis hát úgy, csak 1945-ben ezt a szót még nem a retro-akciófilmes filmtrilógiával azonosítottuk. Ez bizony még egy tipikus, a II. világháború alatt (illetve hát közvetlenül utána) készült, ízig-vérig patrióta, amcsi háborús film, amiből ezen kívül egészen pontosan 19484 másik hasonló készült el röpke 3-4 év alatt.
Ami ezt - ha nem is különlegessé, de - figyelemre méltóvá teszi, az egyrészt a világ legtöbb rendezői Oscar-díját bezsebelő John Ford, és a világ legtöbb sz*r háborús filmjét leforgató John Wayne, vagyis a Herceg jelenléte. Igen, ez a két név (akárcsak a Ford-Fonda) összeforrt a 40-es, 50-es években, de sajnos csak részben minőségi, inkább mennyiségi okokból fakadóan. Persze ez az én személyes véleményem, de azt kell mondanom, hogy én még nem láttam egy igazán jó John Ford filmet sem.
Pedig már láttam 8-at is, és állítólag a legjobbak közül (az Érik a gyümölcsben van minden reményem). Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy pl.: az Aki lelőtte Liberty Valance-t nem tetszett, de... Ott van az a fránya "de", ami ennél a filmnél még vagy 10x annyiszor is ott van. Lefordítva emberi nyelvre: a Felhasználhatóak voltak egy ezer sebből vérző, bántóan egysíkúan patrióta darab, aminek (és ezt csak azért is kimondom újfent) teljesen fantáziátlan a rendezése. Hogy kapott ez a fószer 4 Oscart, máig nem értem.
A sztori, mint minden valamire való hazafias amerikai film, természetesen az aljas Pearl Harbor-i támadás hírével kezd: az addig nem sok vizet zavaró (hahaha, de vicces vagyok) PT Boatok (azaz "Patrol Torpedo Boat"-ok, engedtessék meg nekem, hogy a katonai szakértő olvasóközönségemet megkímélve egy agyvérzéstől hadd ne próbáljam én ezt most magyarra lefordítani) hirtelen úgy tűnik, mégis jó szolgálatot tehetnek a nagy csúnya japán hadihajók ellen. Méghozzá a Fülöp-szigetek térségében. Szóval ja, ezekről a hadmozdulatokról szólna a film.
Persze nem a 40-es években készült volna, ha nem erőszakoltak volna bele egy sehová ki nem futó szerelmi szálat... De hát mégiscsak John Wayne játssza a tökös szépfiút, és az amerikai hadseregben az ilyenek mellé akkoriban egy dögös nővérke dukált, akit az (akkor még nem) Oscar-díjas Donna Reed formált meg (ő a már ezen a blogon kitárgyalt Most és mindörökké című filmért kapta meg az elismerést, és még azt érdemes tudni róla, hogy egy fél világ gyűlölte meg, amiért egy időre átvette Ellie szerepét a Dallasban).
Mind John Ford, mind pedig a másik főszereplő, és Ford lábtörése után némi rendezői teendőt is magára vállaló Robert Montgomery a haditengerészetben szolgált a háború alatt, ezért számukra nyilván fontos ügy volt egy ilyen jellegű film tető alá hozása. Meg nyilván John Wayne-nek is fontos volt, hiszen ő is nagy hazafi volt, csak kár, hogy ő egy régi térdsérülése miatt be sem dugta az orrát a világháborúba... Állítólag a veteránok folyamatosan zrikálták is érte, amiből rengeteg konfliktus adódott.
Ja, legalább a forgatás alatt akadt ilyesmi, ha már a filmbe nem sokat sikerült beleerőltetni. Mert a "Listen sister, I don't dance" felkiáltás, és az utána 1 perccel már a zenére ropó John Wayne képe közti éles átmenet lehet, hogy valami ilyesminek volt szánva, de baromira nem működött. Mint ahogy az sem tudott érdekelni, hogy miután elsüllyesztenek egy japán hadihajót (nyilván százas nagyságrendű halottat generálva), azon kéne pityeregjek, hogy az ő csapatukban is meghalt valaki, akinek volt 1, azaz egy darab tulajdonsága, és 4-5 mondata korábbról.
Bezzeg a jó öreg Arizona csatahajón nagyon "swell" volt a konyhában főzőcskézni, kár, hogy már nem lehet. Úgyhogy gyorsan húzzunk is fel egy amerikai zászlót, és dicsérjük meg a balf*sz, de a hazát nagyon keményen szolgáló közkatonákat, hogy mindenki elégedetten sóhajthasson egyet, amiért ledobtunk két atombombát a japókra. Áh, ez a film borzalom... De hogy dicsérjek én is valamit: a vizuális trükkök teljesen rendben voltak - legalábbis láttam ezeknél már sokkal sz*rabbat, sokkal későbbi filmekben is.
