Az általam eddig látott westernek közül talán a legjobban a Tombstonehoz hasonlít, azért a filmért meg annyira nem voltam oda. Nem rosszak, de valahogy pont abban a stílusban készült mindkettő, ami nagyon távol áll az én ízlésemtől. Megfogalmazni is nehéz, de ahhoz, hogy komolyan vegyem, túlságosan bugyuta és egy kicsit mű is, ahhoz viszont, hogy jól szórakozzak rajta...nos... Túlságosan bugyuta és egy kicsit mű is. Pedig mindkét filmet szeretik a tengerentúlon és azt vettem észre, hogy itthon is.
Ami még egy kicsit érdekessé teszi ezt az összehasonlítást, az Lawrence Kasdan személye, aki mai filmünkön, a Silveradon túl a Tombstone nagy "vetélytársát" a Wyatt Earpöt is megírta és megrendezte - ami pedig pont hogy jelentősen eltér ettől a formulától, hiszen történelmileg egy nagyon hiteles, "száraz" western kerekedett a legendás seriff történetéből. Legalábbis mindenki ezt állítja, mert bevallom, én olyan régen láttam az utóbbit, hogy csak annyi maradt meg belőle, hogy meglehetősen unalmas...
A Silverado mentségére legyen szólva, hogy egyáltalán nem az. Épp ellenkezőleg: az események csak úgy pörögnek, a néző azt sem tudja, hogy hová figyeljen, annyi karakter mozog a vásznon, annyi kis "szubplot"-ot kapunk, hogy sokáig az sem világos, hová fog ez az egész kifutni... Valamit meg kell bosszulni, vagy valamit meg akarnak bosszulni főhőseinken, vagy csak az van, hogy a seriff nem igazán szereti az idegeneket a városában? Van itt minden, kérem szépen: ezekből a szálakból három másik western is kijönne lazán.
Egyik főhősünk Emmett, aki kinyírt valakit, mert az ki akart nyírni valakit, ezért most ki akarják nyírni, mivel hogy kiszabadult a börtönből és a szülővárosába tart. Útközben felveszi az öccsét, akit ki akarnak nyírni, mert kinyírt valakit... No meg itt van még Paden, akit ki akartak nyírni, de Emmett segített rajta. Ezért kinyírja azt, aki ki akarta nyírni és találkozik egy régi haverjával, akit majd ki fog nyírni. Harmadik szálként pedig megismerkedünk Mallel, akit kb. mindenki ki akar nyírni, mert néger, de ő csak haza akar menni a szüleihez - akiket persze kinyírtak, ezért Mal is ki fog nyírni majd mindenkit.
A hőseink céljai egyszerűek: eljutni A helyről B-be, lehetőleg élve és ott letelepedni, meg békésen élni, meg ilyesmi. De ezt természetesen a vadnyugaton nem olyan könnyű abszolválni (legalábbis a filmek tanúsága szerint), szóval rendre kisebb kalamajkákba keveredve jutunk el szépen a végső nagy lövöldözésig, ahol minden addig megjelenő haragost elintéznek. Emmett és Mal ellenségei ugyanazok? Akkor gyorsan hozzunk be még egy karaktert, hogy Mal külön szálat kapva kinyírhassa majd bosszúból a végén... Kb. ilyen szintűek a film megoldásai.
De persze ez nem akkora tragédia, mert végső soron azért valamennyire szórakoztató a végkifejlet, de jobban belegondolva abba, hogy mit is láttam ebben a 2 órában... Nem volt semmi maradandó, semmi stílusbravúr, semmi igazán izgalmas, vagy érdekes szál, csak klisés, egyszerűen felskiccelt és épp emiatt kiszámítható almissziók, amiket ráadásul olcsó fajta happy endekkel zárnak le. Ez délutáni sziesztához teljesen jó, de nem tudok úgy nyilatkozni róla, mint egy meghatározó darabról.
Scott Glenn akkoriban még felkapott színésznek számított - még főszerepet is bíztak rá, ma más inkább csak a kisebb mellékszerepek és a sorozat-cameók maradtak a számára. Neki annyira nem is áll jól sajnos a cowboylét, de a szerepben nem mond csődöt, csak... Csak partnere, az egy kategóriával feljebb játszó Kevin Kline sokkal jobb nála. Még a vadnyugati szerelés is jobban áll neki, pedig a Vadiúj vadnyugat óta szkeptikus voltam a Kline+western kombót illetően.
A Silverado még abban a korban készült, amikor Kevin Costnerre a zsáner egyik népszerű figuráját, a "kölyök" karakterét osztották... Hát igen, közel 30 év telt el, ő most már "mentorként" tevékenykedik (Az acélember, Jack Ryan: Árnyékügynök), de számomra meglepő módon (Csőre Gábor magyar hangját leszámítva) ez az ugrabugráló, nyughatatlan lázadó stílus is nagyon illett hozzá. Danny Glover pedig most is remek, bár a Django elszabadul óta máshogy nézek a lovagló négerekre...
Kicsit kusza, kicsit zsúfolt, de épp ezért tartalmas és néha látványos két órát kínál a Silverado, ami inkább amolyan akció-kalandfilm szerintem, semmint western. Elborzadni nem fogunk rajta, de inkább csak kikapcsolódni ajánlom. A zenéje viszont nagyon pofás, nem véletlenül jelölték Oscarra érte Bruce Broughtont... Kár, hogy végül nem kapta meg.
