York őrmester egy tényleg létező háborús hős volt, az egyik legnépszerűbb amerikai katona az I. világháború végeztével, akinek kegyeiért sorban álltak a cégek, akik reklám céljából szerették volna szép summákért felhasználni arcát/nevét termékeikhez, vagy épp a hollywoodi stúdiók, akik rögtön a páratlan életút megfilmesítésében kezdtek el gondolkozni. De York őrmesterről még egy fontos dolgot kell tudni: hívő, szerény és jámbor ember volt, aki bár büszke volt arra, amit elért (joggal), nem élt vissza vele.

A stúdiófejesek sokáig ostromolták Yorkot, aki végül három feltételt szabott a készítőknek. A főszerepet csak és kizárólag Gary Cooper játszhatta el, ami több okból is problémás volt. Egyrészt Cooper ezidőtájt már bő 10 évvel idősebb volt, másrészt a színészóriás egyébként sem érezte magáénak a szerepet. York figurája amolyan "túl szép, hogy igaz legyen" típusú emberke volt a könyvben, de végül maga York őrmester személyesen látogatta meg a sztárt, és beszélte rá, hogy mégiscsak vállalja már el... És végül el is vállalta, aminek egyébként egyetlen Oscar-díját köszönheti Cooper.

A másik feltétel a feleségére vonatkozott: bár az ő megformálójára konkrét kikötés nem volt, York számára kizárólag olyan színésznő jöhetett számításba, aki nem dohányzik, és botrányoktól mentes magánéletet élt. Mivel ilyen ugyebár Hollywoodban nem létezett (jó, ez most gonosz volt), végül az akkor még csak 16 éves Joan Lesliere esett a választás. A harmadik kérés pedig a hitelességre vonatkozott: York ugyanis szerette volna, ha minél valósághűbb film készül az életéről, és a végeredményt látva állítólag elégedett is volt.

A sztori szerint Alvin York, egy Tennessee állambéli kis eldugott helyen élő, iszákos, de keményen dolgozó férfi szerelembe esik, amiért bármire hajlandó: megjavul, és keményen dolgozik azért, hogy vehessen egy jól termő földet magának. A számításaiba azonban hiba csúszik, de amikor már éppen visszatérne a rossz útra egy villámcsapás következtében megtér. Hívő emberként pedig sokkal jobb arc lesz, viszont nem nagyon akar bevonulni az amcsi hadseregbe embert ölni a világháborúban... Végül aztán kénytelen lesz, és némi vívódás után rászánja magát a küzdelemre: a csatatéren pedig elképesztő tetteket hajt végre, természetesen Isten hathatós segítségének hála.

Clint Eastwood azt nyilatkozta, hogy ez volt az első film, amit az életében látott - ezt olvasva rögvest megvilágosodtam. Az Amerikai mesterlövésszel ugyanis Clint egy nagyon hasonló filmet készített: ugyanúgy egy túlságosan is kihipózott "életrajzi" film egy háborús hősről, egy meglehetősen háború-párti filmben. Állítólag a York őrmester megnézése után a moziból rengeteg amerikai fiatal egyenesen a sorozóirodákba ment, hogy jelentkezzen a háborúba, amibe úgy igazán az USA még bele sem csöppent, hiszen Pearl Harbour előtt járunk még...

Szóval egy elég erős patrióta üzenete van, ami egyébként egy picit csalóka is - elnézve a filmet. Mert a sztori valóban az, hogy York és 7 társa foglyul ejtettek 132 németet az egyik csata alkalmával, és York nem kis bátorságot összegyűjtve pucolta ki egymaga a géppuskafészkeket, míg társai a már elkapott foglyokat őrizték fedezékben... De! Ezt a filmen sikerült úgy bemutatni, hogy az összes német katona egy besz*ri senkiházi - hiába van mindenkinél fegyver, és vannak 20x-os túlerőben, amint York rájuk fogja a fegyvert, valamennyien megadják magukat.

Ezt meg azért ilyen formában senki nem tudja megetetni a kritikusabb nézővel (még egyszer mondom, nem a tényekkel van bajom, hanem azok prezentálásával). Mert szerintem pocsék a rendezése (leszámítva a csatajelenet elejét), még ahhoz képest is, hogy hát igen, 1941-ben készült, amikor még nem volt olyan fejlett a technika. De ez nem mentesíti fel Howard Hawks-ot attól, hogy elaltatja a nézőt. A felvezetés rendkívül hosszú, unalmas, és kiszámítható. Vannak ugyan jó pillanatai, de egy közel 140 perces filmről van szó - bármennyire is egyedi a főhős életútja, akadtak benne nem túl combos részek is, amik sajnos sok időt foglalnak el az első egy órában.

A korra jellemző túlzottan teátrális játék sok helyen megöli a filmet, de néha kifejezetten erős. Az ekkor már 3 Oscar-díjas Walter Brennan megint frenetikus a lelkipásztor szerepében (ez volt az utolsó Oscar-jelölése, és az egyetlen, amit nem váltott díjra), Gary Coopertől sem sajnálom a szobrot. Az Akadémia a keblére ölelte (11 jelölés, Cooper főszereplői díján kívül a vágást is elismerték), a közönség úgyszintén (elég durva bevétele volt a korhoz viszonyítva). A stúdió nagyon jól időzített, az amerikai kormány meg hálás lehetett, hogy ehhez hasonló filmekkel növelték a fiatalok harci kedvét. Én mindenesetre csalókának és unalmasnak találtam.