Nemrégiben állítottam össze egy top50-es listát a szerintem legjobb westernfilmekből. Ezt most nem csak a reklám miatt említem, hanem azért is, hogy bizonyítékul szolgáljak: komálom a műfajt (ha már képes voltam közel 80 filmet megnézni rövid időn belül a témában). Ezért is szomorú számomra, hogy mostanság ritkán kapunk jó filmeket a zsánerben. Meg úgy egyáltalán filmeket is ritkán kapunk. Úgyhogy kifejezetten örültem, hogy Tommy Lee Jones előkapart egy régóta megfilmesítésre váró westernsztorit, írt hozzá egy forgatókönyet, leforgatta, és Cannesban (!) debütált is vele.
A Cannes-i bemutató azért már biztosíthatja az egyszerű nézőt, hogy egy minőségi produktummal (oké, mindig vannak kivételek) van dolga - ha esetleg az impozáns szereplőgárda nem lett volna elég. És bár aggódhatnánk amiatt, hogy a The Homesman sztoriját már kb. 25 éve próbálják a vászonra álmodni (anno még Paul Newman szerette volna), de ezidáig nem sikerült megszülni a megfelelő forgatókönyvet, biztosíthatok mindenkit, hogy nem kell félni, mert nagyon jó filmmel van dolgunk.
Egy kisvárosban az egyik télen három asszony is megőrül: a helyi plébános szeretné őket eljuttatni Nebraskából Iowába, hogy ott megfelelő ellátásban részesüljenek. Igen ám, csakhogy a három hetes utat így a tél vége felé senkinek sem akaródzik elvállalnia a férfiak közül. Így végül a 31 éves, de még lánysorban lévő Mary Bee Cuddy vállalja a kellemetlen feladatot. Segítségül pedig egy ismeretlen férfit, George Briggset állítja szolgálatába, akitől ezt kéri viszonzásul, amiért megmentette az akasztástól...
Ha egy igazán szép filmet szeretnétek nézni, azon nyomban szerezzétek be a The Homesmant. Bevallom, nekem gyengém a szép kék égbolt/barnás alsó rész, de ezt még az is gyönyörűnek fogja találni, akinek más az ízlése. Hasonlóan például Kevin Costner westernjeihez, Jones is hagy időt bőven arra, hogy bemutassa az amerikai préri elképesztő szépségét. Sokat fognak még érni ezek a felvételek 100 év múlva... Kár, hogy mivel a történet megkívánja, vadon élő állatokat nem nagyon látni a filmben.
A sztori lassan csordogál, ezzel egyeseknek lehetnek is problémái, különösen a vége felé, ahol - be kell látni - nem sikerült olyan ügyesen elvarrni a szálakat, mint ahogyan azt a zseniális felütéstől várta volna az ember. Oké, a második fordulópont baromira váratlanul ért, de onnantól teljesen szétcsúszott a sztori. A film elején Jones még kísérletezget is egy kicsit, és flashbackek segítségével kavargat a kronológia sorrenden, de nem tart ki sokáig ezek mellett a trükkök mellett, pedig a lezáráshoz elkélt volna még egy kis kreativitás.
A film egyébként sem a történetre, inkább a vadnyugati életérzésre helyezi a hangsúlyt. Persze ezt nem poros kocsmákkal, és viszkető ujjú pisztolyhősökkel kell elképzelni. Jones hősei nem klasszikus westernhősök. Oké, George motivációja is kimerül az elején annyiban, hogy egyrészt kényszerítik rá, másrészt pénzt kap a munka végeztével, de a sztori vége felé a várva várt jellemfejlődés ugyan megjelenik, végtére is csak rá kell jönnie főszereplőnknek, hogy a vadnyugaton élni bizony nagy szívás.
Jones is baromi jó, de az igazi nagyágyúja a filmnek Hilary Swank, akire mintha csak ráöntötték volna Mary Bee Cuddy, a keletről nyugatra költöző vénkisasszony szerepét. Egy percig sem lehet kérdés a néző számára, miért nem került eladósorba (és nem csupán Hilary Swank baltával faragott arca miatt), ugyanakkor nem a szerencsétlensége miatt sajnáljuk meg, és szimpatizálunk vele, hanem az ottani viszonyok között meglehetősen furcsa gerincessége és eltökéltsége okán kezdjük el tisztelni, és végső soron szurkolni azért, hogy sikerüljön neki összekapnia az életét.
Epizódszereplőként feltűnik Meryl Streep is (Jonesszal nemrég csináltak már közös vígjátékot is), és még sok más ismert arc (John Lithgow, Tim Blake Nelson, William Fichtner), valamint A félszemű című filmből is kölcsönvették Hailee Stenfieldet, hogy játsszon el egy parányi, de fontos szerepet. Bár van benne egy kevés lövöldözés, semmiképpen nem a spagettiwesterneken szocializálódott nézőknek ajánlom, hanem inkább azoknak, akiknek bejött pl.: a Farkasokkal táncoló komótos tempója.
