Az, hogy miért pont ezek a filmek szerepelnek ezen a listán (én is érzem), magyarázatra szorul. A blog olvasói észrevehették már, hogy én nem pontozom a filmeket, és ennek (mint ahogyan azt már többször kifejtettem), az az oka, hogy nem tartom szerencsésnek egy számot hozzájuk rendelve, beskatulyázni a filmeket. Ki nem szarja le, hogy szerinted egy film 8-as, vagy 8,5-es? Hát én biztosan nem, úgyhogy nem is szeretnék ezen soha az égadta egy világon vitatkozni senkivel. Mert parttalan és felesleges.
Az egyedüli ok, amiért én is ilyesmire vetemedek (persze csak kvázi privátban, azaz nem verem nagy dobra a pontszámokat), az az, hogy így év végén segítsen nekem összeállítani, miket is tartottam akkor és ott, rögtön a megnézésük után jó filmélményeknek. Nem mellesleg mik voltak azok a filmek, amik MEGFOGTAK engem valamilyen módon. Ezért aztán elég gyakran előfordul velem, hogy egy mindenki által nagyra tartott film nem kerül olyan közel hozzám, hiába látom az erényeit, míg a kicsit gyengébb, de számomra közvetlenebb alkotások belopják magukat a szívembe.
Tudom, tudom. Tudom mik azok az alkotások, amiknek szerepelnie kellene itt, ha komoly filmes blogként szeretnék tetszelegni. De csak azért, mert "jajj, mit szólnak majd mások" nem fogom megváltoztatni ezt a listát. Így legalább nem lesz olyan unalmas, mint a többi :)
U.I.: A listán szerepel egy-két 2013-as film is, de ezek maximum valamiféle fesztivál miatt kaptak ilyen korai megjelenési dátumot, valójában a nagyközönség számára 2014-ben váltak elérhetővé, ezért ennyi csalást megengedtem magamnak.
20. Förtelmes főnökök 2. / Horrible Bosses 2 (2014) - KRITIKÁM
Magam is meglepődtem, hogy milyen filmeket szorított ki végül ez az egyszerű kis vígjátékfolytatás, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam rajta jobban, mint a legyőzötteken... Így végül nagy meglepetésre nálam befért a 20 legjobb idei film közé, mert tényleg élveztem szinte minden percét, és kellemes csalódásként maradt meg az emlékezetemben, azok pedig mindig jobban járnak végül, mint az enyhe csalódások...
19. Mr. Peabody és Sherman kalandjai / Mr. Peabody & Sherman (2014) - KRITIKÁM
A mese, amit vagy nem mertél megnézni, mert "némmá, hogy néz ki!', vagy már el is felejtetted, mert felületesen szemlélve olyan kis semmiség volt. Azonban szerintem ez egy nagyon okosan összerakott, igaz valóban inkább a kisebbeknek szóló filmecske, amin viszont a nagyon is remekül szórakozhatnak, és viszonylag magas poénrátájának, valamint a ravasz módon tanító forgatókönyvének köszönhetően számomra maradandó moziélménye maradt a 2014-es évnek. Szintén amolyan hatalmas pozitív csalódás volt még az év elején.
18. Az útvesztő / The Maze Runner (2014) - KRITIKÁM
És harmadszorra is jöjjön egy pozitív csalódás! A YA regények filmváltozatai finoman szólva is... nagyon ritkán sikerülnek jól, és nem csak amiatt, mert a gonosz hollywoodi filmesek összecsapják (pl.: tavaly a Végjátékot), hanem azért is, mert néha (hiába bestseller), az alapanyag is egy nagy, bűzölgő kupac sz*r csupán. Az útvesztőnek azonban sikerült végrehajtania a bravúrt, és a jövőre kifutó Az éhezők viadala méltó utódjává válnia. Látványos, és szórakoztató, és végre nem a főhősnő szüntelen picsogását kellett hallgatnom 1,5 órán keresztül.
17. The Babadook (2014)
Habár végül egy ici-picit csalódtam benne, mert akkora hype volt körülötte, azért azzal nem vitatkoznék, hogy ez valóban egy érdemes darab az ausztráloktól. Az ismertetőm megjelenése sajnos átcsúszik már a jövő évre, mert a finishben tudtam csak bepótolni, de szívből tudom ajánlani azoknak, akiknek már elege van az unalomig ismert horrorsztorikból. A kísértetfilmekhez áll talán a legközelebb, de annál okosabb darab, semminthogy megrekedjen az olcsó jump scare effektek szintjén.
16. Sötét völgy / Das finstere Tal (2014) - KRITIKÁM
Újfent egy ici-pici csalódás, de még így is azt mondom, hogy szikárságának, és egzotikusságának köszönhetően mindenképpen bérelt helye van ennek az osztrák westernnek ezen a listán. Persze ebben azért annak is szerepe van, hogy nagyon szeretem a műfajt, és idén, bár kaptunk jó néhányat belőle (Európából is), ez sikerült szerintem a legjobban. Viszont ezt nem ajánlhatom mindenkinek, csak azoknak, akik komálják a műfajt, mert nem túl kellemes darab. Viszont szerepel benne Tobias Moretti a Rex felügyelőből! :)
15. Ron Burgundy: A legenda folytatódik / Anchorman 2: The Legend Continues (2013) - KRITIKÁM
Bár magát a "sequel"-t, mint jelenséget sokan elítélik, azért néha születik egy-két olyan film, amire valóban érdemes újra befizetni. Erről az idei filmes termésből szemezgetve feltűnően sokszor megbizonyosodhatunk, és bár sokan még így is azon a véleményen vannak, hogy "de hát azért az első rész ezerszer jobb", én nem félek kimondani, ha valaminek jobban tetszik a folytatása, mint ahogyan az a Ron Burgundy legendájával is megesett. A még-még-még jegyében idiótábbak a szereplők, idiótábbak a poénok, idiótább a történet, de valahogy mindez mégis hibátlanul működik.
A Tracks azért került fel a listára, mert egy hihetetlen igaz történet ügyesen vászonra álmodott feldolgozása, ami azon felül, hogy bármennyire is eseménytelennek tűnik első ránézésre, leköti a nézőjét, még elképesztően csodás tájképekkel is megbolondítja a képletet, és elhiteti a nézővel az ausztrál sivatagról, hogy az a világ egyik legcsodálatosabb helye. Nem mellesleg a főszereplőpáros is nagyszerű alakítással örvendeztet meg minket, szóval, bár lassan csordogáló filmről van szó, érdemes adni neki egy esélyt.
13. Eszeveszett mesék / Relatos salvajes (2014) - KRITIKÁM
Soha nem gondoltam volna, hogy egy szkeccsfilm valaha is bekerül bármiféle toplistámra (ha csak nem a legrosszabb filmekről készítek épp összeállítást), de az argentinok megcsinálták a lehetetlent, és megszerettették velem ezt a 6 történetet bemutató, eszméletlenül vicces, és kegyetlen alkotást, ami szinte végig kiegyensúlyozottan hozza az elején belőtt szintet.
12. What We Do in the Shadows (2014) - KRITIKÁM
Mindig is nagyon szerettem az új-zélandi vámpírmockumentarykat, úgyhogy külön öröm volt a számomra, hogy idén egy ilyen nagyszerű filmmel ajándékoztak meg minket a szigetországból... Oké, szóval az ember nem gondolná, hogy milyen kövek alá kell néha benéznie, hogy kincsre leljen! Az év legviccesebb filmje díjra elég sokan pályáznak, és ha végül ezt a kitüntető címet nem is tudom odaadni neki, azt nem lehet elvitatni tőle, hogy egy rendkívül ötletes, és szórakoztató darab.
11. Mandarinok / Mandariinid (2013) - KRITIKÁM
Na és akkor a lista végén váltsunk át véresen komolyba. Hölgyeim, és Uraim, íme egy grúz-litván film a mandarinokról... Tudjátok, azokról a narancssárga citrusfélékről, amiket így az ünnepek tájékán mindenki kétpofára zabál. Az Oscaron a legjobb 9 idegen nyelvű film közé válogatott alkotásban két súlyosan sebesült férfit fogad be magához főhősünk az abház háború idején: az egyikük grúz, a másikuk pedig csecsen... Nos, és ebből aztán jó néhány konfliktus adódik. Moziban néztem, nagyon megfogott, de igazából nem tudom megmondani, hogy miért. Az viszont vitathatatlan, hogy egy remek film, függetlenül attól, hogy kinek mennyire tetszik, úgyhogy tegyetek vele egy próbát bátran!
Holnap jön a folytatás... Remélem izgatottan várjátok :)
