Van egy átok a Magyarországon készített hollywoodi filmeken. Nagyjából úgy néz ki, hogy ha kishazánkban forog egy ilyen film, az szinte biztos, hogy fostalicska lesz, de legalábbis haloványabb, mint azt reméltük. Eragon, Die Hard 5, Én, a kém, Kémjátszma - hogy csak párat említsek a sokkal jobbnak szánt darabok közül. Az átok annyira hatásos, hogy a minden baljós előjel ellenére (elhúzódó produkció, pénzügyi gondok, újraforgatások) egész jól sikerült Z világháborút is minden kétséget kizáróan az mentette meg, hogy kivágták a francba a Budapesten forgatott részeket.

Ennek tudatában A kém című filmet is előre eltemettem. Ráadásul a marketingesek is egy nagyon cseles taktikát alkalmaznak: az előzetesekbe belepakolták a legkínosabb, legerőltetettebb jeleneteket, hogy még véletlenül se jöjjön meg az ember kedve hozzá... Ravasz nagyon, de félek, hogy a trükk nem válik be. Pedig nagyon, de nagyon szomorú lennék, ha ez a film elhasalna a pénztáraknál, mert egy elképesztően ütős vígjáték! Nem hazudok, a végén már könnyeztem is a röhögéstől.

Susan Cooper a CIA-nál dolgozik ügynökként. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy monitor előtt ülve szemként, és fülként a bázisról irányítja a sztárkém, Bradley Fine minden mozdulatát. De az aktuális rosszfiú - aki ezúttal rosszleány, hiszen Rose Byrne formálja meg - az összes terepügynök adatát megszerzi, ezért a CIA drasztikus lépésre szánja el magát, hogy megmentse a világot egy nemsokára fekete piacra kerülő atombombától: bevetésre küldik túlsúlyos főhősnőnket.

Paul Feig harmadjára dolgozik együtt Melissa McCarthy-val, és kapcsolatuk egyre gyümölcsözőbbnek bizonyul: a Koszorúslányok (ami szerintem nem volt túl erős) mellékszereplőjeként Oscar-díjra is jelölt Melissa tavalyelőtt Sandra Bullock oldalán taplóskodott elképesztően viccesen a Női szervekben, idén pedig itt A kém, ami simán rátesz mindenre még egy lapáttal. Rose Byrne is visszatérő szereplő, de akadnak új arcok is: Jude Law, és a mindig kemény Jason Statham, aki még sohasem volt ennyire vicces.

Valószínűleg, ha másért nem is, azért hálát adhatunk a Skyfallnak, és az ő elképesztő pénzügyi sikerének, hogy a producerek elkezdtek érdeklődni a kémes sztorik iránt, elsősorban természetesen a vígjáték/paródia vonalon, és idén A kém mellé a Kingsman is felsorakozott már az R-besorolású kötelező kém-komédiák közé. Idén meg jön még ugyebár a Spectre is, úgyhogy titkosügynökökből egészen biztosan nem szenvedünk majd hiányt. És a kém szolgáltatja a legviccesebbeket.

Miért szerettem annyira ezt a filmet? Mert a készítői bolondok. Egyfolytában van valami geg, néha teljesen random módon, de mégis működik. A szövegek viccesek, és rohadt jók a karakterek. Melissa McCarthy-t sokan nem csípik, amit meg is lehet érteni, hiszen eléggé karakteres színésznő, és a prosztó poénok sem mindenkinél válnak be. Ebben a filmben sem nagyon tér el az általa már csúcsra járatott komika-stílustól, viszont talán még sosem volt ilyen jó, ilyen szerethető, és mellette még ilyen vagány és vicces is.

Jason Statham folyton nagyot mondó és hencegő kém-figurája pedig egyszerűen telitalálat. Megállás nélkül ontja magából az ökörségeket, és rohadt jól is áll neki. Ezeken felül A kém akciófilmként sem utolsó. Jól sikerült üldözős jelenetek, izgalmas közelharcok... és egy meglepően összetett történet, ami még egy klasszikus kémfilmnek is simán elmenne. Egy vígjátékhoz képest ezért is ilyen hosszú (120 perces) a film: van mögötte tartalom is. És rohadt jó Budapestet és a Balatont látni egy nagyobb szabású hollywoodi filmben Budapestként és Balatonként (meg előbbit egy kicsit Párizsként és Rómaként is, de ez most részletkérdés).

Mi az, amivel gondok vannak? Hát, van benne legalább egy előzetesre való félresikerült poén (meg még egy kicsit több is), de bőven jó még az arány. Az viszont már kevésbé volt szimpatikus, hogy az összes karakter ugyanolyan stílusban beszélt: káromkodtak megállás nélkül, és cinikus megjegyzéseket tettek vicces hasonlatokon keresztül. Mint karakterjellemzők, ezek abszolút működnek, de ha a CIA feje, a főhősnő, az egyik főhős, az egyik rosszfiú, na meg persze a rosszleány is ugyanezt nyomja, az már egy kicsit sok.

De egy szó, mint száz: ezt a filmet látnod kell, ha jókat (és sokat) akarsz röhögni. Vígjátékoknál persze necces ajánlani bármit is, mert a humorérzéke mindenkinek más, de úgy érzem, hogy a szabad(abb) szájú filmek kedvelőinek nagyon begyere lesz... A bemutatóra még három hetet kell várni, úgyhogy javaslom, véssétek fel a naptárba, nehogy véletlenül lemaradjatok róla!

U.I.: Érdemes végigülni a stáblistát, mert tele van magyar nevekkel, és a legvégén még egy blooper jelenet (bakiparádénak azért nem neveznlém, mert kb. 10 mp) is helyet kapott egy aprócska poénnal.