Na, szóval az van, hogy azok a kibaszott angolok csináltak egy kibaszott filmet a kibaszott börtönéletről. És az volt a kibaszott szándékuk vele, hogy megdöntsék A Wall Street kibaszott farkasa rekordját a "fuck/fucking" szavak kibaszott mormolásával. És baszódjak meg, ebben a kibaszott másfél órában lehet, hogy sikerült leverniük Martin Scorsese kibaszottul 3 órás filmjét. No nem mintha ez olyan kibaszott nagy dicsőség lenne, de azért ez már kibaszottul valami, nem?
Egyébként olyan aranyos volt az önjelölt feliratfordító: egyszerűen kihagyta a szövegből ezeknek a töltelékszavaknak a 95%-át - egyébként is csak összezavarta volna a jónépet, ha megállás nélkül csúnya szavakat kell olvasniuk. Aki kihegyezi a fülét, az úgyis hallani fogja a folyamatosan áradó, nem túl változatos káromkodást... No, például ezért szebb a magyar nyelv az angolnál - nálunk egészen biztosan cifrább szószerkezetekkel örvendeztetnénk meg a nagyérdeműt, de Angliában csak a fuckin'-ra futja...
A Starred up egy angol kifejezés azokra az elítéltekre, akik a kiskorúak nevelőintézetéből idő előtt (21 éves kor alatt) bekerülnek a felnőtt börtönbe. Főhősünk, Eric Love már 19 évesen kiharcolta magának a szintlépést, úgyhogy életében kb. először apuci mellett lehet, hiszen ő is ugyanabban az intézményben tölti életfogytiglani büntetését... Főhősünk az új helyén sem tököl sokat, rögtön lever bárkit, aki akár csak egy csúnya pillantást mer rá tenni. A dühkitöréseit egy csoportban próbálná meg kezelni, szóval javulna a pára, de mint tudjuk, nem megy az könnyen faluhelyen...
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az ízes angol akcentus, a mély, morgós hang, a folyamatos dühkitörések és a börtönkörnyezet együttese a Bronson című filmet juttatja eszembe Tom Hardyval a főszerepben. Eric is hasonló figura, mint Nagy-Britannia leghíresebb börtönlakója, csak ő még nagyon a pályája elején van... Ahogy Jack O'Connell is, akiből 1-2 éven belül Hardyhoz hasonlóan nagy sztár válik, ehhez ezt az alakítását, és a mostani szerepeit látva kétség sem férhet.
Pontos és halálos. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni színészi játékát és karakterét. Valószínűleg nem egyszerű hitelesen megírni és eljátszani az ilyen durva viselkedési gondokkal küzdő embereket, de most hibátlanul összejött: O'Connell nem csak keménykedik, hanem kemény is, Eric félmondatokban elejtett háttértörténete segíti a nézőt a megértésben (mert azonosulni jóformán képtelenség vele), és van nem egy olyan jelenet, amiben csorgathatjuk a nyálunkat a jóféle verekedésekre, kakaskodásokra.
Ben Mendelsohn, Eric apjaként ugyanakkor kicsit kilóg ebből a közegből. Nem színészi kvalitásait tekintve, hiszen Daggett töketlen, vagy az Ölni kíméletesen balf*sz karakterének megformálása után én simán elhittem ezt a mostani figurát is neki, csak alkatilag sajnos egyáltalán nem passzol hozzá, és ezt nem sikerül jól palástolnia a készítőknek: Mendelsohn végig hosszú újjú, laza melegítőfelsőben feszít, de még így is nehezünkre esik elhinni, hogy ő a Jani a szemétdombon, hogy mekkora súlyokat nyom, vagy hogy például fizikailag van olyan kemény, mint a fia (J. O'Connellhez képest papírvékony az ürge).
Ezt a félrecastingolást leszámítva viszont tökéletes a színészgárda. Mindenki jól játszik, mindenki hiteles, és egy börtöndrámánál a hitelességnél nincs is fontosabb. Ebben a szubzsánerben ugyan nehéz már újat mondani, nem is nagyon sikerül most sem, de mégsem érezni a Starred Upot elcsépeltnek, esetleg csak néhol kicsit unalmasnak. Pedig történnek benne rendesen az események, a készítőket nem lehet azzal vádolni, hogy papírvékony sztorival vágtak volna neki a forgatásnak, egyszerűen csak (talán az unalmas belső tereknek "hála") kicsit lassabban csordogálnak a dolgok az ideálisnál.
Stílusában talán a legközelebb az "R" című dán film áll hozzá, és ilyesformán még kicsit A prófétával is rokon, de ez a film 110%-ban angol. Szóval a képletet bolondítsátok még meg egy kicsit a Bronson című film hasonlóan agresszív antihősével, egy negyed kávéskanálnyi Apám nevébennel, és máris kész a Starred Up. Mivel az imént csupa jó minőségű börtöndrámával dobálóztam, kitalálhatjátok: ez a film is a legjobbak szűk elitjébe tartozik realizmusával, szikárságával, hitelességével. Érdemes megtekinteni.
