Ha pusztán a filmekből szeretnénk megszerezni történelmi háttértudásunkat (ne tegyük!), akkor azt hihetnénk, hogy Ausztrália az I. világháborúban nyújtott segítsége után (Gallipoli, Az ausztrál könnyűlovasság) hátradőlt, és köszönte szépen, jól elvolt a továbbiakban. A németek messze voltak, a japánok sem voltak olyan közel, a déli féltekén béke és nyugalom honolt. Ám a Csendes-óceán feletti uralom megszerzéséért - képzeljétek el! - a japánok nem voltak restek megindulni dél felé sem.

Az, hogy végül nem jutottak oda, javarészt annak köszönhető, hogy az ausztrálok útjukat állták Pápua Új-Guineában. Tették ezt azért, mert ha ott is átjutottak volna, már ők következtek volna. A feltartóztatás terepéül tehát a dzsungelt választották, ami szerintem kiváló (és nem túl gyakori) terep egy II. világháborús film elkészítéséhez. Szóval az olyan produkciók után, mint a Tüzek a síkságon, vagy Az őrület határán, következzék egy sokkal kisebb kaliberű, és sajnos joggal elfeledett ausztrál film!

A sztori a 39. zászlóalj embereit követi nyomon, akiknek az a feladatuk, hogy A-ból B-be eljussanak egy olyan vidéken, ahol egyrészt alig van élelem, vagy ivóvíz (viszont van vérhas, juhé!), másrészt viszont tele van japán katonákkal. És ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az egyre fogyó csapat egyre kétségbeesettebben próbál célba érni, miközben sz*rni sem mernek elmenni puska nélkül. De természetesen végül néhányuknak sikerült, így ők is azok közt a hősök közt lehettek, akiknek sikerült megállítani a japán előrenyomulást, kihúzva az ausztrál vidéket a sz*rból, még mielőtt egyáltalán belekerült volna.

Ez is egy a tipikusan nagyon jól kezdő, majd végtelenül ellaposodó darabok közül: a vágás nélküli nyitány maga a tökély, mégha csak egy rémálom is az egész, rendkívül hatásosan használják a talpától a feje búbjáig sáros főhőst, ahogy keresi sebesült öccsét. De itt sajnos rögtön elhasználják az összes puskaport a "zsenialitás" tégelyükből, és a továbbiakban csak néhány szerencsétlen, egyre fáradtabb és éhesebb színésszel forgatnak egy Bear Grylls epizódot a dzsungel mélyén.

Félek, az emberek többségének nem mond semmit ez a hasonlatom, de a franciák La 317éme section című filmjét juttatta eszembe, ami ugyan pár évvel később, Vietnamban játszódik, de kb. pontosan ugyanaz történik abban is, mint itt. Emberek mászkálnak, haldokolnak a dzsungelben, miközben egy arc nélküli ellenség üldözi őket. Az ázsiai ellenséget már az 50-es években is így ábrázolták: ordibáló kis sunyi g*ciknek, akik valamiért jól látnak a sötétben, jól bírják a dzsungelben, és sosem lehet őket észrevenni, csak amikor már késő...

Egy párhuzamosan futó cselekményszál szerintem kifejezetten izgalmas lett volna: egyrészt az ellenség így kapott volna arcot, másrészt pedig nem aludnánk el mi sem a főhőseinket bámulva. Mert Jack Finsterer bár nagyon hasonlít a fiatal Mel Gibsonra (és van benne egy kis Bellus István is), a színészi eszköztára messze nem olyan gazdag, mint az öreg Mad Maxé. A többiek pedig nála is gyengébbek - 2 főbb karakterről például nagyjából 1 órányi játékidő után sikerült végre eldöntenem, hogy most éppen melyiket látom a vásznon.

A legrosszabb részhez még csak most érkeztünk el: ha van pocsékul fényelt film, akkor ez az. A dzsungelt sikerült teljesen kékre varázsolni (kivétel akkor, amikor a túl sok napfény miatt már nagyon gáz lett volna), amitől mindig az az érzésünk, mintha hideg éjszaka lenne, miközben majd' megsülnek és nappal van. De az igazi mélypont az egyik sebesült alulexponált arca köré jól láthatóan odaraktak egy maszkolást, és kicsit sem feltűnő módon felhúzták a fényerőt. Kifejezetten undorítóan néz ki - ilyet még filmen nem láttam, és nagyon jól elvoltam így.

A Kokoda szinte minden téren csalódás. A története egyszerű, de nem nagyszerű: nincs semmi, ami kompenzálná ezt. Nincsenek jól megírt karakterek, nem túl erős a színészi játék, ráadásul az izgalmasabbnak ígérkező figuráktól nagyon hamar megszabadulnak, és nincsenek szép képek sem. Ha voltak, az utómunkában azokat is sikeresen elrontották. Egzotikussága (nem sok háborús film játszódik Pápua Új-Guineában, illetve nem sok ausztrál film van a II. világháborúról) miatt merem egyedül ajánlani azoknak, akik valami ilyesmire vágynának.