Mint ahogy a címe is mutatja, ez már a második cikk a témában, az elsőt, amiben 4 zsáner-toplistát állítottam fel, ITT olvashatjátok.

Mókás dolog volt az idei év számomra, hiszen korábban ilyen alaposan még sohasem tanulmányoztam az éves filmtermést. Most szerencsére lehetőségem volt egy rakás filmet (olyat is, ami nem különösebben érdekelt) még a premier előtt megnézni a moziban, aminek hála nagyon kevés olyan darab van, amiről végül lemaradtam. Így szükségszerűen voltak olyanok, amiktől semmit sem vártam, mégis hatalmas pozitív csalódásként éltem meg, vagy valami nagyot vártam, de még a töredékét sem kaptam annak, amit ígért... No meg minden eddiginél pontosabb képet kaptam a "Hollywood ötlettelensége"-ként emlegetett millió-egy folytatásról, így azok közt is láttam jobban és rosszabbul sikerülteket is.

Elvárás-toplisták

Ennél jobb összefoglaló szó sajnos nem jutott eszembe azokról a listákról, amik most következnek. Az előzetes elvárások, a produkció körül kialakult hype, vagy egy folytatás esetében szimplán a korábbi részek színvonala alapján (vagy épp mindezek hiányának köszönhetően) sokakban kialakul egy kép arról, hogy mit is fog látni a moziban, ha beül az adott filmre. Néha csalódunk: van, amikor pozitívan és van, amikor negatívan. Ezeket szedtem egy csokorba ebben az írásomban.

Az 5 legnagyobb meglepetés

(ide olyan filmek kerültek, amiktől előzetesen nem vártam sokat, vagy egyenesen rosszra számítottam, de ehhez képest kellemesen csalódtam)

5. Dal Marionnak / Unfinished Song (2012) (kritikám)

Miért? Mert egy huszadrangú nyugger-drámára számítottam, ehhez képest sírtam és nevettem - nagyon megfogott, mindenkinek szívből tudom ajánlani. Az előző cikkemben már szerepelt, mint az idei év (szerintem) legjobb romantikus filmje. Azt hiszem, ennél jobb ajánló nem kell neki...

4. A nyár királyai / The Kings of Summer (2013) (kritikám)

Miért? Mert megmondom őszintén, az előzetese egyáltalán nem kerített a hatalmába, viszont ahhoz képest rengeteget nevettem rajta és az utóbbi évek egyik legjobb amerikai független coming of age filmjét kaptam (nem mintha sok hasonlót láttam volna korábban, de akkor is). Biaggio karaktere pedig egyike az idei legjobbaknak.

3. A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék / A.C.A.B. - All Cops are Bastards (2012) (kritikám)

Miért? Mert életem első sajtóvetítésén, amin kb. 10-en ültünk a teremben egy elképesztően ütős filmhez volt szerencsém egyenesen Olaszországból. Leginkább a brazil Elit halálosztókhoz (kritikám) lehet hasonlítani a stílusát. Sokkal jobban szórakoztam ezen, mint a szintén olasz A nagy szépségen (kritikám).

2. Z világháború / World War Z (2013) (kritikám)

Miért? Mert a produkciós pokol egyik bugyrában kifőzött zombis akciófilm az előzetes jelek alapján minimum katasztrofálisan sz*r kellett volna, hogy legyen, ehhez képest egy teljesen vállalható járványos filmet kaptunk, aminek nagyon jót tett az újraforgatás, még akkor is, ha így a Budapesten forgatott részek a kukában végezték.

1. Senki többet / The Best Offer (2013) (kritikám)

Miért? Mert a sajtóvetítés előtt megnéztem az előzetesét és két órányi tömény unalomra számítottam. Ehhez képest végig lekötött, a színészi alakítások páratlanok (Geoffrey Rush egy szebb világban Oscar-esélyes lenne idén). És megint csak azt kell mondjam (mivel ez is olasz film, bár angol nyelvű), hogy sokkal inkább ez, mint A nagy szépség...

Az 5 legnagyobb csalódás

(ide olyan filmek kerültek, amiktől előzetesen sokat vártam, vagy egyenesen mesterműre számítottam, de ehhez képest hatalmasat csalódtam. Nem egyenlő a legrosszabb filmek listájával!)

5. A jogász / The Consuelor (2013) (kritikám)

Miért? Mert ettől az írótól, ettől a rendezőtől és ettől a színészgárdától nem egy olyan filmet várna az ember, amit egy teljesen ismeretlen bandától minden egyes kritikus minimum ótvar sz*rnak titulálna. Így persze "oh, de egyedi", meg "hú, milyen zseniális" jelzőkkel illették (főleg itthon) ezt az... izét...

4. Gengszterosztag / Gangster Squad (2013) (kritikám)

Miért? Mert ettől a rendezőtől és ettől a színészgárdától, no meg persze ettől a korszakról/sztoritól az ember nem egy videoklipszerű paródiába forduló gengsztergiccset várna. Ez édeskevés a Zombieland alkotójától és még a női bugyikat instant benedvesítő Ryan Gosling sem képes megmenteni a helyzetet. Üres karakterek mindenütt.

3. A bűn éjszakája / The Purge (2013) (kritikám)

Miért? Mert a "high concept" filmek közül ez volt a legígéretesebb az idei mezőnyben, de a zseniálisan kitalált körítést csak arra használják, hogy valami épkézláb magyarázatot kreáljanak arra, miért maradnak főhőseink a házukban és miért nem jön a rendőrség. A kis költségvetésből csak ennyire futotta? Kivételesen örülök annak, hogy készül hozzá folytatás, mert talán a megemelt büdzsé hatására kimerészkednek ennek a zseniálisan megteremtett jövőképnek az utcájára is.

2. Spring Breakers - Csajok szabadon / Spring Breakers (2012) (még nem jelent meg a kritikám)

Miért? Mert valami vagány filmet vártam a fiatalkorúak bűnözéséről, ehhez képest azt kellett bámulnom a világ egyik leghosszabb másfél óráján keresztül, ahogy Harmony Korine maszturbál a rendezői székben. Idegesítő, hipnotikusnak szánt pofázás, rettenet gagyi, elcsépelt neonszínhasználat és hígtrágya végeredmény. Megosztó film, bár nehezen tudom felfogni, hogy van olyan ember, akinek ez tetszik.

1. Drágább, mint az életed / A Good Day to Die Hard (2013) (kritikám)

Miért? Mert franchiset így még nem gyaláztak meg, mint ahogy a Max Paynet is elsz*ró John Moore tette a Die Harddal. A PG-13-as besorolást belövő negyedik rész (kritikám) még ártalmatlan kis mellényúlásnak számít ahhoz képest, amit ezek a retardáltak itt Budapesten műveltek ezzel a filmmel. Először gondolkoztam el életemben azon, hogy kisétálok a moziteremből, de végül győzött a mazochizmusom.

Az 5 legrosszabb folytatás

(itt volt miből választani, végül a GI Joe: Megtorlás (kritikám) maradt ki az ötösből, mert tulajdonképpen nem túl jó film, de az első színvonalát hozza)

5. Farkas / The Wolverine (2013) (kritikám)

Miért? Mert bár az első spin-offnál, az X-men kezdetek: Farkasnál jobban sikerült, Logan még mindig nem az igazi szólóban. Mindez annak fényében sajnálatos, hogy közben a sokkal több mutánst mozgató filmek elképesztően jól sikerülnek (a harmadik rész kivételével) és a soron következő Az eljövendő múlt napjai is nyálcsorgatásra ad okot. Ellenben a Farkas az izgalmasnak tűnő japán háttérszállal nem képes mit kezdeni...

4. 40 és annyi / This is 40 (2012) (kritikám)

Miért? Mert unalmas, indokolatlanul hosszú, nem vicces és elcsépelt. Szintén egy spin-offal van dolgunk, ami ugyancsak elmarad az "eredeti" színvonalától. Szerintem nem volt túlzás egy olyan neves rendezőtől, mint Judd Apatow egy jó filmet várni, különösen a Felkoppintva fényében. Inkább nézném Paul Rudd segglyukát két órán keresztül, mint még egyszer ezt a "vígjátékot".

3. Másnaposok 3 / The Hangover Part III. (2013) (kritika)

Miért? Mert bár a második résznél jobban sikerült, ez már rég nem az, amiért anno a Farkasfalka első kalandjába beleszerelmesedtünk. Nem olyan vészes, mint amennyire mondják, de másnaposság nélkül a Másnaposok széria olyan, mint a Star Wars csillagok, meg háború nélkül. Vagy valami ilyesmi...

2. Drágább, mint az életed / A Good Day to Die Hard (2013) (kritika)

John Moore megcsinálta! Két különböző ~sz*r filmeket felvonultató listámon is előkelő helyen végzett legutóbbi hulladéka. Valójában itt is első helyet érdemelne, de nem akartam túlságosan egyhangúra venni a figurát, így végül csak az ezüstérmet szerezte meg a film, amiben John McLane mesterien felépített legendáját egy huszárvágással b*ssza tönkre pár nyomoronc kontár.

1. Horrorra akadva 5 / Scary Movie 5. (2013) (még nem jelent meg a kritikám)

Miért? Mert ROHADTUL NEM VICCES. Szánalmas, erőltetett és még a szintén katasztrofálisnak számító negyedik részt is lazán alulmúlja. Pedig imádom az első filmet, még a harmadikon is tudok jókat nevetni, de sajnos a paródia műfaja a 2000-es években hosszú kínlódás után elhalálozott. Hiába vezetnek a tetembe aprópénz reményében egy kis áramot, az már semmi értékelhetőt nem tud produkálni.

Az 5 legjobb folytatás

(A hobbit: Smaug pusztasága (kritikám) vigaszdíjas, épphogy csak lecsúszott a listáról. Az első részénél mindenesetre jobban sikerült)

5. Thor: Sötét világ / Thor: The Dark World (2013) (kritikám)

Miért? Mert azon kivételek egyike, ahol a folytatások íratlan szabálya, azaz a "nagyobbat, látványosabbat, többet" alapelv jól sült el. A nagyobb büdzsé sokkal szebb CGI-t eredményezett, a harcok és a rombolás mértéke is grandiózusabb alkotásra vall, nem mellesleg a Bosszúállók óta alapkövetelménynek számító lazább, poénosabb hangvétel a villámok skandináv istenének is remekül áll, Sötét világ ide, vagy oda.

4. Mielőtt éjfélt üt az óra / Before Midnight (2013) (kritikám)

Miért? Mert bár az előzményeket nem láttam még, ez a film az idei legjobbak közt van (a TOP30-ba mindenképp befér), tehát értelemszerűen egy nagyon jól sikerült folytatással van dolgunk. A korábbi zsáner-toplistámban is bekerült a legjobb idei romantikus filmek közé. Én remekül szórakoztam rajta a moziban.

3. Gru 2 / Despicable Me 2 (2013) (kritikám)

Szintén szerepelt már a zsáner toplistában és bár nem jobb, mint az első rész, ezen is remekül lehet szórakozni. Ha épp nem szőrösszívű kedvében van az ember, akár az is elhathatja a száját, hogy "hozza az első rész színvonalát". Ez pedig egy ilyen magasra tett léc esetében minimum dicséretes.

2. Az éhezők viadala 2 / The Hunger Games: Catching Fire (2013) (kritikám)

Az első résznek szerintem jobb a története, ez viszont jobban van "megcsinálva". Ez utóbbira egyébként nem volt garancia a kapkodás és a rendezőváltás (és maga a rendező személye sem), de Francis Lawrence jó ritmusban vette fel a fonalat és izgalmassá tette ezt az átvezető történetet. Alig várom a folytatásokat!

1. A vasember 3 / Iron Man 3 (2013)  (kritikám)

Tony Stark legújabb kalandja is nagy közutálatnak örvend, de én nem látok egyebet, mint egy zseniális dialógusokra építő szuperfilmet, ami köröket ver a harmatos második részre, de még az elsővel is lazán felveszi a kesztyűt. Shane Black munkásságának nagy tisztelőjeként öröm volt kétszer is megnézni moziban a bádogember nem kimondottan fan-kompatibilis történetét. Nekem tetszett a Mandarin-csavar is (ráadásul azért nem Black a felelős).

Egyet értesz? Nem? Helyes! Kommentben várom az ellenvéleményeket :) Hogy le ne maradj a további listákról, dobj egy lájkot a blogom facebookos oldalára!

Lisztes