Idén úgy döntöttem, hogy bár le nem mondok róla teljesen, a nagy toplista-dömpingre most csak egyetlen egy cikkel, egy 15-ös toplistával nevezek. Ennek részben időhiány az oka, részben pedig az, hogy csak. Próbálkoztam részletesebb dolgokkal és bár azok közül van, ami a legolvasottabb cikkeim közt szerepel, mégsem akarnám lemásolni a sikerét. Úgyhogy következzen az én 15-ös listám a 2015-ben látott friss filmekből szemezgetve, szigorúan betartva egy fontos dolgot: a film megnézése utáni élményeket tekintettem mérvadónak.

Mert így, hónapokkal egy filmélmény után már lehet, hogy átértékelődtek a dolgok, de nem érezném igazságosnak az  olyan filmekkel szemben, amik akkor és ott jó élményt adtak azt, hogy a formálódó közízlés elkerülhetetlen befolyásoló ereje és más behatások miatt elfeledkezzek róluk. Mert igen, egy ilyen toplista készítésekor gyakori hiba, hogy az emberek nem mernek rátenni kevésbé méltatott darabokat, mert attól félnek, hogy nem veszik őket komolyan. De mivel ez elsősorban személyes blog, így azt gondolom, az őszinteség a legfontosabb, mégha ettől nem is tűnök annyira komolyan vehetőnek (pedig nyilvánvalóan az vagyok :))

(Két film van, ami még beférhetett volna erre a listára: Az egyik a Kevin Bacon-féle Rendőrautó, a másik pedig az ausztrál Szexterápia, de sajnos 15-nél meg kellett húznom a vonalat - ráadásul utóbbit már tavaly év végén bemutatták, csak én voltam a lusta, és néztem csak később meg).

15. Ex Machina / Ex Machina (2015) - Kritika

Alex Garland az írói karrierjének egekbe szárnyalását követően rendezőként is bemutatkozott, méghozzá természetesen saját forgatókönyvből dolgozva. A végeredmény egy rendkívül csavaros és érdekes mesterséges intelligencia-teszt, ami - elárulhatom, hogy - jóval több annál, mint ami elsőre látszik. Az Ex Machina az a fajta a film, amit nem elég egyszer látni, és bár én még nem újráztam azóta, erős késztetést érzek arra, hogy újra átéljem ezt a nem mindennapi élményt. Az okos filmkészítés magasiskolája.

14. Kémek hídja / Bridge of Spies (2015) - Kritika

Steven Spielberg filmjéről sem gondoltam volna azt, hogy rá fog férni a 2015-ös toplistámra, de végül mégis itt landolt. Persze ez azért érthető, hiszen a legendás rendezőn túl legendás forgatókönyvírók (a Coen-tesók) és egy legendás színész is (Tom Hanks, ofkurz) kivette a részét a film sikeréből. Lassabb folyású, nagyon amerikai, de ezektől eltekintve is egy érdekes és nagyon szeretni való történet lett a vége, ami csak a néha feleslegesen hosszúnak érződő játékidejének "köszönheti", hogy nem került előrébb.

13. A kém / Spy (2015) - Kritika

Vígjátékot toplistára tenni felér egy öngyilkossággal, mert hiába hallani az internet minden zugából, hogy bezzeg az Oscaron (és más díjátadókon) telibesz*rják a komédiákat, a helyzet az, hogy a legtöbb, magát komolyan vevő lap, illetve magát komolynak gondoló véleményformáló ugyanígy mostohán bánik a műfaj legjobbjaival is. Pedig A kém a tökéletes vígjáték mintapéldája: van csavaros sztorija, vicces, látványos is, és elképesztően pörgős. Szóval igen, én baromi jól szórakoztam rajta, úgyhogy egyértelmű, hogy itt a helye.

12. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni / Me and Earl and the Dying Girl (2015) - Kritika

Beindul a vígjáték-cunami, bár az "Earl" nem éppen az a hasfalszaggatóan vicces film, mint amilyen például A kém volt. Nem, ez a dupla Sundance-díjas film egy keserédes történet, ami tiniszemmel, de mégis rettenetesen éretten megközelítve mutat be egy halálos betegséget és azt, hogy ezt hogyan próbálják a főhősök feldolgozni. A rengeteg utalás miatt elsősorban a filmgeekeknek készült darab, amit biztos, hogy megkönnyezel. És ami a legdurvább: közben még nevetsz is, és mégsem érzed ízléstelennek a dolgot, vagy kreténnek magadat.

11. A hangok / The Voices (2014) - Kritika

Divat utálni Ryan Reynoldsot. Én is szoktam. De ez a film mindezek ellenére is fenomenális. Hozzáteszem, eszembe nem jutott volna rárakni egy év végi listára, mert egyrészt a közönség nagy része utálta, másrészt a kasszáknál is elhasalt, harmadrészt mert Ryan Reynolds játszik benne, de visszagondolva azt kell mondanom, hogy A hangok egy olyan beteg és olyan vicces film, ami nélkül biztosan szegényebb lennék egy jóféle filmélménnyel. Arról nem is beszélve, hogy a felszín alatt egy nagyon pontos kórkép rajzolódik ki, így téve még izgalmasabbá ezt az amúgy is remekül megvalósított filmet.

10. SpongyaBob: Ki a vízből! / The SpongeBob Movie: Sponge out of Water (2015) - Kritika

Ezért biztosan utálni fogtok. Hogy miért került egy rajzfilm a 10. helyre? Egy ILYEN rajzfilm? Hogy tudta ez a szenny megelőzni az "Earl"-t, vagy A kémet? Nos, az ok nagyon egyszerű: a Spongyabob elvontabb, elvetemültebb, és pörgősebb. Kész csoda, hogy ennyi évad után is ennyire frissnek hatnak a poénok, és őszintén remélem, hogy kapunk még ebből a cuccból, mert nagyon ütött a moziban.

9. Kábszer / Dope (2015) - Kritika

És ha már a "cucc"-ról volt szó, itt egy akörül forgó film. A Cinefest egyik legeredetibb, legviccesebb darabját bántam volna, ha kihagyom, hiába kezdődött nagyon későn a szóban forgó vetítése. Király 90-es évek életérzés a jelenben, igazi retro hangulat, jó poénok, érdekes sztori és nem a szánkba rágott, de mégis határozottan megjelenő, fontos üzenet. A Kábszer is olyan film, amit bármikor, nagyon szívesen újranéznék.

8. Bosszúállók: Ultron kora / Avengers: Age of Ultron (2015) - Kritika

Na, itt a film, amit legszívesebben fel se írtam volna erre a listára. Azóta már sokmindent átértékeltem, de a lényeg sajnos akkor is az, hogy akkor és ott úgy gondoltam, hogy egy jó filmélménnyel gazdagodtam. Az első rész színvonalát persze nem érte el, de kétségkívül megvoltak a maga nagy pillanatai. De maradok az őszinteségnél: ha büszke nem is vagyok rá, ez van. Nyáron még nagyon jó filmnek gondoltam az Ultron korát.

7. Danny Collins / Danny Collins (2015) - Kritika

A Danny Collinst is nagyon jó filmnek gondoltam a nyáron, és ez azóta sem változott. Még mindig jó érzés tölt el, ahányszor csak visszagondolok rá. Moziban láttam, ráadásul úgy, hogy nem nagyon tudtam róla semmit előtte az alapdolgokon (ki játszik benne, kb. miről szól) túl. Ezért aztán egy nagyon kellemes mozis emlék marad ez nekem, így mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy sajnálhatod, ha nem ott látta :) Egy kellemesen vicces film a felnövésről, egy 70 feletti főszereplővel, Al Pacino kiváló alakításában.

6. Beasts of no Nation (2015) - Kritika

A Netflix első online "mozifilmje" igazán erősre sikeredett (hogy aztán Adam Sandler jöjjön, és szétfinghasson mindent a "westernvígjátékával"). Nem először nyúltak persze az afrikai gyerekkatonák élettörténetéhez, de minőségben messze ez a legjobban megírt, legszebben fényképezett és persze legjobban eljátszott film a felhozatalból. Minden perce kincset ér, Idris Elba pedig félelmetesen jót alakít.

5. Mentőexpedíció / The Martian (2015) - Kritika

Profi rendező készített elsőosztályú alapanyagból egy sztárokkal telezsúfolt filmet kishazánkban. A Mentőexpedíció is csak azt bizonyítja, hogy bár vizuális téren Ridley Scott méltán nagyra tartott rendező, filmjei minősége nagyban függ a forgatókönyvétől - ami jelen esetben egy bestseller regényből íródott, és ami úgy képes lekötni a néző figyelmét, hogy egy-két apróbb dologtól eltekintve semmi izgalmas nem történik benne. Viszont vannak baromi jó dumák, egy szerethető főhős, és egy fontos küldetés: megmenteni Matt Damont.

4. Mad Max - A harag útja / Mad Max: Fury Road (2015) - Kritika

A moziélmény, amire oly' sokan vártak. Teljesen elüt a korábbi Mad Max-filmektől, mégis pontosan beleillik abba az őrült világba, ahonnan gyökeredzik. Mel Gibson helyett most Tom Hardy alakítja a szótlan ausztrál hőst az apokalipszis utáni világban, de az igazi főszerep most nem is neki jut, hanem a Charlize Theron alakította Furiosának. 2015 a nők éve volt a moziban, és ezt az általam egyik legférfiasabbnak tartott franchise legújabb része is csak igazolni tudja. Ami pedig az akciójeleneteket illeti: lélegzetelállítóak. Filmes mérföldkő született a műfajon belül.

3. Whiplash / Whiplash (2014) - Kritika

Ismét egy 2014-es film a listán (A hangok mellett), de mivel a hazai nagyközönség, és én is csak idén találkozhattunk mindkettővel, talán bocsánatos bűn felrakni őket erre a toplistára (vagy hogy lemaradt a 2014-esről, ez csak viszonyítás kérdése). A gyakorlást a lehető legkomolyabban vevő arrogáns pöcs dzsezzdobosnövendék, és a nála kategóriákkal arrogánsabb, manipulatív és szemét tanár viszonyát, "párharcát" feldolgozó film az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb filmes teljesítményévé vált - mindezt ráadásul egy elsőfilmes író-rendező kezei közül.

2. Kingsman: A titkos szolgálat / Kingsman: The Secret Service (2015) - Kritika

Matthew Vaughn mindig is a kedvenc rendezőim közé tartozott: az eddigi munkái közül valamennyit imádom, és ezek közül is az egyik kedvencem a Kingsman. Azon kevés idei filmek egyike, amit már azóta újra is néztem egyszer. Stílusos és laza, vicces és erőszakos: egy tökéletes keverék, egy James Bond-paródia, de szigorúan a jobbik fajtából. Nagyszerűen kihasználja a film, mint médium adta lehetőségeket: néha olyan vizuális megoldásokat alkalmaz, amiket korábban még nem, vagy csak nagyon ritkán láttunk.

1. Agymanók / Inside Out (2015) - Kritika

Mert ez a mese maga a tökély. Úgy mesél a serdülőkorba lépésről, ahogy még sosem. Gyerekfilmnek van álcázva, és igazából a kicsik is elszórakozhatnak rajta, de valójában ez a mese inkább a felnőtteknek szól. A Pixar szerintem ezzel a filmjével minden eddiginél magasabb kreatív csúcsra ért, amit még a gyengébben sikerült Dínó tesó bukása sem képes beárnyékolni. Nagyon okos és átgondolt film, amit nem lehet elégszer látni.

Így néz hát ki az én tizenötösöm. Sok mindenről le kellett mondanom, mert sok jó filmélményem volt idén, de meghúztam a határvonalat és ez lett belőle. Szerintem egész pofás lista, és nyilván bele lehetne kötni, de kiébe nem? :) És azért na... Büszke vagyok magamra, hogy az itt felsorakoztatott 15 filmből 12-t moziban láttam.

Találkozunk jövőre ;)