John Cleese neve hallatán az emberek többségének rögtön a Monthy Python ugrik be, a kisebbik részének meg eltart pár másodpercig, de aztán végül ők is csak a legendás brit komikus duplatrióra asszociálnak. Persze Cleese életműve ennél sokkal, de sokkal gazdagabb, csak hát George Lucasnál is az a helyzet, hogy zsigerből Star Warst kiáltunk, noha filmes pályafutásában akadnak még érdemes darabok... Cleesenek ott van például a Waczak szálló, és...

Az eredetileg TV-filmnek készülő Drakula-feldolgozás végül 3 Oscar-díjat söpört be - szép karrier, annyit mondhatok. A szkript Winona Ryder kezei közé került a 90-es évek elején, ő pedig megkereste vele Francis Ford Coppolát, hogy csináljanak vele valamit. Coppola cége akkortájt épp nagy szarban volt (A keresztapa 3. hivatott kihúzni belőle), szóval az öregnek dolgoznia kellett azért, hogy ne menjen csődbe. A 40 milliós költségvetésből végül az első héten sikeresen visszahozott 30,5 milliót, úgyhogy mindenki fellélegezhetett.

Jack O'Connell nevét most már tényleg jó lesz megjegyezni, mert amit ez a 24 éves srác művel az utóbbi időkben... Tán már említettem korábban, hogy ő lesz az új Tom Hardy. Alkata, testtartása, hangja és akcentusa, és persze színészi kvalitásai alapján egyértelműen megérdemli ezt a címet. Most is, mint a 300 folytatásában, illetve a Rendíthetetlenben egy katonát alakít, de talán most a legjobban, leghitelesebben. A téma pedig az 1971-es észak-ír zavargások.

Kipróbálok egy új dolgot, ez pedig a cikkfordítás, mert sosem árt, ha az ember használja egy kicsit az angolját, és ezzel ráadásul bónuszként érdekes információkhoz juttatja olvasóit. Szóval ez volna az EREDETI CIKK (köszönet Danialvesnek a találatért), jó szórakozást a szabadfordított magyar változathoz:

Háborús filmet forgatni úgy, hogy közben nem mutatjuk a háborút? Nos, páran ezt már megpróbálták, és súlyos drámázások közepette érzékeltették, mennyire elcseszett egy világban élünk. Robert Altman azonban teljesen más utat választott: egy vígjátékot forgatott a koreai háborúban szolgálatot teljesítő katonaorvosokról, akik a frontvonaltól mindössze néhány kilométerre látják el feladataikat, mentik meg a sebesültek életét, és akik ezt az egészet egy hatalmas bulinak fogják fel...

Mindenféle cinizmus nélkül azt kell, hogy mondjam: tisztelem E.L. Jamest, mert ő tud valamit, amit én se, és még sokan mások nem tudnak. Egy jól behatárolható, népes célközönség nyelvén írni, és ugyebár manapság a sikert nem a kritikákon, hanem a bestseller státuszon mérik. Gondolkoztam rajta, hogy én is hasonló stílusban írom meg a kritikát, mint A szürke ötven árnyalata párbeszédei, de rájöttem, hogy képtelen vagyok ennyi karakterben kizárólag tőmondatokban fogalmazni.

Jó néhányszor előfordult már a blog kb. 2 éves történetében, hogy skandináv filmekről áradoztam. Ezúttal kicsit vissza kell fognom magam, mert bár vitathatatlan, hogy a Nyomtalanulnak is megvannak a maga erős pillanatai, azért attól a vidékről, ami lényegében a bűnügyi történetekre szakosodott, ez egy pindurkát kevéske. Mert ha meghallja valaki azt, hogy "skandináv krimi", menten elkezd csurogni a nyála, de a Nyomtalanul a legjobb jóindulattal is csak átlagos mozis szórakozás.

Oly' fehér az Oscar! Vinnyogták tele az internetet a jelöltek bejelentése után az emberek. És tényleg: a komolyabb kategóriákban nem találunk színesbőrű jelöltet, amire már jó ideje nem volt példa. Az ok... Az ok pedig az, hogy az egyetlen film, amihez komoly reményeket fűztek, az ez, ni... A Selma. A Selma, aminek rendezőnőjénél simán volt idén 5 jobb rendező. A Selma, aminek főszereplőjénél simán volt idén 5 jobb főszereplő. Akkor most miről is beszélünk pontosan?

Tavaly az oroszok egy blockbusterrel próbálkoztak (Sztálingrád) az Oscar-versenyben helytállni, de hamar rá kellett jönniük, hogy egyrészt a termékük sz*r, másrészt sok víznek kell még lefolynia a Volgán, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategóriájába bekerüljön egy közönségkedvenc is a szerzői filmek mellett. Hiszen a tendencia a főbb kategóriákban is pont a fordítottja: eredetileg azért bővítették ki a legjobb filmet 5-ről max. 10-re, hogy legyen esélye az igényesebb blockbustereknek (amiknek rajongótáborára számítanának az Oscar-show producerei), de ennek az lett a vége, hogy csak még több független film kaphat egy évben legjobb film jelölést...

A napokban jött a hír, hogy a VAN (ez a film beceneve) átlépte a bűvös 50 000 nézős határt idehaza, amivel a tavalyi év harmadik legnézettebb magyar filmjévé lépett elő a Megdönteni Hajnal Tímeát és a Swing után. Ami a sikert még édesebbé teszi, hogy hosszú évek óta ez az első olyan magyar film, amivel kerestek is az alkotói, és nem csak az adófizetők milliót égették el bele jól csengő lózungokkal megtámogatva a mutatványt. Ebben tényleg van valami furcsa, és megmagyarázhatatlan.