Sok f*szsággal találkoztam a tavalyi filmes kínálatban (pl.: A beavatott), de őszintén meg kell mondanom, ekkorával kb. még sosem. Akiva Goldsman magára vállalta a hálátlan feladatot, és megfilmesítette Mark Helprin megfilmesíthetetlennek mondott regényét. És hogy vajon miért gondolták ezt sokan erről a sztoriról? Ha megnézed a filmet, rögtön világossá válik: a papír ugyanis sok eszement dolgot elbír, ellenben a celluloid szalaggal már más a helyzet...
Ez a három film így együtt egy átlagos Így jártam anyátokkal epizód hosszúságát is alig lépi csak túl, de mégis mennyivel jobb szórakozással, izgalmasabb tartalommal kecsegtetnek... Mondom ezt én, aki sohasem voltam igazán oda a rövidfilmekért, mivel engem a moziban elsősorban a történetek érdekelnek, és azt ilyen rövid idő alatt nem tudják kellőképpen kibontani (igazából jobb, ha meg sem próbálják). De mégis: három teljesen más, ugyanakkor három különleges élmény vár rátok. Ugorjunk fejest bele :)
Amikor az ember nekiül a You're next című, meglehetősen jól sikerült horrorfilm alkotógárdájának új filmjének, hát az a minimum, hogy egy hasonló színvonalú alkotásra számít. De sajnos csalódnia kell majd. És azt a "sajnos"-t komolyan gondolom, mert nem pozitív csalódásról van szó: a The Guest nem tart görbe tükröt a hasonló filmeknek, nem figurázza ki a kliséiket, hanem csak simán, mindenféle szívbaj nélkül felhasználja őket. Ez pedig nem dicsérendő, hanem kerülendő.
Legendás, 16 hónapig elhúzódó forgatás a szakadatlan eső miatt a Fülöp-szigeteken, az öngyilkosságot is többször megkísérelő Francis Ford Coppola, elhízott, felkészületlen Marlon Brando, aki annak ellenére kapott első helyet a színészek közt a stáblistán, hogy a 157. percben tűnik fel először a filmben (a 2001-es, bővített változatban). A film, ami valójában A gyűrűk ura, csak a sztoriját áthelyezték a Vietnami háborúba, ahol egy Willard nevű hobbitnak (jajj, de gonosz vagyok) el kell pusztítania a Kurtz ezredes alakjában felbukkanó Szarumánt.
Azt azért mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy nem nézem/néztem a mesét soha. Láttam 1-2 részt a tévében, szóval nagyjából be tudtam lőni már a film megtekintése előtt is, hogy melyik szereplő kicsoda, de szerintem ennél több információ nem is kell ahhoz, hogy gond nélkül tudjuk élvezni ezt az elvetemült másfél órás tripet. Oh, igen, és aki esetleg nem tudná: ez már nem az első Spongyabob mozifilm ám! 11 éve is van annak, hogy a David Hasselhofot, Scarlett Johanssont és Alec Baldwint is szerepeltető első etap megjelent már. Na, azt sem láttam.
Általában amikor a rendező/producer megszerez a filmjéhez egy világsztárt, szereti mutogatni azt: egyfelől a sztároknak is lehetnek ilyesfajta igényei (lásd Stallone esetét a Dredd bíróval), másfelől pedig: basszus! Egy filmsztár vállalt szerepet a mi kicsinyke filmünkben! Nos, a Frank azzal vált híressé, hogy a címszerepre az Oscar-jelölt Michael Fassbender ugrott be, még úgy is (vagyis leginkább annak köszönhetően), hogy szinte végig egy hatalmas nagy maszkot kellett a fején viselnie.
Avagy a mexikóiak válasza A Lego-kalandra... Vagy valami ilyesmi. És hogy mi a közös a két animációs filmben? Most nem a humorra, vagy a kreatív megoldásokra gondolok, hanem arra, hogy bár a Golden Globe-ra mindkettőt jelölték, az Oscar-jelöltek bejelentésekor mégsem hallottuk egyik címet sem. Talán az lehet az oka, hogy az animációs szakembereknek az Akadémiánál hiányzik a humora, és csak és kizárólag az olyan kedves, aranyos, tündi-bündien kreatív filmeket tudják értékelni, amiket a Pixar gyárt?
Svédország Oscar-versenyzője, aminek a Leviatán és az Ida mellett a tavalyi Alabama és Monroehoz hasonlóan azért lett volna némi esélye arra, hogy nevető harmadikként bezsebelje a trófeát. Aztán jött a nagy kopp, és nem kerültek a legjobb 5-be. De ezt akkor még nem tudtam, szóval az Oscar-esély, és a zömmel pozitív hangnemű kritikák tudatában ültem neki a filmnek, és nem is csalódhattam volna nagyobbat benne. Kedves Svédország! Tőletek az utóbbi időkben csupa jó filmet kaptunk, miért pont eköré kellett ekkora kampányt csapnotok?
A film, amiért Julianne Moore végre megkapja majd az Oscar-díjat. Ez a legfőbb ismérve a Still Alice-nek, szóval a nagy kérdés most már csak az, hogy meg is érdemli-e ezt az immáron 5 Oscarra jelölt színésznő jelen alakításával, vagy ez afféle életmű-díj lesz? Egyébként ez a díjszezon a nőknél tényleg Moore-ról szólt, hiszen Cannes-ból sem távozott üres kézzel, ott is megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat, csak éppen egy másik filmjéért, a Térkép a csillagokhozért, de azt kisebb cég forgalmazta, ahol úgy döntöttek, hogy inkább nem csinálnak sokmillió dolláros Oscar-kampányt a filmnek.
Mondok egy csúnyát: a stop-motion animáció már kiment a divatból. Azt senki sem firtatja, hogy ez egy embertelen nagy munka, és páratlan dolog egy egész estés projektet megvalósítani így. Ezt az Akadémia tagjai is pontosan tudják, így rendszerint helyet szorítanak a jelöltek között az ilyen jellegű daraboknak, legyen az akár báb, vagy gyurma, így végül a Doboztrollok is megkapta a jól megérdemelt jelölését, noha sztorijában egyáltalán nem kiemelkedő, sőt, bántóan felszínes darabról van szó.
