Jenko és Schmidt újból akcióba lendül! Sajnos a koreaiak visszavásárolták a templomukat, így át kellett költöznie a csapatnak a szemközti vietnami templomba, de a drogellenes alakulat nagyobb büdzsével tovább működik - ezúttal azonban már nem a gimiben. A helyi fősulin felbukkan egy új drog, a whyphy, amitől pár óráig baromi jól tud az emberfia-lánya koncentrálni, de utána teljes szétcsúszás következik, ami rossz esetben halálhoz is vezethet. A terv ugyanaz, mint legutóbb: beépülni, megtalálni a dílert és lefülelni a terjesztőket. Főhőseink kapcsolata azonban minden eddiginél nagyobb megpróbáltatáson megy keresztül...

...mesterségem címere: trónörökös. Eddig Murphy fénykora a 80-as évek volt. Ebben a korszakban készült szinte az összes jó filmje, ebben a korszakban véste be magát a filmtörténelembe. Az egyik első "nagydumás nigga" típusú színész volt, aki sok másik tehetséges és persze kevésbé tehetséges sorstársának taposta ki az utat Hollywood és a közönség szíve felé. Az akcióvígjáték az igazi terepe, de ha egy kicsit még ennél is komolytalanabbra vette a figurát, akkor is jól sültek el a dolgok.

"No raccoons or tree creatures were harmed during the making of this film."

Miközben a gyakorlott mozinéző várja a jól megérdemelt stáblista utáni jelenetét, ami kétségkívül a legbetegebb az eddigiek közül (Mi a közös a Marvelben és George Lucasban, ami nem a Disney?), ezt a szöveget pillanthatja meg a random magyar nevek keresgélése közben. Igen, ezt a filmet ennyire kell komolyan venni. A Marvel visszalépett a gyökerekhez, és minden eddiginél képregényesebb, rajzfilmszerűbb filmet tett le az asztalra, csak épp 50 000 dolláros költségvetés helyett 170 millió dollárossal.

Luc Besson is azok közé az alkotók közé tartozik, akik sajnos már rég túl vannak a fénykorukon (nála ez a 90-es évek volt), de visszavonulás helyett a kevésbé minőségű munkák sorozatgyártására szakosodtak. A francia fenegyerek igazi terepe a forgatókönyvírás, de néha nem átallik rendezésre adni a fejét. De ez utóbbi 1997-ben sült el jól utoljára Az ötödik elemmel. Azóta meg... Nos, ha nem Arthur és a villangók undormányos világába próbálja becsalogatni a gyanútlan gyerekeket, akkor valami olyasmit produkál, mint mai filmünk, a Lucy.

Ki ne imádná a klasszikus Disney meséket? Igaz a Mickey egeres stúdió a vége felé már tonnaszámra ontotta magából a gyengébb darabokat és a direct-to-dvd folytatásokat, de azért a kézzel rajzolt(nak tűnő) figurák iránti rajongás a mai napig megvan még sokakban, köztük bennem is. Aláírom, hogy a jövő a Jégvarázs-féléké, és igazság szerint tetszik ez az új irány is, de néha nem árt leporolni a régebbi darabokat és nosztalgiázni egy sort gyerekkorunk kedvenceit nézve és hallgatva.

Az amerikai bevételeket látva már Tom Cruise sztárpowerje sem a régi. De komolyan, nem is igazán értem én ezt: tapasztalataim szerint a tengerentúli közönség nagy része már tudatos mozinézőnek számít (sajnos idehaza ez még nem mondható el), a film kritikái nagyon jók, az előzetesek is baromi hangulatosak voltak, sőt kifejezetten látványos mozit sejtettek (az is egyébként, simán meglátszik a ráköltött 170 milla), és mégis, az ázsiai piacnak kellett megmentenie a filmet.

Kár, hogy nem a UIP forgalmazza, mert akkor tutira HéROCKlész címmel került volna a mozikba...

Ebben az évben kijut nekünk a "jóból": Herkulest annyira népszerűnek ítélték nemrégiben a filmkészítők és/vagy a filmforgalmazók, hogy egy éven belül rögtön tripla adagot kapunk Zeusz fiából: a Renny Harlin-féle Herkules legendáját még nem mertem megnézni, mert az előzeteseit látva kínomban a sarokba gubództam, és a falat kapartam, a Herkules: Feltámadás című, igazi nagybetűs filmélménynek ígérkező Asylum produkció pedig csak augusztus elejével próbálja majd meglovagolni mai filmünk népszerűségét.

Meg kell hagyni, bátor volt a hazai forgalmazó, hogy a klasszikus mese nem éppen mainstream feldolgozását egyazon napon küldték versenybe Angelina Jolie Disney-s Csipkerózsika eposzával. Meg is lett az eredménye, a franciák CGI-jal megerősítve sem tudták felvenni a versenyt Pittné sztárpowerjével, így művük meglehetősen gyorsan kikopott a mozikból. A kérdés már csak az, hogy megérdemelte-e ezt, vagy megint, mint oly' gyakran, most is igazságtalan volt az a fránya élet?

Vannak ezek a McDonaugh gyerekek, akik roppant mód tehetségesek az általam eddig látottak alapján. Csupa jó film került ki a kezeik közül, amik elsősorban a nagyon alaposan kidolgozott, és remekül megírt forgatókönyveikkel hódítottak. Martin egy rakás színdarab és két film után (Erőszakik, A hét pszichopata és a si-cu) rengeteg pozitív kritikát tudhat magáénak, míg a Kálváriát is jegyző John Michael előző, eddigi egyetlen filmjével, A guardistával minden idők legjobban tejelő ír független filmjét tette le az asztalra.

Nemrégiben érkezett a hír, hogy James Dean első filmjét (amiért rögtön Oscarra is jelölték, amit sajnos már nem ért meg) remakeelik. Vagy talán újraadaptálják, már nem is tudom. Azért is jó példa pont az Édentől keletre, mert ez a film az állatorvosi ló a kettő közötti lényeges különbség szemléltetéséhez. Az 1955-ös film ugyanis nagyon helyesen nem a regényt teljes hosszában, hanem annak csak a legvégét adaptálta a vászonra, elhagyva ezzel kulcsfigurákat, fontos momentumokat, az előzmények jelentős részét.