A horror fenegyereke még mielőtt belevetette magát a Pókember-trilógia munkálataiba, kirándult egy kicsit a fantasy, a krimi, a dráma, a sport és a western világában is. Utóbbi zsánernek a Gyorsabb a halálnál című filmmel adózott, ami tulajdonképpen olyan a westerneknek, mintha a Star Wars filmekből csinálnának egy olyan spin-offot, amiben csak lézerkardoznak (oké, fényszablyáznak) egy viadal keretein belül. Szóval egy egyenes ági kieséses pisztolypárbaj áll a középpontban, aminek mindig két résztvevője van (ahogy az eredeti cím is remekül rávilágít erre): a gyors és a halott.

Miután felcsigáztam az érdeklődést a klasszikus komédiák kedvelőinek eme Szent Grálja iránt, folytatom kultúrküldetésem. Újabb 10 méltán híres szellentős jelenetet gyűjtöttem össze, hogy ha a röhögéstől ne is, de a szagtól mindenképp könnyezzen egy kicsit a szemünk. Ebben a blokkban már akad olyan film is ám, ahol nem öncélúan használják ezt az altesti poénforrást - legalábbis szeretném azt hinni.

Mivel a miskolci Cinefesten ezen a néven futott, maradok én is ennél... Sajnos a Cornetto trilógia záródarabja elkerüli a hazai mozis forgalmazást, így csak pár szerencsés (engem is beleértve) láthatta a nagyvásznon: azok, akik szeptemberben a Cinefesten befértek a tömött termekbe, azok, akik egy spéci vetítéssorozat keretein belül befizettek a komplett trilógiára és azok, akik A hetedik sor közepe nevű alkotói csoporttal karácsonyoztak, mint ahogy azt én is megtettem.

Keanu Reeves amilyen közkedvelt sztár volt a 90-es években, annyira keveset hallani felőle manapság. A minőségben egyre romló Mátrix trilógia után volt még pár emlékezetes szerepe, de a sci-fi/fantasy vonalon hiába próbált, nem tudott érvényesülni. Se a Constantine, se az Amikor megállt a Föld nem sikerült túl jól. Aztán csend. Legalábbis a hazai mozikban már pár éve nem láthattuk főszerepben - ezt a hiányt próbálja most pótolni a részben hazánkban forgatott 47 roninnal.

Tom Hanks Ryan közlegény után Banks urat is megmenti...

Tegnap este a Vox Mozimagazin 200. számát ünneplő rendezvényen egy kupon, valamint pár nyereményjáték segítségével lehetősége volt 4 moziteremnyi embernek megnézni 4 jófajta filmet premier előtt. A választékból engem a Banks úr megmentése érdekelt a legjobban, hiszen szinte csak jót hallani róla, ráadásul kedves, aranyos, nézőbarát alkotásnak tűnt (az is), szóval az asszonyt inkább erre cipeltem el és nem a 12 év rabszolgaságra. Azzal majd Karácsony után is ráérek megismerkedni...

És hogy ki ez az idegen? Shanenek hívják és jól bánik a fegyverrel, csak persze nem akar. Nem tudni honnan jött és azt sem, hogy merre tart. Most épp a határvidéken segít a telepeseknek, akiket terrorban tart a helyi kiskirály. Ismerős sztori... Bár nyilván semmi köze a két filmnek egymáshoz, de nekem rögtön beugrott Bud Spencer és Terence Hill figurája, ahogy Az ördög jobb és bal keze első részében osztják a pofonokat... No, az Idegen a vadnyugaton is hasonló, csak éppen sokkal komolyabb darab.

Még mielőtt Tony Stark feltalálta volna azt a faja kis reaktort, ami a mellkasában lévő mágnest működteti, azokat az embereket, akik hasonló problémával küszködtek (szív felé tartó golyó/repesz/gumimaci) élőholtaknak, vagy halott embereknek hívták. Miért? Aki látta A vasembert (és ez nyilván egy elég széles réteget lefed), az tudja: bár még élnek, sorsuk elrendeltetett. Amint odaér, kilyukasztja a szívburkot, ami aztán megtelik vérrel... És ha csak nem Tony Starknak hívnak, ez ellen nem tehet senki semmit.

Jó, ezt az alcímet felejtsük is el azonnal, mert nemcsak hogy borzalmas, hanem konkrétan nem sok köze van ahhoz, amiről maga a film szól. A Maverick ugyanis egy könnyed hangvételű, csavaros westernvígjáték, amin remekül tudnak még azok is szórakozni, akik ki nem állhatják ezt a vadnyugati zsánert. A Richard Donner-Mel Gibson rendező/színész páros nem csak a Halálos fegyver filmeket jegyzi, hanem az Összeesküvés-elméletet és mai westernünket is.

A minap épp filmet néztem és akkor belém hasított: nekem kéremszépen komoly kötelességem van ezen a világon filmes bloggerként. Kultúrmisszionáriusként, az altesti poénok rögtönzött nagyköveteként mily' nemesebb feladat várhatna rám még ebben az esztendőben, minthogy összegyűjtsem a 4DX-es vetítésekre járók rémálmát, a fingós vicceket? A vicceket, melyek használatával Adam Sandler dollármilliókat zsebelt be, a vicceket, amik igazából már 10 éve sem voltak viccesek, viszont 10 évesen még igen. Mert hát valljuk be: gyerekként az ilyen bárgyú poénokon is képesek voltunk szakadni, szóval ha másra nem is, nosztalgiázásra biztosan jó lesz ez a kis gyűjtemény.

"Mindannyian álarcot viselünk átvitt értelemben" - hangzik az idézet A maszk című filmből. John Woo pár évre rá megmutatta, hogy szerinte milyen az, amikor nem csak átvitt értelemben, hanem ténylegesen egy másik ember arcát látjuk a tükörben, ha belenézünk. Hannibal Lecter is próbálkozott már ezzel ugyan A bárányok hallgatnakban, de neki nem igazán állt rendelkezésére a megfelelő technikai háttér, így egy kicsit véresebbre sikerült az akciója a kelleténél...