Komolyan mondom, lassan már csak angol romantikus vígjátékokat fogok nézni, ugyanis a királynő alattvalói szinte sosem nyúlnak mellé. A szerelmem igazából az Igazából szerelemmel kezdődött, de Richard Curtis más munkáira is érdemes odafigyelni (most érkezik majd az Időről időre, amit személy szerint nagyon várok). Szóval Curtisnek sikerült hosszú évek után valami újdonságot belevinnie a műfajba (ez volt az össznépi romantikus vígjáték sok összefonódó szállal), amit persze azóta is, a formulát félreértelmezve majmolnak Hollywoodban.

Sao Pauloban 1920-ban épült a Carandiru börtön, ami egészen 2002-ig állt, ekkor döntöttek úgy ugyanis a helyi szervek, hogy lerombolják és helyébe egy iskolát építenek. A hely nem csak arról híres, hogy inspirációul szolgált a Szökés című sorozat harmadik évadjában bemutatott börtönhöz: 1992-ben ugyanis történt egy "kis" csetepaté, aminek következtében 111 rab halt meg. Lázadás tört ki, amit csak komoly rendőri beavatkozással és az emberi jogok pofánsz*rásával sikerült letörni.

A David Cronenberg életműből idáig csak az Erőszakos múlttal és a Gyilkos ígéretekkel találkoztam, sem a Veszélyes vágynak, sem a Cosmopolisnak nem mertem nekiülni a jobbára negatív visszhangok miatt. A régi filmjei pedig egyszerűen kimaradtak (tudom, a Légyért nagy kár, de majd talán egyszer arra is sor kerül). Fogtam hát magam és megismerkedtem az idén 30 éves Videodromemal, Cronenberg egyik korai munkájával, ami a sci-fi és a horror határmezsgyéjén táncol: egy kicsit mindkettő, de legalább ugyanannyira egyik sem.

...már ha nem vagy túlságosan járatos a képregények és/vagy filmek világában. Az egyszerűség és a dolgom megkönnyítése végett én most képregénynek nevezem a képregényalbumokat (graphic novel) is, habár van egy árnyalatnyi különbség a kettő közt (akit érdekel a téma, bogarássza ki az angol wikiben a pontos definíciókat). A lista apropója pedig a Red című film folytatásának hazai megjelenése, aminek - most már gondolom kitaláltátok - szintén egy képregény az alapja.

Billy Wilder munkásságának sekélyes ismerete egyike a legnagyobb hiányosságaimnak. Pedig úgy érzem, hogy ő az a rendező, aki olyan filmeket rendezett, amik elég jól kiszolgálják az ízlésemet (legalábbis eddigi tapasztalataim azt mutatják). A dolog pikantériája ugye az, hogy ő bő 50 évvel ezelőtt tevékenykedett, akkor volt a fénykorában, míg én töredelmesen bevallom: jobban szeretem az utóbbi 20 év filmjeit. De sose ítélj elhamarkodottan - mondá az Úr és lám igaza van: A 17-es fogolytábor rohadt jó film.

Nálunk rögtön a televízió képernyőin kezdte ez a film, amiben Leighton Meester és Hugh Laurie végre összejön. A Dr. Houseban a még csak egyoldalú szerelem most, a mankót és a drogokat letéve végre viszonzást talál Hugh Laurie... na jó, a karaktere által. A Csípem a családod ugyanis egy fiatal nő és egy idősebb férfi (tulajdonképpen az apja lehetne) viszonyáról szól - igaz meglepően érdektelenül, silányan előadva a dolgokat. Pedig azért az összeverbuvált szereplőgárda nem is olyan rossz.

Ha korunk két legnagyobb komikusát, Will Ferrellt és Zach Galifianakist összeeresztik egy filmbe, akkor abból csak jó sülhet ki... Vagy mégsem? A Képtelen kampány ugyanis sok sebből vérzik, ezt be kell ismernem. Ám ennek ellenére sem tudok lesújtóan nyilatkozni róla. Lehetne ez ugyan még ennél is jobb film, de összességében korrekt szórakozást nyújthat bárki számára, még az olyanoknak is, mint én, akik magasról tesznek a politikára. Ugyanis a Képtelen kampány - ahogy a címéből az sejthető - egy kis választókerület képviselőválasztását mutatja be nekünk...

Hugh Jackman hatodszorra is belebújt Logan bőrébe és nem is tűnik úgy, hogy egyhamar leállna: jövőre érkezik a következő X-men film jó kis időutazgatásokkal és annyi mutánssal, amennyit még egy fejlődésbiológiai laborban dolgozó biológus sem látott drozikból... Jófej leszek és már most szólok: van stáblista utáni jelenet (szerencsére azért nem kell 4-5 percig bent ülni, a főbb nevek után lezavarják a dolgot), ahol megpedzegetik ennek a következő X-men filmnek a történetét. Régi jó ismerősöket láthattok majd, ki ne hagyjátok!

Tom Hanks első Oscar-díjat hozó szerepe - már csak ezért is megérné megnézni a Philadelphiát. De ha azt mondom, hogy a Bárányok hallgatnak rendezőjének következő projektjéhez van szerencsénk ezzel a filmmel, ami nem mellesleg egy elég komoly és fontos témát dolgoz fel, még inkább felcsillan az ember szeme. Pedig legnagyobb sajnálatomra a Philadelphia lehetne sokkal jobb film is: túlságosan hatásvadász, egyoldalú és mindennek tetejébe néhol kicsit unalmas is...

Naivan azt gondoltam, hogy ha egy jó nagy adag kaját bekészítek és elkezdem nézni Steve McQueen Éhség című filmjét, akkor az majd "hú de vicces" lesz. Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy előbb megy el az étvágyam a látottaktól, mintsem be tudnám fejezni az ebédemet. No sebaj, trükkösen csokoládébevonatként gondoltam az emberi ürülékkel összekent börtönfalakon található rétegre és imádkoztam, hogy ne jöjjön rám a hányinger, amíg tart a kajám. Szerencsére a film elég lassan haladt ahhoz, hogy be tudjam fejezni az étkezést.