A kortárs német filmművészet egyik remekműve, a 2001-ben készült A kísérlet sem kerülhette el a sorsát és a hollywoodi gépezet sikeresen bedarálta: pár éve ugyanis megszületett a remakeje, amivel készítői minden lehetséges hibát elkövettek és minden olyan dolgot, amiért az eredetit szeretni lehet elegánsan kihagytak. Így lett a szerintem zseniális eredetiből egy B kategóriás szutyok, amiben annyi idegesítő és ostoba dolog van, hogy türtőztetnem kellett magam, hogy sikerüljön egyáltalán végignéznem.

A magyar keresztségben valószínűleg a "Cápnádó" nevet fogja megkapni ez SyFy TV-film, amivel az utóbbi időkben tele volt az internet. A trash-rajongók egész hada örvendezett lelkesen, hogy végre egy tényleg elborult ötlet, tényleg elborult megoldásokkal egy tényleg elborult filmben. Én is csak ezért mertem nekiülni, mert bevallom, az előzetese nem hozta meg a kedvem. De ha ennyi jó kritikát kapott a film, akkor csak megér egy próbát, mi? Hmm... Hát, bárcsak hallgattam volna az ösztöneimre...

A Pillangó az egyik legbrutálisabb igaz történet, amit valaha a nagyvászonra adaptáltak. A világ egy olyan arcát mutatja be, amelyikről kevesen tudtak beszámolni: a francia gyarmatokon felépített kegyetlen, elfeledett börtönöket, ahová a nem kívánatos személyeket deportálták az anyakontinensről. Egy nem mindennapi utazás tele reménnyel és kétségbeeséssel, két nagyszerű színészi alakítással és egy lenyűgözően csodálatos helyszínnel. Hátborzongató, hogy a filmben bemutatott dolgok nagy része megtörtént...

Ez a tucat magyar filmcím nem tesz jót ennek az amúgy is, minőségéhez képest érthetetlenül nagyot hasaló bosszúmozinak - no nem mintha az eredeti ne árasztaná magából a "B" szagot... A Tetovált lány rendezője (nem a Fincher, hanem a másik, a svéd dán pofa) jegyzi ezt az eléggé elcsépelt, de azért bőven nézhető filmet - ennél azért ütősebb rendezéssel kellett volna nyitni Hollywoodban, mert van tehetsége a fickónak, legalábbis a Fincher vs Oplev párharcban szerintem az utóbbi a befutó (értsd: a svéd Tetovált lány jobban tetszett, mint az amcsi).

Nagy terhet vettem a nyakamba pár héttel korábban: meg akartam keresni a legjobb börtönös filmeket. A 211-es cella nem akadt fenn az első körben a hálómon, lévén viszonylag ismeretlen és nem is túl régi európai darabról van szó, de egy bloggertársam ajánlása révén mégis csak megismerkedtem vele. Abban mindenképpen igaza volt, hogy kár lett volna kihagynom, de mégsem sikerült a földhöz döngölnie. A film mentségére legyen mondva, hogy próbálkozott cefetül...

Ehh, ismét egy feldolgozás... Ötlettelen egy népség lakja Hollywoodot! Jah, hogy ez egy európai film? Őőő... Izé... Ejnye! Az 1970-es években futó The Sweeney nevű sorozat 4 évadot is megélt szülőhazájában, Angliában. A széria mellé már két mozifilm is érkezett, először 1977-ben, majd az azt követő évben. Most, több, mint 30 év távlatából pedig a briteknél elérkezettnek látták az időt arra, hogy ismét hozzányúljanak ennek a nem hétköznapi alakulatnak a mítoszához.

Alfred Hitchcock egyik leghíresebb filmjéhez - szánom-bánom - még csak most volt szerencsém. Talán jobb is ez így, hiszen ez egy olyan darab, amit érett fejjel biztosan többre értékel az ember. Elég csak végiggörgetni az imdb "connections" menüpont alatt található listáját, hogy meglássuk, mekkora hatással volt a Hátsó ablak a filmgyártásra. Készült belőle direkt remake is Christopher Reeve főszereplésével, de ha úgy vesszük a 2007-es Disturbia is az, csak a 21. század trendi thriller-felfogásához igazítva.

Folytatva a imdb TOP 250-es listán található eddig számomra kimaradt filmek pótlását, most a Cool Hand Luke (magyar keresztségben Bilincs és mosoly) került terítékre. Egy börtönös film mindig sok jót ígér, hiszen kiválóan be lehet rajta keresztül mutatni nagyon sok mindent, kezdve az őrök és a rabok, no meg rabok és rabok közti viszonyokkal, az emberi lélek megpróbáltatásain át a cselesen kivitelezett szökésekig. A Bilincs és mosolyban mindegyikből van bőven, még sem gyarapodtam egy igazán erős filmélménnyel.

Korábban sem az eredetit, sem a Tim Burton-féle mézes-mázos feldolgozást nem láttam - utóbbi még egy darabig várhatja is, hogy megnézzem. Mert őszintén megmondom, ez az 1971-ben készült családi mozi nem igazán hozta meg a kedvemet hozzá. Pedig szó sincs itt arról, hogy rossz film lenne, egyszerűen csak az életkorom nem megfelelő: gyerekkor után, de gyereknevelés előtt állok még és ez a köztes állapot, bármennyire is tudok gyermeki rajongással viseltetni egy-egy film után (lásd Tűzgyűrű), sajnos nem kedvez a matinéknak.

Stallone munkásságának egy kevésbé ismert darabja ez a film, holott az átlag 90-esévekbeli Sly eposzok többségénél talán még jobb is. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha ez a mozi nem marad ki a gyerekkoromból és már VHS-en találkozok vele akkoriban, egészen biztos más szemmel látnám. Így most egy korrekt iparos mérsékelten szórakoztató "B" filmjeként könyveltem el: azt az olvasóra hagyom, hogy ezt pozitív, vagy negatív jelzőként értékeli-e.