A Szovjetunióból szeretettel. No, valahogy így néz ki egy propagandafilm. És hogy probléma-e, hogy a Ballada a katonáról egy propagandafilm? Nem. Már nem. Lehet, hogy régen kártékonynak tartottam volna, de ellentétben a legtöbb "társával", ez a darab FILMKÉNT is megállja a helyét. Ez a jó tulajdonsága pedig az idő múlásával kidomborodik, és igazából már nem is nagyon zavarja a nézőt az a naiv, ártatlan korszellem, ami körüllengi a Ballada a katonáról összes jelenetét.
Mindkettőt nagyon komálom. Bár sajnos egyre kevesebb az időm zenét hallgatni, azért néha nosztalgia gyanánt előkaparom gimis éveim meghatározó hip-hop számait... Igen, ez még az az időszak, amikor a Hősök is undergroundban nyomta, és sokszor nem is profi stúdióban, hanem egy havernál rögzítették a számaikat. Hipszterkedek egy kicsit: én már akkor szerettem a ma sztárjait, amikor még alig ismerte őket valaki. Oh, azok a csodás tinédzser-évek!
Node: amiért most írok, az nem a nosztalgia, inkább csak szeretnék megosztani veletek egy szerintem érdekes dolgot. Miszerint a magyar undergroundban viszonylag gyakran nyúltak filmzenékhez, ráadásul ezek többsége elég nagy sláger lett a közösségen belül. A legtöbben viszont nem is tudják, hogy ezeket az alapokat Hans Zimmer, Ennio Morricone, vagy John Williams szerezték...
Jöjjön hát a TOP10 magyar hip-hop szám, aminek filmzene az alapja!
10. Chump'Yanz - Mudzsahedinz Rambo V
Eredeti: Hans Zimmer - Az utolsó esély filmzene
9. Feenoocchiz - Varrógép
Eredeti: Nino Rota - A keresztapa (na jó, azért ez eléggé könnyű volt)
8. A.R.T. - Előretolt helyőrség
Eredeti: Dimitri Tiomkin - Navarone ágyúi
7. TM - Uralkodó gonosz
Eredeti: Marylin Manson - Kaptár
6. Hősök feat. Deego - Lehettek hősök
Eredeti: Harry Gregson-Williams és John Powell - Csibefutam
5. Riddler - Világosság
Eredeti: Alan Menken - A szépség és a szörnyeteg
4. Sub Bass Monster - Keserű falat
Eredeti: Ennio Morricone - Pár dollárral többért
3. Phoenix - Messze a sárban (Közr.: Fankadeli, Szabó Balázs, Deego, Mc Gőz)
Eredeti: Hans Zimmer - Az oroszlánkirály
2. Connections - Maradandót hagyni
Eredeti: John Williams - Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (bocsi, a YT letiltotta a zenét, így marad a jelenet)
1. Hősök - Honfoglalók (feat.: Connections)
Eredeti: Eric Serra és Julien Schultheis - Wasabi
Bízom benne, hogy tetszett ez a kis gyűjtésem, és természetesen várom kommentben a további tippeket!
A tavalyi év egyik legnagyobb hazai közönségsikere. És én még így látatlanban örültem is neki. Mert tudjátok, akármennyire is szőrösszívűnek tűnnek a bloggerek, a lelkük mélyén a többségünk nem szeretne sz*r filmeket látni, és általában nem azért ülünk be a moziba, hogy szenvedjünk. Különösen igaz ez a kétes hírű (és szagú) honi filmgyártás produktumaira, noha sokszor kellett már csalódni bennük. A bizalmat ezúttal is megszavaztam, mert volt egy elég jó érvem: 10 milliárd légy...
Egyszerű kis tengeralattjárós-hadihajós kis kalandnak tűnik, átitatva az 50-es évek amerikai filmgyártásának minden, mára már kínosnak tűnő manírjával, és mégis: működik. Több, mint 10 év telt el a II. világháború óta, amikor ezt a filmet forgatták: ez volt az az időszak, amikor már nem ült rózsaszín köd a filmesek szemében (mint pl.: a Csatatér című film alapvetően vidám hangulatának megkreálásakor), de még nem is kezdték el az egyoldalú propaganda-filmek gyártását, amire a vietnami háború alatt került aztán csak sor.
Tartozom egy vallomással: nekem eddig ez kimaradt az életemből. Tudom, tudom, ez szinte a magyar alapműveltség része, és valóban... Sokan beszélnek erről a színpadi rockoperáról, és hát elég sokat hallani Koppány leghíresebb dalát még a rádióban is. Maga a színdarab 1983-ban kezdte a pályafutását, és Koltay Gábor egy évvel később máris összehozott belőle egy musical-filmet. Nem tipikus filmélmény vár tehát azokra, akik megnézik az István, a királyt, azonban színházinak sem mondanám.
Azért be kell látni, ritka elcsépelt címe van ennek a filmnek, arról nem is beszélve, hogy a műfaja sem mostanában éli legszebb éveit. Kicsit régimódi, kicsit poros, ezért aztán nem is vártak tőle igazán sokat az emberek. Az előzetes is klasszikus klisékkel teletűzdelt alkotást sejtet, és való igaz, akad belőlük jócskán, de mégis! Mindezek ellenére is frissnek hat a film, és a csendessége, porossága legnagyobb fegyvertényévé vált: a kritika imádta, az év meglepetésfilmjének lett kikiáltva.
Korábban már foglalkoztam a Mission: Impossible filmekkel a blog hasábjain belül, így most nem kellett titeket untatnom azzal, hogy ismét előveszem őket, és felmondom a leckét. Visszaolvasva az akkori írásaimat (amiket e film bejelentésének hatására pötyögtem be) nem sok minden változott azóta: Tom Cruise - ahogy tippeltem - rövid hajjal akciózik, visszatért Ving Rhames, Jeremy Renner és Simon Pegg is, és az író-rendezői teendőket ismét egy biztos kezű filmesre bízták.
Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem mindig az a legjobb ötlet, ha egy bejegyzés címének a teljes magyart, és eredetit is megadom... No, szóval ismét elővettem egy Kubrickot, ismét azért, mert a háborús toplistámhoz gyűjtök anyagot. Noha már láttam egyszer korábban, az jó régen volt, úgyhogy nem ártott kicsit feleleveníteni az emlékeket. Meg amúgy is: Kubrickból sosem elég, bár messze nem ezt tartom a mester legjobb munkájának... Pedig egy kicsit még jobban is tetszett, mint elsőre.
Liam Neeson és Jaume Collet-Serra harmadik közös munkája már a trailerek alapján is ígéretesnek tűnt. A spanyol direktor minőségben meglehetősen megbízhatónak bizonyult: ha a csúcskategóriától messze is van mind Az ismeretlen férfi, mind a Non-Stop, korunk decens akciófilmjeiként simán lehet hivatkozni rájuk. A 2008-as Elrabolva-minőséget ugyan nem, de a 2015-öst már simán elérik, sőt, le is körözik. Collet-Serra Neeson-trilógiája lényegesen kiegyensúlyozottabb, és összességében jobb is, mint az Elrabolva-filmek.
Korábban már esett szó egy méltán híres némafilmről itt, a blog hasábjain belül: ez volt a Patyomkin páncélos a Szovjetunióból, 1925-ből. Eisenstein filmje hivatkozási alappá vált, bár tény, hogy a mai szem számára már lényegesen nehezebben befogadható. Nos, ha hivatkozási alap nem is lett belőle, de pár évvel később elkészült az Arsenal című film is, egy ukrán író-rendező, Aleksandr Dovzhenko munkája, ami ismét egy forradalom eseményeit dolgozza fel.
