A 20-as évek legvégén megjelentek a filmvilágban a hangosfilmek, amik mindössze pár éven belül könyörtelenül felmosták a padlót a némafilmekkel. A hangosfilmek egyik legnagyobb úttörője pedig az a Fritz Lang volt, aki a pár évvel korábban még a Metropolis című némafilmjével bukott egy hatalmasat. Úttörő alatt pedig nem a hangtechnikai újításokat (sőt, a film kb. 1/3-át még némán vették fel), hanem a hang, mint filmes eszköznek, mint a dramaturgia fontos részének használatát értem.
Van abban valami báj, ha egy "coward" (=gyáva) nevezetű ember háborús filmet forgat. Noel Coward pontosan ezt tette, méghozzá nem is akármikor: a II. világháború idején, Angliában. Filmjét pedig 2 Oscar-díjra is jelölték, noha van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebben leginkább most a témája játszott közre, semmint a minősége. Utóbbira sem lehet persze panasz, de azért nah: ez bizony egy kőkemény propaganda film a szigetlakóktól. De persze ez érthető, hiszen háború volt, kellett egy ilyen film.
Szomorú, de most már végérvényesen ki lehet jelenteni, hogy a 90-es évek második felének, valamint a 2000-es éveknek a sztárjai már nem sérthetetlenek többé. Akinek a neve akkor még garancia volt a minőségre, most már csak a másodvonalbeli szkriptek közül válogathat - persze a közönség felé továbbra is megtartva a látszatot. Szóval igen, a vég elérte Will Smith-t is, ezt már az utóbbi években érezni lehetett, de mégis azt mondom, hogy a Focus az, ami véglegesen, duplán aláhúzta ezt a megállapításomat.
Ha igazi Star Wars fan vagy, bizonyára hallottál már erről a filmről. És ha még nem láttad, akkor itt az ideje, hogy bepótold! Nem, A gátrobbantók nem egy sci-fi, hanem egy háborús film, aminek a klimaxából George Lucas elég sok inspirációt merített (és akkor még finoman fogalmaztam). Ugye a Star Warsban folyamatos "légvédelemi ágyúzás" közepette egy szűk vájatban lehet csak repülni a Halálcsillag felületén, hogy egy kicsi lyukba bejuttatva a bombákat belülről elpusztíthassák azt a lázadók. No, itt is valami hasonlóról van szó.
Dél-Koreában - nem meglepő módon - az egyik legforróbb háborús téma a (dobpergés) Koreai háború! Az '50-es évek csodás csetepatéja, amiben a kommunista észak elvált az USA-barát déltől. Hogy ez jó döntés volt-e, azt én nem tudhatom, de sejtem, hogy nem. Míg Dél-Korea egy viszonylag jómódú állam (és akkor nagyon óvatosan fogalmaztam), Észak-Koreából folyamatosan érkeznek az aggasztó hírek. Éhezésről, diktatúráról, meg atomprogramról csicseregnek a madarak...
Humphrey Bogart nevével talán már azok is találkoztak, akik nem nagyon néznek a 70-es éveknél régebbi filmeket. Az öreg zseniális színész volt a maga korában, sőt, igazi sztár, olyasmi, mint amilyen mostanában például George Clooney - bár talán nem ő a legjobb példa. Mindenesetre a bulvár is jól ismerte az öreget, aki viszonylag korán bekövetkező haláláig (az a fránya cigi) 4 feleséget is elfogyasztott. De ami számunkra fontosabb: a cinikus magánnyomozó figurája is a védjegyévé vált.
Igen, jól olvastad. Christopher Nolan tavalyi filmje az ötödik dimenziónak hála már az előtt is szülte magából a spin-offokat, mielőtt még megjelent volna. Bár közel 3 órás játékidejének hála elég sok mindent megtudhatunk már az eredeti filmben is erről a pusztulás szélén álló világról, a világ filmeseinek, és az univerzum-építősdi népszerűségének hála készült pár olyan alkotás, aminek megtekintésével átfogóbb képet kaphatunk mindenről.
Megígérem nektek, hogy nem fogok semmi viccesnek/kreatívnak szánt hangyás poént elsütni ebben az írásban, mert ezt már megtette helyettem úgy kb. mindenki, aki értekezett már erről a filmről. A Hangya a Marvel II. fázisának utolsó filmje - furcsa módon, hiszen ezt a pozíciót inkább az Ultron korának kellett volna meghagyni. Szerintem. És mégis: a legkisebb szuperhős történetét még nem vezették fel a Bosszúállók folytatására, annak ellenére sem, hogy eredetileg ugyebár Hank Pym (azaz az első Hangya) volt az, aki magát Ultront is megalkotta.
A film, ami gyártási évének egyik legnagyobb pénzügyi sikere volt, ami 9x annyi pénzt hozott a mozikban, mint amennyibe került. A film, ami bár nem igaz történet, egy hasonló sztori inspirálta az íróját, és eredetileg regény formájában - természetesen bestsellerként - létezett. A film, ami a modern blockbusterek egyik korai előfutára (érdemes összevetni szerkezetileg például a Bosszúállókkal; van egy kicsi hasonlóság). A film, ami 3 folytatást is megélt, bár mindegyik TVfilmnek készült. A film, amit épp mostanában "remake-elnek" Suicide Squad címen...
Bizonyára George Clooney is megnézte ezt a filmet, mielőtt a Műkincsvadászokat leforgatta. Bár erre a végeredményt látva nem sok az esély, lévén A vonat egy "hangyányit" jobban sikerült, mint Matt Damonék műkincsmentése. Pedig a két film között 50 év telt el, és ez az 50 év nem volt elegendő arra, hogy az egyébként koránt sem tökéletes A vonatnál valami jobbal álljanak elő. Úgyhogy ha Clooneyékban csalódtál, ideje előkaparnod A vonatot Burt Lancester főszereplésével.
