Egy hatalmas ókori nemzet bölcs uralkodója, bár szíve szakad meg, egyik hadvezérét alkalmasabbnak tartja arra, hogy kövesse őt a trónon, mint saját (meglehetősen p*cs) fiát. Miután elhalálozik, az irigy, megalomán örökös megszabadul riválisának hitt főhősünktől, aki végül a rabszolgák élére állva komoly gondokat okoz az újdonsült uralkodónak. Mindezt Ridley Scott rendezésében. Nem, ez nem a Gladiátor. Sajnos. Mármint abban az értelemben "sajnos", hogy a hasonlóságok ellenére ég és föld a két sztori minőségbeli különbsége.

A vámpírok is emberek! ... Voltak. Mindenesetre az a pár aprócska tény, hogy nem öregszenek, emberfeletti erejük van, érzékenyek a napra, az ezüstre, a keresztre, a fokhagymára, és hogy emberi vérrel táplálkoznak, még nem jelenti azt, hogy ne lennének emberi tulajdonságaik. Legyenek azok jók (jófejség), vagy rosszak (kicsinyesség). A What we do in the shadows alkotói tehát tulajdonképpen ugyanabból az irányból közelítették meg a mítoszt, mint Az ismeretlen Drakula készítői. A különbség csak annyi, hogy ők mindezt jól csinálták.

Ha szeretnél olvasni tőlem az első részről, EMITT találod az irományomat.

Szóval kereken 20 évet kellett várni ahhoz, hogy a Farrelly fivérek visszatérjenek egyik legnagyobb sikerükhöz. A Dumb és Dumber ugyanis - akármennyire is infantilis poénokkal operált - belopta magát a nézők szívébe. Igen, azon kevés vígjátékok egyike, amikben működtek a fingós és fárasztó viccek. Persze nyilván nem mindenkinél, de ez a film vitathatatlanul nagy rajongótábornak, és tulajdonképpen már-már kultstátusznak örvend. Vagyis szent. Vagyis nem szabad piszkálni, mert rossz vége lesz. Mármint általában.

Kezdjük egy fontos információval: Navarone ágyúi nem léteztek. Nem létezett ilyen misszió, ilyen fenyegetettség, semmi. Ezt azért tartom lényegesnek kiemelni, mert a film simán elhiteti velünk, hogy ez egy híres II. Világháborús esemény kicsit megbolondított feldolgozása: van itt kérem még mini történelemóra is a film elején, amit egy búgó hangú narrátor olvas fel, hogy az egyszeri néző is képben legyen, hogy micsoda fontos küldetésről lesz itt most szó...

Első blikkre förtelmes ötletnek tűnt ezt a high concept vígjátékot folytatni, hiszen akkor általában vagy ugyanazt lövik el még egyszer, ami az első részben volt, és azért lesz sz*r (a'la Másnaposok 2.), vagy tök másról szól, aminek köze nincs a címhez, és ezért lesz sz*r (a'la Másnaposok 3.). A Förtelmes főnökök 2. alkotói látszólag az utóbbi mellett döntöttek, de végül sikerült annyira megcsavarniuk a sztorit, hogy azt egy kis csúsztatással máshogyan értelmezve, a címmegtartásnak legyen létjogosultsága.

Korábban már volt szó a blog hasábjain az Elekes Pictures egyik filmjéről, az Interjúról, és most itt a legújabb produkciójuk, a Bodom, ami Magyarország első mozifilm hosszúságú találtkamerás horrorja, és amit december 13-tól meg is vásárolhattok digitálisan, ezzel is támogatva tehetséges, teljes mértékben önerőből dolgozó filmeseinket (bővebb infók ITT). És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a készítőknek, amiért a filmet a rendelkezésemre bocsátották.

Na, itt aztán már beindulnak az események! Üdvözlök mindenkit, ez itt a blog legendás Disney zene TOP50-es listájának utolsó része, a 10 résztvevőből 7 Oscar-díjra jelölttel, és ezek közül 4 nyertessel. Azért az nem gyenge, nincs igazam? És megnyugtatok mindenkit, nem a jelölések és díjak alapján válogattam, és alakítottam ki a sorrendet, egyszerűen ezek tényleg azok a zenék, amik nekem is a legjobban tetszenek a mezőnyből.

Tavaly múlt 60 éves, de még mindig megállja a helyét - igaz vannak gondok vele. De ne szaladjunk ennyire előre! 1953-ban Henri-Georges Clouzot úgy döntött, megfilmesíti Georges Arnaud regényét. Akkor még talán nem is sejtette, hogy egy kínkeserves forgatásnak néz elébe. Bár a sztori Dél-Amerikában játsztódik, a forgatásra hazai terepen, Franciaországban került sor (bámulatos, hogy a különbséget nem is lehet észrevenni a filmen), amivel csak annyi probléma volt, hogy abban az évben szokatlanul csapadékos volt a vidék...

Ez aztán teljesítmény! De komolyan, ez maga a tömény borzalom. Ennél rosszabb filmmel még nem találkoztam idén. Nem mai csirke, lévén 1968-ban készült, de John Wayne egyik legnagyobb pénzügyi sikeréről van szó, és bár gondoltam, hogy a gyenge imdb pontszám azért csak jelent valamit, az meg sem fordult a fejemben, hogy messze elmarad majd még attól a szinttől is, amire az 5,6-os eredmény következtetni enged. Pedig messze elmarad.

Az Európai Parlament 2007-ben alapította meg a LUX díjat, melybe filmesztéták válogatják ki az európai termésből a legjobb 10 filmet, amit vérre menő küzdelmek árán leredukálnak végül 3-ra. Ezt a három filmet aztán az európai parlamenti képviselők megnézhetik, és ha mindhármat abszolválták, szavazhatnak is a szerintük legjobb alkotásra. Amelyik film a legtöbb szavazatot kapja a háromból, az nyeri meg a fődíjat. Az Ida egyike azoknak a filmeknek, amiket idén a legjobb háromba beválogattak.