Az InterCom facebookos oldalán elérte a 100 000 lájkolót (aggódhatnak, hogy lenyomom őket, mert már én is 200 felett vagyok) és ennek örömére meglepetés vetítést szerveztek. Egyike voltam a 100 szerencsésnek, akik páros belépőt nyertek a nagy titkolózás övezte filmezésre. Persze a 16-os korhatárkarika és a közeljövőben bemutatásra kerülő InterComos alkotások ismeretében ki lehetett találni, hogy a csomagolás mögött az Itt a vége című Rogen-istállós vígjáték rejtőzik...
Absolom egy börtönsziget - csak hogy rögtön választ adjak a magyar cím miatt felmerülő égető kérdésre. Túl snassz lett volna a "No escape" címet tükörfordítani, ezért inkább a Menekülés New Yorkból mintájára keresztelték el Ray Liotta immáron közel 20 éves filmjét (bár az is igaz, hogy Escape from Absolom néven is futott egy időben). Ami egyébként nem olyan rossz választás, lévén Carpenter klasszikusával mutat némi rokonságot a tekintetben, hogy mindkettő alkotás a jövőben játszódik egy olyan szigeten, amit börtönként használnak és a főhős minden áron ki szeretne jutni onnan.
Oka van annak, hogy nem túl hosszú az eredeti cím, igaz nem az, hogy a torrentkeresőben nehezebb legyen rátalálni. Mert az "R" rögtön két férfinév rövidítése is, akik mai filmünk központi figurái. Rune és Rashid bár egy nyelvet beszélnek, más világból valók. És mi azt nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen típusú barátságok a legtöbb esetben valami rosszhoz vezetnek. Egy kegyetlen 2010-es dán börtönös filmmel van dolgunk, amit én (és gondolom még sokan másik is) nemes egyszerűséggel A próféta kisöccsének nevezek.
A kosztümös filmek nem az én műfajom: Veszedelmes viszonyok, Értelem és érzelem, Bűn és bűnhődés, Vágy és vezeklés, Dumb és Dumber... Áh, utóbbi kivételével - mivel még sosem láttam őket - folyton összekeverem az egyes darabokat, így itt volt az ideje, hogy elkezdjek rendet rakni a fejemben. A Mocsok kapcsán felmerült bennem, hogy James McAvoy alakításaiból be kellene párat pótolni, szóval egy jóbarátném tanácsára kosztümös filmre adtam a fejem - bár a Vágy és vezeklés annyira nem is "kosztümös".
Kicsit talán méltatlanul elfeledett film Az őrület fészke, pedig Christian Slater, Kevin Bacon és legfőképp Gary Oldman miatt mindenképp érdemesnek tartom megnézésre, még akkor is, ha utóbbit meglehetősen kevésszer szerepeltetik. Pedig engem ő érdekelt igazán, mert egy egészen jónak kinéző karaktert kapott. Rögtön hozzá kell tennem, hogy jelen esetben az Álomgyárban talán túl messzire mentek, amikor ezt az egyébként igaznak mondott történetet adaptálták filmre.
Will Smith serényen építgeti maga és most már a fia karrierjét is, aminek a 2013-as állomása ez a sci-fi lett volna. Lett volna, mert az biztos, hogy ez egy óriási melléfogás és mint ilyen, inkább ártott, mintsem használt a Smith-klán renoméjának. De hát magára vessen az az ember, aki mostanában M. Night Shyamalanhez rohan a filmötletével. Az egykor zseninek kikiáltott direktor sajnos már jó pár éve bebizonyította, hogy a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen voltak a véletlenül jól sikerült darabok és nem a többi filmje sikerült véletlenül rosszul.
Mivel az első rész hazájában sikeres lett, nem kerülhette el a sorsát... Így 4 évvel később megszületett a folytatása is, amiben az előző film kvázi mellékszereplőjét, a Chow Yun Fat által alakított Chung Tin Ching-ot helyezték a történet középpontjába. Veszélyes húzás volt, hiszen sok esetben bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül jó döntés mellékszereplőből főszereplőt csinálni, mert ami működik fél órában, az másfél órában fárasztóvá és unalmassá válhat.
Irvine Welsh munkásságával, ha a nevéről hirtelen nem is ugrik be semmi, már sokan találkozhattak Danny Boylenak hála, aki a 90-es évek közepén megfilmesítette a Trainspotting címre keresztelt regényét. Azóta viszont sok víz lefolyt már a Temzén és maga Welsh is próbálkozott forgatókönyvekkel, de a sikert a filmes fronton nem sikerült megismételnie... Mostanáig. Bár lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, de azt mondom: merjünk dobálózni a nagy szavakkal!
Az ázsiai filmekkel a mai napig hadilábon állok, így aztán igyekszem pótolni a lemaradásomat. Ennek, no meg a börtönös filmek világába merülésemnek hála kerítettem sort erre a hong kong-i kicsit vicces, kicsit drámai darabra, ami idén lett 26 éves. 4 évvel később kapott egy folytatást is, sőt, elméletileg a 2000-es években is készült még egy rész hozzá (Preacher), de azt maximum pár eldugott kínai dvd kölcsönzőben lehet még megtalálni a turkáló részlegen.
Jackie Chant nagyon komálom. Bár színészkedni nem nagyon tud, bámulatos az ügyessége: ahogy Arniet sem a drámai alakításaiért szereti az ember, úgy Jackie esetében is a kreatív ugrabugrálása és bámulatos mutatványai azok, amiktől eltátom a szám. Nos, a Tűzszigetben ugyan szintén villant párszor, de a tőle megszokott színvonalnál lényegesen gyengébbet produkálva. Persze azt sem árt tudni, hogy ő itt csak mellékszereplő... és a film amúgy is borzalmas.
